Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-3

133 Az Országgyűlés 3. ülése, 1 985. október 11-én, pénteken 134 olyan konkrét célok eléréséhez, mint a (kivitel dinamikus bővítése, a hatékonyság érdekében a beruházások szerkezetének javítása, a műszaki fejlődés gyorsítása, és eredményeinek gyakorlati alkalmazása. Szélesíteni kell a nyereségre ösztönző szabályozást. Ezért 1986-ban célszerű a vállalatokkal kötött megállapodások rendszerének alkalmazása és a műszaki fejlesztés eredményeinek gyártásba vételét segítő, az exportban részt vevők minél szélesebb körére kiterjedő és célok szerinti differenciáló rendszerszemléletű új ösztönzők bevezetése. A különböző piaci relációkat, az exporthatékonyságot és volumenét külkereskedelmi stratégiánkkal megfelelő összefüggésekben együtt kell szabályozni. A szabályozás mozdítsa elő, hogy a gép-, a műszeripar, a könnyűipar, exportdinamikája a keresettnek megfelelően alakuljon, továbbá segítse elő a hatékony termelő berendezések beállítását, a meglevők kihasználását, és a létszámcsökkenés megakadályozását ezeken a területeken. Fontos feladata az iparvezetésnek, hogy az irányítás szándékairól és az azokat befolyásoló gazdasági körülményekről a vállalatokat tájékoztassa, de szükséges az is, hogy az irányítás képet kapjon a vállalati gazdálkodás problémáiról, az időről-időre kialakuló feszültségpontokról. A vállalatok joggal igénylik közgazdasági mozgásterük kiszámíthatóságát, és ez annál is jogosabb igény, mert gyorsan változó külgazdasági környezetünket is figyelembe véve a célok megvalósítása érdekében kockázatot is kell esetenként vállalni. Tisztelt Országgyűlés ! Külön is szólni szeretnék a lakossági szénellátás és ezzel összefüggésben a szénbányászat helyzetéről. A lakossági kereslet közel egymillió tonnával nőtt meg az elmúlt évekhez viszonyítva és nagy a szénhiány, különösen Észak- és Kelet-Magyarországon, valamint az Alföldön. Ennek megszüntetésére a kormány és a szénbányászat több intézkedést tett. Egymillió tonnával több szenet importálunk, 5,2 millió tonna szenet termelünk lakossági célra. A bányászok legtöbb pihenőnapjukat feláldozzák azért, hogy a szénhiány csak átmeneti legyen, és minél hamarabb megszűnjön. A lakosság részére történő széntermelésben az elmaradást november 15-ig behozzák. Egyetértek Nagy József elvtárs felvetésével, de szeretném hangsúlyozni, hogy a szénbányászat jelenlegi problémái több évre nyúlnak vissza. A két olajárrobbanás után ugyanis nem volt más lehetőségünk, mint a széntermelési lehetőségek maximális kihasználása. Már a VI. ötéves terv elején el kellett érni azt a termelési szintet, amelyet eredetileg a tervidőszak végére irányoztunk elő, csak így sikerült elérni, hogy az ország kőolaj-felhasználása évi 2 millió tonnával csökkent. De ez egyúttal aránytalanságokhoz is vezetett; olyanokhoz, mint a szénvagyon feltártságában való elmaradás. Ma sincs más alternatíva, mint a hazai szénbányászat ésszerű mértékű fejlesztése. Hiszen az utóbbi időben importált szénnek több mint 50 százalékkal magasabb az egységnyi hőenergiára eső beszerzési költsége, mint a hazai széntermelési költség. A váltás a szénigényekben két évtizede hihetetlenül nehéz erőfeszítéseket igényel a bányászoktól, akik közel egy évtizede a lehetőségeknél gyorsabban emelkedő igények miatt az ellátási feszültségeket folyamatosan, szabadnapi termeléssel pótolják, és ez a szabadnapi termelési szint ebben az évben eléri a másfél millió tonnát. De szeretnék visszautalni 1985 első negyedévére, amikor egy ország győződhetett meg arról, hogy az energetikában dolgozó szénbányászok, kőolaj- és szénhidrogén-bányászok, a villamosenergia-ipar dolgozói, az energia szállításával, elosztással foglalkozók helytállására a gazdaság, a társadalom a legnehezebb időszakokban is biztosan számíthat. Tisztelt Országgyűlés! Az ipar fejlesztési elképzeléseinek kialakításakor a piac igényeiből indul ki, és ez a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünknek és a hazai értékesítésünknek egyaránt meghatározója. A piaci munkában a külkereskedelemmel együttműködve a jövőben nagy súlyt helyezünk belföldi és külföldi partnereink fejlesztési koncepcióinak megismerésére, hogy ehhez tapadva, ehhez kapcsolódva alakítsuk saját műszaki fejlesztés-politikánkat, termékfejlesztésünket. A kereslet-orientált iparfejlesztés nem tűr minőségi megalkuvást, piaconkénti megkülönböztetést általában, ugyanakkor figyelembe veszi természetesen a termékek műszaki színvonala iránti differenciált igényeket. Ezért a termékfejlesztés alapvonala elsősorban nem a minden piacon egyformán jól értékesíthető termékekkel kapcsolatos fejlesztés, hanem a differenciált piaci igényekhez tapadó, differenciált műszaki tartalmú termékszerkezet kialakítása. Természetes ez a célkitűzés még jobban igényli, hogy exportstruktúránkat fiatalítsuk meg, és termékeink használati értékét minden vonatkozásban növeljük. Külgazdasági kapcsolataink gyors és sokoldalú, minden irányban való növelése a világtendenciák befolyásának gyorsabb felismerését, az ehhez alkalmazkodás innovatív műszaki fejlesztéssel való követését igényli. A -világgazdaságban a magyar ipar számára regionális súlypontok, vonzás terül etek, országcsoportokat jelentő gazdasági együttműködési rendszerek alakultak ki, a legtöbb esetben határozott politikai motivációval. E területek gazdaságfejlesztési programjainak megismerése nélkülözhetetlen a piacképességünket növelő műszaki fejlesztés-politikánk alakítása szempontjából. Olyan globális fejlesztési programokhoz is kapcsolódnunk kell, mint a világ élelmiszertermelésének bővítése, az emberi környezet védelme, a technológia-korszerűsítés általános igénye, az elektronizáció. Ezek nagy számban tar^ talmaznak az ipar számára kapcsolódási pontokat, piaci réseket, és ezek ^kihasználása bővítheti mozgásterünket. Ezért ma a gazdasági diplomácia, az államközi kapcsolatok az iparfejlesztést segítő, azt