Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

135 " Az Országgyűlés 3. ülése, 1985. október 11-én, pénteken 136 meghatározó tényezővé váltak. Ugyanakkor az e területekről származó információk alapján a partnerországok fejlesztés-politikájához való kapcsolódás, a nemzetközi szabványokat, előírásokat figyelembe vevő termékfejlesztés, a különböző kooperációk kialakítása minőségileg jobb piaci munkával, a kifejezetten ezt megalapozni akaró műszaki fejlesztéspolitikával alátámasztva lényegesen bővítheti az ipar mozgásterületét. Az ipar külgazdasági mozgástere szövődött: legnagyobb szocialista exportőreink a legnagyobb tőkés importőrök, és a legnagyobb tőkés exportőreink, a legnagyobb szocialista importőreink. Ez a szövődöttség még fokozódik, ha figyelembe vesszük, hogy valamennyi kereskedelmi partnerünkkel folyamatosan kezdeményezzük az együttes harmadik piaci fellépést. Műszaki fejlesztés-politikánk folyamatos alakításához pedig nélkülözhetetlen a termékeinkre, technológiánikra vonatkozó folyamatos információcsere. Itthon pedig az ezekre vonatkozó gyors reagálással a technológiai rést kell műszaki elmaradottságunkban csökkenteni. Külkereskedelmi stratégiánkban továbbra is a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való műszaki-gazdasági együttműködés a fejlődés meghatározó tényezője. Energiahordozó importunk 90 százalékát, anyagimportunk kétharmadát és beruházási importunk jelentős részét a Szovjetunióból vásároljuk. Részt veszünk a Szovjetunió fejlesztési programjainak megvalósításában, például a krivojrogi vasércdúsító mű építésében, a jamburgi földgázkitermelésben, egyes közszükségleti cikkek gyártásának növelésében és az agrártermelés korszerűsítésében. A belföldi piacon iparunkat a társágazatokhoz kettős kapcsolat fűzi: egyrészt az ágazatokat ellátja korszerű ipari termékekkel, másrészt a társágazatok egyszersmind a termékek referencíaterületei is. Sziráki elvtárs már szólt ezzel kapcsolatbán a mezőgazdasággal való együttműködést illetően. Tisztelt Országgyűlés ! Az ipar felelőssége ma és a jövőben méginkább az, hogy átfogó fejlesztéspolitikával hogyan tudja biztosítani gazdaságfejlődésünk folyamatában a húzóerőt. Ezzel összefüggésben hansúlyozni kell, hogy az iparvállalatok döntő többsége határozott fejlesztési stratégiával rendelkezik, amely jól átgondolt műszaki fejlesztéspolitikára épül, és az alkotó emberre támaszkodik. Az ehhez kapcsolódó hatékony, magas színvonalú vállalati tevékenység lehet az egyedüli garancia céljaink elérésére, hiszen ma még erősebben kidolgozott a követelményoldal, mint a teljesítés megalapozottsága. Sokszor elhangzó kérdés, hogy rendelkezésre állnak-e ehhez a megfelelő források. Ha csak pótlólagos eszközöket veszünk figyelembe, akkor biztos, hogy ma még nem lehet a teljes forrásigényt biztosítottnak venni. Éppen abban áll azonban a kormányprogramhoz kapcsolódó iparfejlesztés stratégiája, hogy segítse elő a fejlődés felgyorsítását, a jövedelemteremtő képesség növelésével, a társadalmi erőforrások eddiginél hatékonyabb felhasználásával bővülő mértékben teremtse elő a fejlődéshez szükséges erőforrásokat. A dinamikus fejlődést elsősorban a minőségi mutatókban kell elérni. Ezt elősegítheti az eszközöknek a kevésbé hatékony területekről való kivonása és a súlyponti területekre való átcsoportosítása is. Ez differenciált megközelítést igényel a termelés- és fejlesztéspolitikában, de a szabályozásban is. Szabad utat kell kapjon a nyereséges tevékenység, a nem gazdaságos termékek közül azokat, amelyekre a . népgazdaságnak szüksége van, nyereségessé, gazdaságossá kell tenni, viszont meg kell szüntetni mindazt, ami gazdaságtalan és más forrásból pótolható. A jelen gyorsuló fejlődéséhez és jövő céljaink megformálásához a technológia-korszerűsítést, a hatékonyság szerint differenciált termelési szerkezet-korszerűsítést eredményező, átfogó fejlesztési stratégiák tartoznak. A vállalati kollektívák, az ipar tudományos és fejlesztő műhelyei, az egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia és intézményei, az MTESZ és egyesületei, a Magyar Közgazdasági Társaság, a Kereskedelmi Kamara és tagozatai, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a megyei partes társadalmi szervek támogatását élvező Területi Ipari Bizottságok segítségével kijelölték a differenciált fejlődés fő irányait, mely együtt tartalmazza az előrevivő és a visszafejlesztendő területeket. Az energetika egész rendszerének minőségi fejlesztésével csökkentjük a gazdaság energiaigényességét — a felhasználási oldalon, a forrás oldalon növeljük az atomerőművi villamosenergia termelés arányát, rekonstruáljuk a szénerőműveket, a villamosenergia-rendszer rugalmasságát fokozó fejlesztéseket végzünk: a kőolajés földgáztermelés szinten tartásához fokozzuk a nemzetközi színvonalú geológiai kutatásokat. A szénbányászatban bővítjük a nagy hatékonyságú külfejtéses lignit bányászatot, és stabilizáljuk a mélyműveléses bányászat termelési módját — az alapanyagok és szerkezeti anyagok minőség- és választékjavításával, anyagtakarékos és hulladékszegény technológiák alkalmazásával,- olcsóbb helyettesítő anyagok, a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosításával összhangban energiatakarékos törekvésekkel, lényegesen nagyobb fajlagos anyagmegtakarítást kell elérnünk; — teljesen megszüntetjük a hazai vasérctermelést és a színesfémércek termelését, s dinamikusan fejlesztjük a nem fémes ásványok bányászatát; — a vaskohászatban alapvető technológiai szerkezetváltással — például Siemens martintechnológiák megszüntetésével :— csökkentjük a magas energiafelhasználást, fejlesztjük a minőségi acélgyártást, a hazai felhasználók igényeit magasabb színvonalon kielégítő méretpontos másod-harmad termékgyártást. Olyan helyzetbe hozzuk a kohászatot, hogy ne kelljen olyan jelenségekkel ismét szembenézni, mint amilyenekre Dudla elvtárs is célzott. A feldolgozó ipar fejlesztésével emelni kell az ipari termékek feldolgozottsági fokát, növelve a szellemi munka arányát. Ennek elősegíté-