Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1189 Az Országgyűlés 16. ülése, Ehhez járul még, hogy a jelenlegi művelési költségek (árai) messze túlhaladták a hivatalos normákat, így ebből is vesztesége származik. Mivel az erdőgazdaság­nak is önfenntartónak kell lennie, ezért nyereségérde­kelt, és ezt csak a termelés előtérbe helyezésével tud­ja biztosítani. így válik a Bükki Nemzeti Park védett területe is elsősorban termelési területté. Tehát nem a 30 éve erdőben és az erdőért munkában megfáradt erdész vesztette el tudását és erdőszeretetét, hogy hi­vatalokból kelljen számára előírásokat és szakvélemé­nyeket mondani, azok betartásáért bírságolni, hanem mert napi munkája, lehetőségei és vállalatának érde­keltsége ezt diktálja. A Bükki Nemzeti Park megvédését, annak lehető­ségeit tovább rontja az a tény, hogy a vadállomány aránytalan elszaporodása azt a kevés telepítést rit­kítja, amit nehéz körülmények között biztosítani le­hetett. Itt egy másik érdek lép előtérbe; a vadászat — annak devizális üzletével és hazai szórakozásával együttvéve. Az erdő vadeltartó képessége és a vadállo­mány egyensúlya régen felborult, mégis nehéz, e téren az összhangot megteremteni a különböző érdekek és nézetek miatt. Az elmondott példákra hivatkozva úgy gondolom, hogy természetvédelmünkben itt az ideje az ellent­mondásos szabályozó és érdekeltségi rendszereket át­tekinteni, és megfelelően átalakítani, hogy hosszabb távra jó irányú beavatkozás történjen elrontott kör­nyezetünkbe. Nem hatóságok és hivatalok hivatalá­nak létrehozásával, hanem az okozó vállalatok he­lyes érdekeltségi rendszerük vagy lehetőségük meg­teremtésével. Nyilvánvaló, hogy a források hiányában most nagymértékű központi támogatásra lehetőség nincs, éppen ezért indokolt a központi alap nagyobb diffe­renciálása a legsúlyosabb esetek felszámolására és a vállalati helyes ösztönzőrendszer megteremtése. A beszámoló VII. ötéves tervi célkitűzései elisme­résre méltóak, megvalósítási lehetőségét tekintve már a tájékoztató is bizonytalan. Gazdasági helyzetünk le­hetőségei szűkösek, a változtatási szükségesség nem vitatott, a rendezés sorrendisége és módja még nem eldöntött. Felszólalásomat annak érdekében tet­tem, hogy e rendezési sorrendben ne utolsó helyen legyen a környezet- és természetvédelem, mert akkor ezt a környezetet már unokáink nem láthatják, csak káros következményeit fogják szenvedni. Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lásztity Radomir képviselőtársunk, Budapest 31. választókerületének képviselője követ­kezik. DR. LÁSZTITY RADOMIR: Tisztelt Országgyű­lés! Kedves Képviselőtársak! Magam is érdeklődéssel olvastam és hallgattam az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének beszámolóját a környezet- és természetvédelem eddigi eredményeiről, gondjairól és jövőbeni feladatairól. A szép kiállítású szemléltető ábrák, a táblázatok és összesítők az írás­beli beszámolót jól áttekinthetővé és igen informatív­1190 vá teszik. Megelégedéssel regisztrálhatjuk, hogy a tu­datos, előrelátó kormányzati tevékenység eredménye­képpen több területen is sikerült eredményeket elér­ni, mind a levegőtisztaság-védelem, mind a vízminő­ség-védelem, mind a természetvédelem területén. Ugyanakkor mind a magam, mind választóim nyugta­lanítónak látjuk, hogy egyes ipari központok levegő­jének szennyezettsége nagy mértékű, hogy sok tele­pülés megfelelő minőségű ivóvízzel történő ellátása még nem biztosított, hogy erdeink jelentős részében környezetszennyező hatásokból eredő pusztulás ta­pasztalható, hogy a hulladékok elhelyezése, megsem­misítése sok helyen nincs megfelelően megoldva, hogy a nem kezelt, vagy csak mechanikailag tisztított szennyvizek részaránya gyakorlatilag alig változott az utóbbi időben. A fővárost, Budapestet is sok környe­zetvédelmi gond szorítja. A levegő nagyfokú szennye­zettsége, a zajártalom, a hulladékmegsemmisítés gond­jai jól ismertek, jelentős részüket az elnöki beszámoló is tartalmazza. Szó volt egy előző felszólalásban az erdőterület csökkenéséről. Magam is, mint aki gyakran kirándu­lok a budai hegyekbe, aggódva látom, hogy egyre újabb és újabb területeken kezdődnek az építkezések, s nagyon gyakori, hogy néha kilométereket kell gya­logolni, míg valahogy az erdőt meg tudja az ember kö­zelíteni, mert mindenütt kerítésekbe, építésekbe ütközik. Egy kicsit — úgy vélem — vigyázni kellene ar­ra, nehogy körbekerítsük az erdőt, s úgy járjunk, mint korábban a Balatonnál a parti telkek kiépítésével. Külön is foglalkoztatja a szűkebb választókerüle­tem lakóinak jelentős részét a lágymányosi Duna-híd megépítésével várhatóan együtt járó nagyobb gépjár­műforgalom kedvezőtlen környezeti hatása. Hosszú viták, a főváros közlekedési helyzetét objektívan elemző tájékoztató anyagok kiadása, fórumok szerve­zése nyomán ma már senki sem vitatja az új híd szük­ségességét, és elfogadja a többség azt is, hogy az újon­nan kialakított forgalmi út mellett lakóknak bizonyos áldozatot kell vállalniuk a nagyobb közösség, a fővá­ros és az ország érdekében. Ugyanakkor azonban el­várja és reméli az érintett lakosság, hogy a tervezett és szükséges környezetvédelmi intézkedések megtör­ténjenek, hogy megtörténjenek azok a felmérések, amelyek az épületek állagával kapcsolatos veszé­lyekre hívják fel a figyelmet, hogy felépüljenek azok a berendezések és létesítmények, amelyek a káros ha­tásokat enyhítik. Erre annál is inkább szükség van, mert ez a lágymányosi lakótelep, amely viszonylag, keskeny, két igen nagy forgalmú út közé kerül, és amellett egy igen nagy létszámú iskola, a Baranyai úti iskola is helyet foglal ezen a területen. Tudjuk, hogy ezek a helyi intézkedések, ugyan­úgy, mint az országos jelentőségű feladatok megoldá­sa, jelentős költségekkel járna. Ezek fedezetének az előteremtése a mai gazdasági helyzetben nem könnyű. Nem vagyunk abban a helyzetben, mint egyes fejlett ipari országok, hogy a fejlődő országokba telepítik ki veszélyes iparágaikat, sőt olvastunk arról, hogy egye­sek szennyezést kívántak importálni az országba, rosz­1987. június 26-án, pénteken

Next

/
Thumbnails
Contents