Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1179 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1180 sek történnek Dorog város levegőminőségének javítására. Tatabánya térségében a brikettgyári por kibocsátásának csökkentésére, az alumíniumkohóból kibocsásott gáz tisztítására kerül sor. Lábatlanra egyelőre csak a szomorú megállapítások vonatkoznak, pedig már régóta indokolt a cementgyári környezetvédelmi vonzattal kapcsolt rekonstrukciója, hiszen évente 20— 25 ezer tonna por kerül a légtérbe, ez naponta 8-10 vagon porszennyezést jelent. Ebben a tervciklusban a rekonstrukciós előkészületekkel, a tervezéssel olyan szintre kell eljutni, hogy a VII. ötéves tervidőszak végén megkezdődhessenek a munkálatok. A rekonstrukció során száraz gyártási eljárásra térnének át, melynek következtében az éves hőenergia megtakarítás 240 millió forint, míg az ivóvíz felhasználása évente 500-600 ezer köbméterrel csökken. Az ivóvízbázisok védelme kiemelt feladat, ezért összhangot kell teremteni a bányaművelés és az észszerű, gazdaságos vízfelhasználás között. Ennek során megkezdődött a Bakony-térségi települések egészséges ivóvízzel történő ellátására vonatkozó tervek végrehajtására. Az érdekelt főhatóságoknak biztosítaniuk kell a Dorog város és vonzáskörzete biztonságos vízellátására hozott korábbi határozatok végrehajtásához szükséges anyagi fedezetet, hogy 1988. december 31re elkészülhessen a dunai vízbázis. Bár az átmeneti időszakra a két szénbánya vállalat és az Észak-Dunántúli Regionális Vízművek megtette a szükséges intézkedéseket, a végleges megoldás megvalósítása halaszthatatlannak tűnik. A Gabcsikovo-nagymarosi vízlépcső létesítésével összefüggő tervezőmunka során folyamatosan együtt kell működni a vízügyi szervekkel, az ivóvízbázisok védelme, a területhasznosítás, az ár- és belvízvédelem, az üdülőterületek kialakításának érdekében. Itt két dolog érdemel említést: — A Duna-menti településeknél a program szerint a családi házaknál pótlólagos pince-szigetelést és egyedi zárt szennyvíztárolók létesítését tervezik. Képviselőcsoportunk javasolja a Duna-menti települések lakosságának képviselőivel folytatott megbeszélés alapján, hogy a zárt szennyvíztározók megépítésére tervezett összegeket a települések kapják meg, melyhez saját anyagi forrásaikat hozzátéve, társulásokba tömörülve, megoldhatnák az érintett területek központi csatornázását. — A GNV program keretében nagyobb figyelmet kellene szentelni egy jelentős területegység, Esztergom-kertváros és Dorog teljesen egybeépült területe csatornázásának és szennyvíztisztításának megoldására. A hulladékok kezelése és a kommunális hulladékok elhelyezése terén javulást kell elérni. A megyei eredmények felsorakoztatásakor örömmel állapíthatjuk meg, hogy sikerült előrelépni a fémtartalmú galvániszapok tárolásának, ártalmatlanításának és újrahasznosításának terén. Itt jogosan említhetjük meg a Komárom megyei Talajerőgazdasági Vállalatot, valamint a sárisápi „Új Élet" Termelőszövetkezetet, ahol 1981-től a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemmel közösen jelentős kutatások folytak és napjainkra gyakorlati megvalósítás stádiumában van a vegyipari maratópácokból és galvániszapokból kinyert fémeknek a mezőgazdaságban mikroelemként történő újrahasznosítása. A környezetvédelmi tevékenység koordinálását a megyei tanács mellett működő környezet- és természetvédelmi bizottság végzi. A megyénkben eredményesen működik a Komárom megyei Környezet- és Természetvédelmi Koordinációs Társulás, amiről már említést tettem. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül választókörzetemről, a dorogi 8-as számú választókörzet környezetvédelmi helyzetéről, az ott folyó munkálatokról szeretnék szólni. A Dorogon épülő ipari veszélyes hulladékokat ártalmatlanító égetőmű hosszú ideig állt és esetenként áll az érdeklődés homlokterében. Fölteszik sokan a kérdést, vajon mi ennek az oka. Végiggondolva a történteket: ma már teljesen vüágos, több tényező együttes fennállása vezetett a „dorogi vitához", majd a társadalmi közmegegyezéshez. Ezek közül a legfontosabbakat említem: Az igazi feszültségforrás az volt, hogy, mint azt a hozzászólásom elején általánosságban is említettem, s ez Dorog esetében halmozott gondokat okozott, miszerint a korábbi iparfejlesztések során a környezetvédelmet szolgáló beruházások sorban elmaradtak. A halmozódó szennyezőforrások, melyek e térségben koncentráltan jelentkeztek, már kimutatható egészségkárosodásokat okoztak. Az Orvosi Hetilap, valamint a Gyermekgyógyászat című lapokban az utóbbi időkben megjelent cikkekben a szerzők összehasonlították Szeged és Salgótarján városok nulla-hároméves korú gyermekeinek légúti megbetegedési adatait a dorogi gyermekekével és megállapították, hogy a megbetegedések száma Dorogon jóval magasabb. 1985-ben a pulmonológiai betegség miatt gondozott 65 gyermek gyógykezelése közel kétmillió forintba került, mely összegbe nem számították bele az orvosi ellátás, valamint a védőnői ellátás költségeit. Második tényezőként az egész társadalomban az ipari katasztrófákkal kapcsolatos félelem említhető. Harmadik tényezőként a meglevő rendeleteinkben szereplő „veszélyes", de a veszélyt egyáltalán nem lebecsülő szó jelentett problémát. A megkésett tájékoztatás a félelemeérzetet növelte. Fontos tényezőként jelentkezett a dorogi program indításának időpontjában országosan kibontakozó demokratizálási folyamat, melynek során a lakosság joggal érezte és jelezte, hogy meghallgatása, korrekt tájékoztatása nélkül nem létesülhet ilyen jelentős beruházás. Nekem, dorogi képviselőnek, és ezáltal Dorog, valamint a közvetlenül érintett települések lakosságának sokat jelentett és jelent ma is az országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága, mely bizottság munkája keretében többször szólhattam megoldásra váró gondjainkról. Most már megnyugodva mondhatom, hogy a felvetett problémák a bizottsági műhelymunka során az érintett főhatóságok támogatásával jórészt megoldódtak. Az égetőmű beruházással egyidejűleg végrehajtást nyer az OKTH ágazatközi akcióprogramja,