Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1185 hatósági munka következetesebbé tételét, megszilárdí­tását. A jövőben — a politikai, tanácsi, gazdasági szervek együttműködésére építve — az eddigieknél még követ­kezetesebben kell munkálkodni életminőségünket alapvetően meghatározó környezetünk védelméért, gazdagításáért. Meggyőződésem, hogy a környezetvédelmi törvény következetes betartásával, a beterjesztett javaslattal jó segítséget kaptunk mi, képviselők és jobban rá­irányítja a közvélemény figyelmét a környezetvéde­lem fontosságára. Irányt szab az előterjesztés a továb­bi munkához mindazoknál az ágazatoknál is, akiknek meghatározó szerepük, tevőleges feladataik és intéz­kedési lehetőségük van a tervszerű, hatékony környe­zetvédelem megvalósításában. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Angyal Imre képviselőtársunk követke­zik, a Veszprém megyei 4. számú választókerületből. ANGYAL IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! 1952 július 24-e jeles nap volt hazánk környezet­védelmének kialakításában, s egyben mérföldkő községünk életében is, mert ekkor nyilvánították Ti­hanyt az ország első tájvédelmi körzetévé. Az Orszá­gos Természetvédelmi Hivatal akkori elnökének sza­vaiból idézek: „Senki emberfia pusztító munkát itt nem végezhet." Ez lényegében megvalósult. Azóta néhány évtized elmúlt és a település lakói büszkék arra, hogy a jó példával elsők lehettek a tu­datos természetvédelemre és kulturális értékeink meg­óvására irányuló nemes emberi cselekvésben. A hiva­tal is változott, munkája korszerűsödött. Feladatai je­lentősen növekedtek. Tisztelet azoknak, akik akkor elindították ezt a folyamatot, nekünk adva útmuta­tást, erőt további feladataink megoldásához. Sikerült elérni, hogy ne romoljék tovább környezetünk és le­gyenek olyan emberek, akik mindig vállalkoznak e nemes feladatra és annak megvalósítására. Az ember nemcsak rombol, hanem épít is. Tihany­ban a külső tavat visszaállították, rendezték, így újra visszajöttek a költöző madarak. A valamikor elzárt, savanyú legelő helyén egy szép, gondozott táj alakult ki. Az Országos Természetvédelmi Hivatal következe­tességének köszönhetően megkezdődött az őshonos fák visszatelepítése. Ez a példa másokat is ösztönzött hasonló cselekedetekre. Az OKTH által kezelt terüle­tek ma már jól karban tartott, művelt, gondozott ké­pet mutatnak. A természet elbűvöli szépségével a hoz­zá jó szándékkal közelítő embert. Vörösmarty 1835­ben Füreden tartózkodva beszédet írt a fürdőéletről, ebből idéznék. „A Balaton a legtisztább szem, amely valaha az egekbe tekintett. Van-e, lehet-e szebb feladata a ma nemzedékének, mint visszaállítani, megóvni azt a ké­pet, hogy Balatonunk ismét a legtisztább szem le­gyen." Megyénk környezetvédelmi helyzetéről szól­va alapvetően meghatározó tényezőnek tartom az utóbbi tíz évben elért eredményeinket. Változatos ez )8 7. június 26-án, pénteken 1186 a kép, az iparmedencék levegőtisztasági kérdésétől a Balaton térségének víz- és környezetvédelméig mind­mind jelentős társadalmi érdeket képviselnek. Az eredmények nem mindenhol szembetűnőek. Ez anyagi kérdés is, de ahol a megfelelő összmunka és cél találkozik, ott kimutathatók ezek az elért eredmé­nyek. A vállalatok, tanácsok, társadalmi szervezetek eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek a környezeti ártalmak mérséklésére. A szűkös fejlesztési források, a megfelelő eljárások, technológiák kiforratlansága és a szabályozás ellentmondásai mellett is keressük a módját, hogy környezetünket jóvátehetetlen károso­dás ne érje. A megye élővíz folyásainak vízminőségét ipari, mezőgazdasági és kommunális eredetű szenny­vizek eltérő mértékben, de erőteljesen rontják. Ezen belül a Balaton vízminősége a célratörő vízvédelmi program eredményeként összességében kimutatha­tóan javult. Továbbra is gond viszont a strandolásra igénybe vett környezetben a parti sáv erősen változó vízmi­nősége. A hínár mennyisége szemmel láthatóan csök­kent. Ez azt is jelenti, hogy foszfortartalma is kisebb lett a víznek. Ennek ellenére viszont a tájvédelmi kör­zet környékén észrevehetően nagymérvű a nádas pusztulása. A kisebb okok között megemlítést érde­mel a pézsmapatkány elszaporodása. A nyílt víz felől viszont ligetesedik a nád és rohamosan pusztul. Ebben a szakemberek elsősorban a növényevő halfajtát, az amurt okolják. Tudomásom szerint hagyományos halászattal nem fogható ki az amur és a busa. Többen felteszik a kér­dést, hogy mit kívánunk tenni ezekkel a halfajokkal, káros tevékenységük ellen miként lépünk fel. Nem mindig pénz kérdése a környezetvédelem, hanem ál­lampolgári fegyelem, valamint a gazdálkodó egységek szemléleti kérdése is. A tudatformálásról, a nevelésről nem szabad le­mondanunk. Az óvodákban, iskolákban folyik már ilyen munka, ennek hatékonyságát azonban növelni kell. Legyen általános az a gyakorlat, hogy egyes is­kolák, úttörőcsapatok, kollektívák, lakóközösségek védnökséget vállalnak egy-egy zöldterület gondozá­sáért. A környezetszennyezőkkel és rongálókkal szemben viszont sokkal keményebben kell fellépni. Ez vonatkozik a tanácsokra, a már működő közterü­letfelügyelőségekre és a rendőri szervekre egyaránt. Gondjainknak több gyökere van. Példaként említhe­tem, hogy a környezetben károsodás mutatkozik a je­lentős turistaforgalom miatt is. Ezért a jövő feladatai közé kell, hogy tartozzék az eddig ki nem használt és még érintetlennek tűnő, úgynevezett háttértelepülé­sek bekapcsolása az idegenforgalom fogadásába. Erre jó példa az aszófői kemping és a pécselyi meden­cében a jövőben kialakítható tájvédelmi körzet. Adottak feladataink, környezetünk további káro­sodását megállítani és azért, hogy nekünk is tiszta, egészséges, szép maradjon a házunk tája, ma kell a fát elültetni, hogy holnap megpihenhessünk alatta. Kö­szönöm figyelmüket. (Taps.) Az Országgyűlés 16. ülése,

Next

/
Thumbnails
Contents