Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1193 Az Országgyűlés 16. ülése, gondokról szólt a szabolcsi képviselőtársam is. Nincs olyan szervezet vagy vállalat, aki azt hasznosításra átvenné. Valószínű elősegítené a probléma megoldását, ha a szövetkezetek vagy kisebb vállalatok szolgáltatás jelleggel elvégeznék ezt a munkát, s az ehhez hasonló környezetvédelmi feladatokat. Nyilván fontos, hogy számukra kifizetődő legyen ez a tevékenység. Ezért annak közgazdasági feltételeit is meg kell teremteni. Egyes országokban a környezetvédelemmel kapcsolatos szolgáltatások már jól kialakultak, komoly ülzetággá váltak. Ma a környezetvédelemmel kapcsolatos pénzügyi feltételrendszerre a széttagoltság a jellemző, és nincs teljesen szinkronban a jogi szabályozással. Jelenleg különböző alapok léteznek. Például: földvédelmi, vízügyi, környezetvédelmi, idegenforgalmi alap. Több területen is lehet állami támogatást kapni, például meliorációra, rekultivációra stb. Ezek központi kezelése, döntően pályázati úton való elnyerése nem teszi lehetővé a tervszerű, célirányos, összehangolt felhasználásukat. Például nem lenne szabad olyan talajjavításhoz, vízrendezéshez állami támogatást adni, amely tönkreteszi a természetes élőhelyeket. A jelenlegi szervezeti keretek még nem tekintenek nagy múltra vissza, mivel az emberi környezet védelméről szóló, 1976. évi II. törvényt követően szerveződtek. E folyamat szerves része volt a védett elemekkel kapcsolatos feladatmegosztás és a felelősségi rendszer szabályozásának az egyes minisztériumok és országos hatáskörű szervek között. Helyesnek tűnt az az elv, hogy minden probléma, gond ott kerüljön megoldásra, rendezésre, ahol keletkezik. Például a földvédelemmel kapcsolatos a MÉM-nél, a vízvédelemmel kapcsolatos az OVH-nál. Az évek során a gyakorlati munka nehézségei sok esetben az egymásnak ellentmondó elképzelések, különböző hatóságok ugyanarról a témáról adott eltérő hatósági véleményei megfontolandóvá teszik ennek az elvnek a feladását. Egy adott térség környezetvédelmi feladatait komplexen kellene kezelni, az egyes elemeket, bármennyire is súlypontos problémát takarnak, nem célszerű kiszakítva vizsgálni és intézni, mert ez esetleg a korábban említett kedvezőtlen példához vezethet. Azt is tapasztalhatjuk, hogy környezetünk romlásának sok esetben elsősorban nem az az oka, hogy a nagy feladatok megoldására nem fordítunk kellő figyelmet. Gyakran apró mulasztások, felelőtlenségek halmaza az, ami lényegesen rontja, esetleg tönkreteszi környezetünket, a természetet. A keletkezett szeméttől, hulladéktól a tulajdonosok igyekeznek megszabadulni, ha másképpen nem, törvénytelen úton is. így előfordul az az eset is, hogy az állampolgár nemcsak akkor követ el szabálytalanságot és ütközik a törvénnyel, ha valamit eltulajdonít, ellop, hanem, ha valamit, történetesen szemetet, hulladékot odalop magán vagy közterületre. Azt hiszem valamennyi képviselőtársam tapasztalta, hogy a környezetünkben milyen sok a vad szeméttelep, az elszórt hulladék. Erről többen is szóltak. Sajnos a kialakult mindennapos utcakép sem ösztönöz mindig a környezetkímélő magatartásra. Ennek kö98 7. június 26-án, pen tekén 1194 vetkezményei más területeken is fenntartási gondokat váltanak ki. Sajátos szemlélet, hogy ezekben az esetekben mindig a szolgáltató szervezetek, a területkezelők, a felügyeleti szervek felelőssége vetődik fel, s ők kerülnek elmarasztalásra, nem pedig az a magatartás, ami az adott helyzetet teremtette, és amit a szolgáltatás-fejlesztéssel egyszerűen követni sem lehet. Ha elfogadjuk és meg is tesszük azt, hogy ki-ki a saját területén tevékenykedjen tisztességesen, akkor már lényegeset léptünk előre. Ez az a terület, ahol pénz nélkül is jelentős eredményeket érhetünk el. E tekintetben jó példaként lehet megemlíteni a ualakarosi termálfürdőben tapasztalt rendet, tisztaságot. Itt az egymástól 10—20 méterre elhelyezett hulladékgyűjtők szinte kikövetelik, hogy a fürdőzők a szemetet ne a fűre dobják, hanem a gyűjtőkosárba. A meglevő rend fegyelmező erőként is hat. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon találó az ENSZ környezetvédelmi szervezetének több mint egy évtizeddel ezelőtt meghirdetett jelmondata. A földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. Másképpen kell gazdálkodnunk a kölcsön vett dolgokkal, mint azzal, amit örököltünk. A kölcsönt mindig vissza kell adni, az örökséget esetleg el is lehet herdálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK; Dr. Vona Ferenc képviselőtársunk felszólalása következik, Pest megyéből, a 16. választókerületből. DR. VONA FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés 1985. decemberi ülésszakán a ráckevei Duna kiemelt üdülőkörzetté nyilvánításáért interpelláltam. Most másfél év múltán legszívesebben az ellenkezőjét javasolnám. A vízhez közel lakom, és naponta látom, hogy a víz egyre piszkosabb, és a táj arculatát meghatározó hatalmas folyó egyre reménytelenebbül próbál megküzdeni a mindenfelől felé özönlő szennyvizekkel. Apáink még ittak a Dunából, a halászok onnan merítettek vizet a bográcsba halászléfőzés előtt. Tudom, az az idő egyhamar nem jön vissza. A dél-pesti szennyvíztisztító telep naponta 70 ezer köbméter, úgynevezett tisztított szennyvizet enged a Dunába, amely nagy szervesanyag-tartalma miatt épp olyan veszélyes a vízminőségre nézve, mint a Csepel Autógyár és a Pest vidéki Gépgyár nehezen bomló, kémiai anyagban dús ipari szennyvize. A Duna-ág alsó szakaszán pedig az üdülők és a horgásztanyák megoldatlan szennyvíz-elhelyezése okozza a legtöbb gondot. A Duna-ág három jellegzetes szakasza különböző képet mutat. A felső keskeny és állandó kotrásra szoruló sekély szakasz, a fővárosi szennyvízvezetések miatt már a fürdésre is alkalmatlan. Valószínűleg a halak számára is, bár erről nincsenek mértékadó információim. A középső szakasz medre mélyebb, szélesebb. Nagykiterjedésű nádasok, mellékágak övezik. Itt a gyári szennyezések ellenére jelentősen javul a vízminőség, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a