Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

123 Az Országgyűlés É. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 124 szellemileg frissek, akik jelenlégi helyzetünkben tudnák munkánkat segíteni, teherbíróképességük ezt megengedi. Vonjuk be őket gazdasági építőmunkánkba. Sokan szívesen jönnének, vegyük jobban számításba ezeket, azon túlmenően, hogy a konkrét munkába bevonjuk őket, egy-egy részét, de nem a kellő mennyiségben, vagy olyanra gondolok én, hogy a gyermeknevelésbe, a GYES-en levőknek a segítésére, vagy akik visszamennek, hogy. aktívan tudjanak bekapcsolódni a munkába, és ne kelljen lépten-nyomon megszakítani a munkafolyamatot, mert a gyerek beteg, mert különböző probléma van a gyermekneve- . léssel. Meg lehetne sok területen oldani ezt, és érzésem szerint ez is segítene az öregeken való gondoskodáson is, és végsősoron társadalmi helyzetükön is egy picike mértékben, de azért sok kicsi sokra megy alapon. Nagyobb figyelmet javaslok erre is. A terv azzal számol, hogy az első években átlag alatt lesz a nemzetijövedelem-termelés. Később átlag feletti. Tisztelt Képviselőtársaim ! Már több cikluson keresztül így fogalmaztunk. De az élet azt igazolta, hogy ez nem így lett. A második rész sajnos mindig rosszabb lett. De miért is lett roszszabb? Nem biztos, hogy azért, mert rossz a kormányzat, rosszul dolgozunk, lehetnek olyan tényezők is, amikről mi nem tehetünk, de vannak belső hiányosságaink is, amelyeken a mai napig sem tudtunk mindenen úrrá lenni. Ezek is idevezettek, és hiába van egy jó szándék fent és lent, valahol a gyerek elveszik. Én úgy érzem, hogy ezen feltétlenül túl kell v tenni magunkat, ezekben való előrelépésünk gazdasági helyzetünk javításának szintén egyfajta tényezője lehet. Összességében népgazdasági tervünk irányelveivel, a kormány munkaprogramjával én azonosulni tudok, és én a magam részéről a legmesszebbmenőkig támogatom. Mondhatom azt, hogy döntő többségben vagyunk ezek, de féltjük is ezt a kormányt, támogatni akarjuk, engedje a kormány, hogy ki-ki a maga területén tegye hozzá a magáét, mindnyájunknak a jobbítása érdekében. Köszönöm szépen. Ezt szerettem volna mondani. (Taps.) ELNÖK: Szolnok megyéből dr. Sziráki András képviselőtársunk felszólalása következik. DR. SZIRÁKI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolója tárgyszerű értékelést adott teljesítményünkről és vázolta az egész társadalom érdekében szükséges elmozdulás, feltételeit. A megoldásra váró lecke emberpróbáló. Meggyőződésem, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokkal az eddigieknél jobb öszszefogással képesek vagyunk az értékek nagyobb ütemű gyarapítására. Mint iparos, arról szólhatok, hogy az ágazat nagy erőfeszítéseket tesz az innovatív készség felgyorsítására, a gazdaságos termelés fokozására. Nagy a differenciálódás a vállalatok között. Ez kevésbé tudatosul .ma. Oka az, hogy egyes vezetők és' a hírközlés részéről is igen gyakori az általánosítás. Az indokolt változtatáshoz elengedhetetlen, hogy nevén szólítsuk a gyereket. A kontúrok elmosódnak és így érzékelhetetlenné válik a kiváló, a középszerű, a veszteséges összteljesítmény. A második gond az, hogy a rossz hír határainkon túl is terjed, üzletpolitikánkat ez aligha erősíti. Félreértés ne essék, én nem a hibák elhallgatását tartom ma .fontosnak, hanem a valós értékítélet szükségességét hangsúlyozom. Iparunk termelése az elmúlt évben a tervezettet meghaladó mértékben emelkedett. Sajnos, hogy ez évben eddig ez nem folytatódott. Néhány exportorientált ágazatban az elgondolttal szemben a termelés stagnál vagy csökkent. A gépiparon belül ez a mezőgazdasági gépek exportjára is érvényes. Nincs szándékom és nem is feladatom a bizonyítványt magyarázni. A munka jobbítására irányuló törekvéssel teszek említést néhány feszültségpontról. Jól bevált agrárpolitikánk eredményeként az ágazat kiváló referencia a világpiacon. Ma azonban csak részben valósul meg az a törekvés, hogy az ipar húzóágazat legyen, segítse a mezőgazdaság nemzetközi versenyképességét. Ugyanis a műszaki háttér részét képező mezőgazdasági gépgyártás nem a tempósabb haladást diktálja, hanem háttérben követi az agrárágazatot. Oka az, hogy az alágazat hosszú időn keresztül a periférián volt. Javarészt importra rendezkedtünk be. Az utolsó évtizedben eszközölt fejlesztés a lépéshátrányt az egyre szűkülő forráslehetőségek miatt nem tudja jelentősen mérsékelni. Kitől lehet ma számonkérni azt az elkövetett iparpolitikai hibát, mint például az EMAG megszüntetése? A többszöri minisztériumi felügyeletváltás szintén nem a fejlődést gyorsította. Pártunk Központi Bizottsága, amikor az ipar helyzetét tárgyalta, prioritást adott a mezőgazdasági gépgyártásnak is. A szabályozás mai keretei között az alágazat saját erejéből a versenyképességet nem tudja a szükséges szintre fokozni. Az agrárágazat vezetésével az ipar vezetése a közelmúltban tartott feladategyeztető megbeszélést. Váncsa elvtársék helyesen úgy fogalmaztak, vevők minden olyan gépre, amelyet a fejlett országok piacán is el tudunk adni. Termékeink döntő többsége korszerűségét tekintve megfelel a piaci követelményeknek, gond az, hogy alacsony a színvonala a gyártástechnológiának, s következtében magas az élőmunka-ráfordítás és a minőség is elmarad az igényektől. Felelősséggel azt javaslom, hogy a jármű- és a mikroelektronikai programhoz hasonlóan, de kisebb mértékben a mezőgépgyártó alágazat a saját forrása kiegészítéseként részesüljön támogatásban. Meggyőződésem, hogy ez- • zel jó ügyet szolgálnánk. Megfelelő minőségű mezőgazdasági gépekből, részegységekből, alkatrészekből versenyképes áron a konvertibilis export fokozható, a kooperáció lényegesen növelhető. A hazai gépellátás importkímélő konstrukcióban, választékában javítható. A szocialista munkamegosztásban adottságainkat hasznosítva a magasabb használati értékű gépek exportja növekedne. Tisztelt Országgyűlés! Az irányítás továbbfejlesztése keretében 1985. január 1-től megszűnt a Mezőgép Tröszt. Eredménye, hogy a védőernyő kiiktatása a gyengébben működő