Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1187 Az Országgyűlés 16. ülése, ELNÖK: Szólásra következik Simon Béla képviselőtársunk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. számú választókerületének képviselője. SIMON BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirenden levő környezetvédelmi téma és annak megvalósítási lehetőségei mint annyi más kérdés, sok ellentmondást, problémát és megoldási akadályt hordoz magában. Mivel megyénk természeti és környezeti adottságaira a szélsőségek és az ellentmondások a jellemzőek, gondjainkról és azok megoldási akadályairól egy pár példa említésén keresztül szeretnék szólni. Borsod-Abaúj-Zemplén területét és népességét tekintve az ország második megyéje a legváltozatosabb természeti és egyben az egyik legszennyezettebb ipari környezettel. Az iparban foglalkoztatott létszámnak 4/5-e itt rontja a környezetet, és egyben szenvedi annak káros hatásait, erdészeti dolgozói viszont a magyar erdőterületnek 12 százalékát — erősen vitatható körülmények között — megpróbálják menteni, megőrizni, de egyben termelni is. Az államtitkári beszámolóban szerepel, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos VI. ötéves terv eredményeinek minisztertanácsi értékelésénél megállapítást nyert, hogy a környezet romlását, annak károsító hatásait nem sikerült megállapítani, fékezése is csak kis mértékben valósult meg. Ennek oka elsősorban az eszközrendszer és az anyagi erőfonások hiánya. Tisztelt Országgyűlés! Egy pár konkrét példát hadd vegyek megyei és szűkebb választókörzetemből arra nézve, hogy a jelenlegi helyzet és tendencia nemcsak szándék és vállalati hozzáállás elégtelensége, hanem elsősorban helyes érdekeltségi rendszer és megfelelő pénzalap hiánya. A megyében koncentráltan található az ipar, ezen belül is az úgynevezett válság iparág, hogy csak a bányászatot és a kohászatot említsem, továbbá a veszteséges egységes egységes egységek közé sorolt termelőszövetkezetek. Ugyanakkor itt található a Bükki Nemzeti Park is, az ország védett területének 11.6 százaléka. Az ipar koncentráltságából és viszonylag korszerűtlen technológiájából adódik, hogy itt a légszennyezettség ötvenszerese a megengedett értéknek. Miskolc területén a szénmonoxidszennyezés 4—20 milligramm/köbméter között váltakozik, a megengedett 1 milligramm/köbméterhez viszonyítva. A folyók tisztaságában szintén hátulról az első helyen vagyunk; például a Sajó már hazánk területére lépve túlszennyezett, és erre még további 1400 szennyező forrás „dolgozik rá". Az ismertetett helyzetből érzékelhető, hogy itt a környezetvédelem, a levegő és vizek tisztasága, az erdő védelme nemcsak egy a szükséges feladatok megoldása közül, hanem az itt élők és az ide érkezők alapvető létfeltételeinek biztosítása. Itt nem arról van szó, hogy az átlagos romlás megállítható-e, vagy milyen mértékben fékeződött a VI. ötéves tervben, hanem az alapvető minimális normák és körülmények sürgős megtétele kényszerítő szükségszerűség. 987. június 26-án, pénteken 1188 A jelenlegi szabályozó rendszerben a központi támogatási alap, a kidolgozott akcióprogram és nem utolsósorban az itt levő vállalatok anyagi helyzete erre kellő lehetőséget nem nyújt. A VII. ötéves tervtörvény 71. §-ában az szerepel, hogy a súlyosan károsult területeket differenciált támogatásban kell részesíteni. A megye differenciált támogatása a légszennyezési bírság 50 százalékának helybenhagyásával kimerül. Ez évente alig 25 millió forintot jelent. A légszennyezés csökkentésében a két kiemelt szennyező forrás, a Borsodi Ércelőkészítő Mű 300 millió forint, és a Lenin Kohászati Művek elektrokemencéje 160 millió forint beruházási összeget kíván. Mindkét vállalat jelenlegi helyzete lehetetlenné teszi azt, hogy önerőből ilyen beruházást most biztosítson; tehát fizeti a bírságot - de nem azért, mert ez könynyebb, hanem mert a másik megoldás elérhetetlen számukra. És emiatt elsősorban a két vállalat dolgozói szenvedik ennek kettős káros következményeit: egyszer a por és a szénmonoxid közvetlen beszívását, másszor az évi 12—20 millió forintos bírság eredménycsökkentő következményeit is. E körülmények között is, amit önerőből meg lehet tenni, azt igyekeztek megtenni. A jobbító szándék bizonyítására példa, hogy a Lenin Kohászati Művek 1986-ban leállította a Martin-kemencéit; persze nemcsak környezetvédelmi szempontból, de az eredmény negyven százalékos légszennyezés-csökkenés volt. Az új acélmű korszerű porleválasztó rendszerrel rendelkezik, ennek viszont üzemeltetési és fenntartási költsége évente 12 millió forint. Vállalati szemmel nézve a környezetvédelmi előírások betartása kettős gondot jelent, egyszer a meglevő technológiák kiegészítése megfelelő berendezésekkel, ennek biztosítása aránytalanul nagy beruházásokkal jár; ahol viszont már ez megvan, annak üzemeltetési költsége az eredményüket rontja. Választókörzetem területére esik — többek között — Lillafüred és a Bükki Nemzeti Park 60 százaléka. Az ipar tőszomszédáságban van ez a kincs, amelynek megőrzése, gyarapítása, fejlesztése egy második Balaton lehetőségét hordozza magában. Ezt a területet a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi erdészeti üzemegysége műveli. Az üzemnek éves termelési terve van, amely elsősorban fakitermelésben realizálódik. A VI. ötéves tervben 90 ezer köbméter, a VII.-ben már csak 46 ezer köbméter volt a kitűzött termelési terv; a csökkentésben már az erdő kímélésének központi irányelve érvényesült. Az üzem fakitermelésből 14 millió forint/év nyereséget, erdőművelésből viszont 2 millió forint/év veszteséget realizál. Köztudott, hogy a hegyvidéki erdőmüvelés kevés gépi lehetőséget, és több élőmunka-ráfordítást igényel. A jelenlegi erdőművelési lehetőségnek két-háromszorosát kellene elvégezni ahhoz, hogy a jövő szempontjából az erdő egyensúlyban maradjon. A lehetőségei alapján erre képtelen a helyi üzem. A termelése alapján fizet az erdőművelési alapba — mivel arányosan többet termel, így többet az átlagtól —, de művelésre viszont aránytalanul kevesebbet kap vissza.