Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-2
125 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 126 vállalatoktól is kikényszeríti a többletteljesítményt. A döntés megalapozottságát a gyakorlat igazolja. Az önállóvá vált vállalatok többsé- ; généi tempóváltás van a fejlesztésben, a termékszerkezet korszerűsítésében. A volt tröszt létrszáma egynegyedére lett csökkentve és nem a hivatal lett átmentve, hanem az iparirányítással együtt megszerveztük a biotechnika egy bázisát. A tudomány, az ipar é\ az agrárágazat legkiválóbb szakembereinek bevonásával olyan szellemi bázis jött létre, amely képes az inno- , vációs folyamat teljes körű művelésére. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértve a kormány beszámolójával, fontosnak tartom hangsúlyozni a társadalmi munkaidőalap védelmét. Ugyanis a gyakorlatban több ellentmondás tapasztalható. Például az rendeli ki tartósan ma a vállalatoktól a munkaidő terhére dolgozót, aki más fórumokon az ellenkezőjéről szónokol. Érvényt kell szerezni, úgy vélem, a szó és a.tett egységének. Sok csatorna közül még egyet említek meg. A táppénzes fegyelmet. 5,8—6 százalék, mindennap több mint háromszázezer ember van távol a munkahelyétől hazánkban. Nagy vívmányunk az ingyenes egészségügyi ellátás, és erről nagyon pregnánsan szólt Csehák Judit elvtársnő. De úgy vélem, az is nagy eredményt hozna, ha csak a betegek lennének táppénzen. Több idő jutna a gyógyításra, és természetesen több munkaerő a termelésre. Lehetne mellőzni a kölcsön-munkaerőt, szűkíteni az üzemen belüli GMK-t és így tovább. Jogosan került ma szóba, hogy érzékelhető előrehaladást kell elérni a minőség, a rend és a fegyelem, a gazdasági morál, általában a munkakultúra javításában. Társadalmunkban minden erőfeszítés az. emberért, az ember érdekében történik, ezért úgy vélem, hogy valamenynyiünknek, egész társadalmunkban, érdeke, hogy tisztességgel helytálljunk. Köszönöm türelmüket. (Taps.) . ELNÖK : Filló Pál budapesti képviselőtársunk kért szót. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy nem kívánok túl hosszú ideig visszaélni a türelmükkel, s a kormány programjával, célkitűzéseivel a magam részéről egyetértek, azt támogatom. Hozzászólásom célja elsősorban az, hogy ebből a társadalmi és gazdasági életünk egészét átfogó programból két fontos, a társadalmi közérzetet meghatározó területet kiemeljek, s ezekről szóljak néhány szót. Az egyik ilyen a közbiztonság. A közbiztonság nemzeti ügyünk. A vandalizmus, a köztulajdon rongálása, az erőszakos bűncselekmények, rablások, betörések számának növekedésé azt mutatja, hogy sürgős tennivalóink vannak ezen a területen. Tudva azt, hogy kormányunk minden tőle telhetőt meg fog tenni a belügyi szervek vonatkozásában a helyzet javításáért, én inkább egy másik lehetőségre szeretnék rávilágítani, amely részben már gyakorlat is, s amely nem annyira pénz, hanem inkább szemléleti kérdés. Tulajdonképpen a lakosság fokozottabb bevonását a belügyi szervek munkájának segítésébe szeretném javasolni. Mint gyerekkorom óta VII. kerületi lakes, emlékszem azokra az időkre, amikor egy-egy budapesti bérházba. úgymond a madár sem járhatott be anélkül, hogy a házfelügyelő vagy a ház lakói felelősségre nem vonták, meg nem kérdezték volna, kit keres. Hát sajnos, ez ma már a múlté, de meggyőződésem, hogy a társadalmi szervek és mi képviselők is nagyon sokat tehetünk azért, hogy fellépjünk az elidegenedés és a .közöny ellen, s egy jól szervezett lakossági jelzőrendszer kiépítésével előbbre lépjünk közösségi és személyes javaink védelmében. Biztos vagyok abban, hogy egy jó szomszéd vagy lakóközösség sokszor többet érhet a legfejlettebb riasztóberendezéseknél is, annál is inkább, mivel nincs mód a kikapcsolásukra. v A második terület, amivel foglalkozni szeretnék, az a lakáshelyzet, azon belül is a lakásfelújítás, -korszerűsítés kérdése. Nagy örömmel hallottam Lázár elvtárs beszédében, hogy kormányunk kiemelt feladatnak tartja e témagedjék meg, hogy mint a VII. kerület egyik képgedjék meg, hogy mint a VII. kerület egyik képviselője, néhány kerületi tapasztalatomat közreadjam. * A fővárosi belső kerületek, így az én kerületem legfontosabb problémája is az épületállomány elöregedése, a felújítások, karbantartások elmaradása. Az egyre rosszabb állapotú lakásállomány egyik következménye a lakónépesség negatív irányú átalakulása, a lumpen elemek számának növekedése, amely gyorsítja az épületek amúgy is rossz állagának romlását, és negatívan hat a közbiztonságra is. Ezen az állapoton csak az épületek rendbehozása, a lakásállomány minőségi javítása segíthet. • örvendetes, hogy az utóbbi időben előtérbe került a felújítás, s ezt biztatónak érzem a jövőre nézve, de néhány olyan gondra és problémára fel szeretném hívni a figyelmet, amely elsősorban azokat érinti, akik ezen a területen előbbre szeretnének lépni. Időszerű lenne megkönnyíteni az elavult, kisméretű, • komfort nélküli lakások összevonását. A felújítási munkák építőipari háttere sajnos még nem alakult ki. Építőipari vállalataink többsége az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően még mindig lakótelep-centrikus és nincs felkészülve szűk helyen minőségigényes munkát végezni. 1978 óta konkrét program hivatott segíteni ezt a munkát, így is úgy érezzük, nincs még kiforrott szabályozás erre vonatkozólag, amelyre a jövőt tekintve mindenképpen szükség lenne. Szintén problémának érzem a foghíjak beépítését. Fontos lenne ezt szorgalmazni, akár úgy is, hogy erre a területre kedvezményeket vezessünk be. Egyre inkább érezhető, és ezt úgy érzem, politikánk sikere a tulajdonosi szemlélet. Érdekli az embereket az, hogy mire költjük a közösség pénzét. Választóimmal való beszélgetések során minden alkalommal szóba került a felújítások kérdése,: és az az tapasztalatom, hogy az emberek megértik azt, hogy nem va-