Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

149 'Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, -pénteken 150 tében a Balaton-parton működők ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint mások, itt az üzletekre és elsősorban az élelmiszer-kereskedelmi üzletekre gondolok. A három-öt hónapig működő szervezetek, üzletek, szolgáltató egységek ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint amelyek 12 hónapon keresztül működnek. Mit váltott ez ki? Azt, hogy ezeknek a szervezeteknek a működése veszteségessé vált — még egyszer hangsúlyozom, hogy itt elsősorban az élelmiszer-kereskedelmi és a szolgáltató tevékenységről van szó —, és ezt azért mondhatom bizonyos erkölcsi alappal, mert az a vállalat, amelynek dolgozója vagyok, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat, az a Balatonon sem veszteséges, szolid, mértéktartó eredményt ert el eddig is, és várhatóan a jövőben is, bár nagy erőfeszítésekkel. Szó esett a fejkvótáról. 1986. január 1-től a tanácsok nagyobb önállósággal dolgoznak, és a fejlesztési források, a döntések is ott helyben lesznek. A fejlesztés fő forrása az állandó lakosok száma után kapott vagy kapandó fejlesztési keret. Most nemcsak a Balaton, hanem ebben az országban mindazoknak a településeknek a nevében beszélek, amelyek kapcsolatban vannak az idegenforgalommal. Ez a fejkvóta amennyire jó városoknak, kistelepüléseknek, az nálunk nem szerencsés, mert pl. szűkebb pátriámban, Siófokon húsz-huszonegyezer állandó lakos van. Aki nyáron járt Siófokon, az tudja, hogy akkor milyen zsúfoltság van, 60—80 ezer ember, de a hétvégeken 120—140 ezer ember is megfordul itt. Nem azért jöttem, és nem azért kértem szót', hogy ezt a fejkvótára vonatkozó döntést megváltoztassák, hanem egy másik momentumra, egy másik dologra hívjam fel a figyelmet, az pedig az üdülőhelyi díj. Aki nem ismeri, hadd mondjam el a lényegét. Ezt' a formát jóval korábban azért hoztuk létre, hogy a vendég, aki megfordul egy-egy üdülőhelyen, az fizessen bizonyos összeget, és ez az összeg legyen egy többletforrás ahhoz, hogy az a település minden szempontból jól fejlődjön. De mi történt a múltban, és még részben ma is? Ez az üdülőhelyi díjbevétel, az úgynevezett szabályozott bevételek sorába tartozik, és nem jelent külön for, rást. Én is fogok javaslatot tenni, de előtte engedjenek meg nekem egy pihentető megjegyzést. Mikor tegnap is és ma is nagyon sok képviselőtársam beszélt arról: nagyon fontos, hogy a szabályozók hosszú távúak legyenek, ne változzanak ilyen gyakran^JSTekem az jutott eszembe — mint sók másnak is —, hogy vajon van-e olyan kormánytag, van-e olyan bizottsági tag az előkészítésben, aki eleve úgy készít elő egy döntést, egy szabályozót, hogy az csak egy vagy fél évre szól? Biztos, hogy nincs. De a mai, gyorsan változó világban ez a munka, rendkívül nehéz. Én ezzel nem • akarom azok ' felelősségét csökkenteni vagy felmenteni, akik csak egy évre szóló javaslatot, szabályozót dolgoznak ki. Még nagyobb merészségre, bátorságra szeretném ösztönözni azokat, akiket illet, hogy valóban hoszszú távúak legyenek a jövő szabályozói, még hogy ha küzdelmekkel terhes is ez, mint ahogy senki nem ígérte meg nekünk sem a múltban, sem a jövőben, hogy konfliktusmentes lesz a fejlődésünk. Röviden a javaslataimról. Javaslom, • hogy a kormány a vízminőség javítását, mint eddig, a VII. ötéves tervben is tekintse kiemelt programjának; és emellé hadd javasoljam azt, hogy a Balaton-parti települések fejlesztését is tekintse kiemeltnek. Hadd utaljak vissza arra, amit az elején mondtam: az idegenforgalmunk egyik jelentős gondja az, hogy az egy főre jutó bevételek, illetve a külföldi turisták költése alacsony. Részben, mert azok a külföldiek, akik hozzánk jönnek, ma nem rendelkeznek talán annyi elkölthető pénzzel, mint három vagy egy évvel ezelőtt, vagy azért, mert akinek több pénze van, igényesebb mindazzal szemben, amivel találkozik, találkoznia kell abban az országban, amelyet meglátogat. A szabályozók körében nem kivételt — bár lehet, hogy én azt kérek —: a szezonalitást ismerje el a szabályozórendszer, elsősorban az élelmiszer-kereskedelemben és a szolgáltatásban. Javaslom, amire már utaltam, hogy az üdülőhelyi díjakat a VII. Ötéves terv második felében, amikor terveink szerint már több elosztani valóval rendelkezünk, akkor emelje ki a kormány a tanácsi szabályozásból, emelje ki ezt a szabályozott bevételekből — legyen ez valóban többletforrás arra, hogy jobban és gyorsabban fejlődhessenek az idegenforgalomban érdekelt települések. Ha ismereteim nem csalnak, akkor 'mondhatom azt, hogy 1986 első félévében a kormány elé fog kerülni äz üdülés, az idegenforgalom hosszú távú fejlesztési, koncepciója: az irányításra és az idegenforgalom fejlesztésére fektessünk kiemelt hangsúlyt. Csökkenjenek a párhuzamosságok. Minél kevesebb szervezet foglalkozzon a közpénzek elosztásával. Bizonyos normativitás alapján az objektív helyzet egyértelműbben érvényesüljön, mint különböző bizottságok, különböző szervezetekben dolgozó emberek szubjektumai. Befejezésül azt a közismert tényt,húzom alá, hogy Magyarországra szívesen jönnek hozzánk külföldről vendégek, a szocialista országokból és a tőkés országokból egyaránt. Azt is tudjuk, hogy miért, de néhány okot mégis felsorolnék: az egyik, a legfontosabb, a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes politikája, szilárd rendszerünk, a gondok ellenére is jó belbiztonsági helyzet és ellátás, és egyáltalán az a mód, ahogyan élünk azokkal a természeti adottságokkal együtt, és azokkal az eredményekkel együtt, amiket mi magunk az elmúlt évtizedekben elértünk, megalkottunk. Azt a lehetőséget használjuk ki, hogy szívesen jönnek hozzánk, és — mint a bevezetőben is utaltam rá — a 2000-ig elkövetkező időszakban még nagyobb hangsúlyt fektessünk a fogadási feltételek állandó javítására. Meggyőződéssel mondhatom, hogy csak az a gazdaságpolitika lehet hosszú távon eredményes, amely nagy és nagyobb hangsúlyt fektet a gyümölcsöző, a jövedelmező ágazatokra, és ezek közé tartozik a Balaton és az idegenforgalom is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)