Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1197 Az Országgyűlés 16. ülése, Tisztelt Országgyűlés! Ha az ivóvízfelhasználás volumenét nézzük, nyilvánvaló, hogy a fővárosnak is elemi érdeke a vízbázis védelme. Nagyjából hasonló gondokkal kell szembenézni a Szentendrei-sziget környékén is. Nagyon is itt az ideje, hogy a főváros és a környező települések vízgazdálkodási érdekeit egységben szemléljük és a feladatokat egymásra mutogatás nélkül együtt hajtsuk végre, méghozzá a lehető legsürgősebben. A koncepció jó, a tervek készen vannak. Tudom, most jönnek a piszkos anyagiak. De ha folyton arra hivatkozunk, a piszkos vizek jönnek és árasztanak el bennünket. Meg kéne tanulnunk végre, nem a környezetvédelem drága, hanem a környezetszennyezés. A nap, a víz, a levegő, a talaj, a növények, a millió nyüzsgő állat és milliárdnyi apró organizmus csodálatos összjátéka a természet tökéletes egyensúlyát teremtette meg. A modern ember ebbe az egyensúlyba tenyerelt bele, méghozzá oktondi módon, a következményekkel nem számolva. Az ország nehéz gazdasági helyzetben van. Ám e szegénység még javunkra is fordítható. Megtanulhatjuk — mert kénytelenek leszünk megtanulni — a hulladékok újrafelhasználásának tudományát is. A hulladékokban, szennyvizekben rengeteg értékes újrafelhasználható anyag van. Nálunk sokkal gazdagabb országok már régen ezen az úton járnak. így két legyet ütnek egycsapásra. Kevesebb a mérgező hulladék és sok értékes anyagot nyernek vissza. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, történelmünk folyamán még sohasem volt szükség akkora előrelátásra, mint napjainkban. Helyre kell állítani mielőbb az emberi kultúra és a természet megbomlott kapcsolatát. Biztos vagyok benne, hogy az emberek ebben a kérdésben minden okos kormányprogramnak partnerei lesznek. Lehet, hogy adóügyben nem, de környezetvédelemben bizonyosan terjes nemzeti egység alakítható ki. (Derültség.) A felelősség tehát a miénk, globálisan is és kinek-kinek a saját házatáján. Tv-ben, rádióban és sajtóban sok szó esik a Balaton, a Velencei-tó vízgazdálkodásáról, környezetvédelmi problémáiról. Én azt gondolom, fontossága szerint ide sorolható a Csepelsziget, a Szentendrei-sziget és a ráckevei Duna is. Közvetve és közvetlenül sok százezer ember, helybeliek, üdülők, turisták érdekeiről van itt szó. Kérem ezért képviselőtársaimat, a kormány vezetőit és tagjait, mérlegeljék a kialakult körülményeket és velünk együtt tegyék meg a szükséges intézkedéseket, nehogy helyrehozhatatlan károk keletkezzenek hazánk, úgy hiszem, nemcsak a mi szívünknek kedves tájegységeiben. Azt tartja a mondás: szegény ember vízzel főz. De milyen vízzel? Nem lehetünk annyira szegények, hogy még tiszta vizünk se legyen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Géczi István képviselőtársunk felszólalása következik Budapest 49. választókerületéből. Dr. GÉCZI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki az országgyűlésen az év bármelyik ülésszakán 1987. június 26-án, pénteken 1198 szót kér, kiváltképp a második napon tizenhatodik hozzászólóként, kellő bátorsággal kell rendelkeznie. Különösen érvényes ez arra, aki első alkalommal emelkedik szólásra. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolója a VI. ötéves tervben elért eredményeiről, a VII. ötéves tervi feladatairól és a hivatal munkájáról szól. Az írásos anyagot a szóbeli kiegészítéssel alapvetően reálisnak, őszintének tartom, jól mutatja be a környezet- és természetvédelem jelenlegi helyzetét, állapotát. Azt hiszem, sokunknak megegyező véleménye, hogy az utóbbi időben a környezet- és természetvédelem iránti igény ielentősennőtt. Erre a kormányzat is megkülönböztetett figyelmet fordított és fordít. A beszámoló részletesen foglalkozik a környezetés természetvédelem eredményeivel, feladataival, gondjaival és külön is a megelőzés fontosságával. Ennél a gondolatnál úgy érzem meg kell állni. Meg kell állni, mert meggyőződéssel vallom, hogyha további erőfeszítéseket teszünk és a megelőzést komolyan vesszük, sokkal jobb eredményt tudunk elérni. Ne akkor kezdjünk el cselekedni, amikor a baj már bekövetkezett! Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy a vágtázok sebességével igen gyorsan fejlődő, ugyanakkor önpusztító civilizáció meg tudja-e tartani magának hosszú távlatokra az életet? Bízom benne, hogy igen. De csak akkor, ha mindenki akarja. Akarja azt, hogy a közvetlen és a távolabbi környezete életre alkalmas maradjon. Ez nagyobb fegyelmet követel az egyénektől, de nagyobb fegyelmet a kisebb-nagyobb közösségektől is. A beszámolóból tükröződik és egyetértek azzal, hogy a környezetvédelmi beruházások élvezzenek kedvezményeket hitel, vám, adó és egyéb formában, a károkozókkal szemben viszont a szigor következetes fokozása szükséges. A szabályozás egyszerűsítését támogatom, hiszen jelenleg 96 különböző szintű szabályozó él. Teszem ezt az egységesebb értelmezés végett. Szükség van a lakosság kezdeményező készségére, közvetlen társadalmi munkájára. Hiszem és ez a gyakorlati tapasztalatom is, hogy értelmes, hasznos, azonnal vagy gyorsan érzékelhető eredményes társadalmi munkára mozgósíthatók az emberek. így volt és van ez ma is a választókerületemben, a XV. kerületben, ahol a lakosság az önerős csatorna, gáz, szilárdburkolatú utak létesítésével az előkertek, közterületek gondozásával alaposan hozzájárul a környezetünk védelméhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondandómat rövidebbre fogom, indokom a következő: képviselőtársaim közül többen említést tettek már arról, amit az én felszólalásom is tartalmaz. Nem tudok viszont elmenni szó nélkül amellett, miszerint elengedhetetlen a szemléletformáló munka, a folyamatos nevelés, amiről tulajdonképpen az anyag is szól, amit már gyermekkorban el kell kezdem és a fiatalságot következetesen erre kell nevelni. Ezt pedig kellő példamutatással lehet hatékonyan elvégezni. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a fiatalságnál és a nevelésnél tartok, tisz-