Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1173 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1174 sában eredményesen tevékenykednek együtt. Ismeretes előttünk, hogy az ökológiai problematika egyidejűleg jelentkezik más komoly erőforrásokat lekötő korszakos gazdasági kérdésekkel. De az előbb említett összefogással, a társadalmi erők bevonásával, a környezeti kultúra fejlesztésével és eredményeként Győr-Sopron megye helyzete a környezet- és természetvédelem kérdéseiben az országos átlagnál kedvezőbbnek ítélhető meg. Ezért akadnak gondjaink, ezek közt elsőként én is a vízellátás és a csatornázás kérdéséről szólok. A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének koncepcióját jóváhagyó kormányhatározat a vízellátást és csatornázást a társadalmi és gazdasági fejlődés alapvető feltételének jelöli meg. Ezt a szemléletet erősíti meg a népgazdaság VII. ötéves terve is, amelyet az országgyűlés 1985. december 20-án foglalt törvénybe. Az 1985. évi VII. törvény 48. §-a egyértelműen meghatározta a vízgazdálkodás feladatait, és ezen belül két prioritás érvényre juttatását tűzte ki célul. Nevezetesen az egészséges ivóvíz iránti igények szélesebb körű kielégítését, a felszín és felszín alatti vízkészletek fokozott védelmét. A feladat végeredményben tehát kétirányú, az egyik oldalon gazdasági, társadalmi fejlődés következtében egyre jobban fokozódó vízigényeket kell a rendelkezésre álló vízkészletekből kielégíteni, a másik oldalon pedig gondoskodni kell ugyancsak a rohamosan növekvő szennyvizek föltétel nélküli visszavezetéséről, és vízkészletünk, tágabb értelemben környezetünk védelméről . Az elmúlt tervidőszakban sajnos nem sikerült biztosítani a két témakör párhuzamos, illetve arányos fejlesztését, a csatornázás egyre jobban elmaradt a vízellátástól és ez napjainkban számos területi feszültség forrását képezi. A csatornázásnak a vízellátáshoz viszonyított lemaradása társadalmi-gazdasdági okokra vezethető vissza. Köztudott, hogy a csatornázás és a szennyvíz-tisztítás a települési infrastruktúra legköltségesebb része. Elmaradásának következményeit a lakókörnyezet vagy az egyes állampolgár csak lényegesen később, veszélyhelyzetben érzékeli. Érthető tehát, hogy a lakosság, következésképpen a helyi tanácsi szervek is elsősorban a vízellátást szorgalmazták, és az anyagi erőforrásaikat ennek megoldására koncentrálták. Győr-Sopron megyét illetően a vázolt aránytalanság még erősebben jelentkezik. A tanácsi és a központi erőforrásokból megvalósuló városi és regionális közműfejlesztésekkel nem kívánok foglalkozni, jóllehet a szennyvíztisztítás mértéke itt sem éri el a jogos társadalmi szükségletek, s a vízminőség-védelmi követelmények szintjét. Véleményem szerint és ez így van választókörzetemben, több feszültséget jelent a falusi települések közművesítése. Ma, amikor a lakásépítés döntő többsége önerőből valósul meg, senki sem vitathatja, még falusi környezetben sem, a komfortos lakások jogosságát, ennek pedig alapfeltétele a közművesítés. A vízellátás vonalán úgy tűnik, hogy a VII. ötéves tervidőszak végére sikerül felszámolni eddigi lemaradásunkat, és az ellátottsági színvonalat tekintve elérhetjük az országos átlagot. A fejlesztési program nagyságrendjének érzékeltetésére, megemlítem, hogy a közel 1.2 milliárdos társulási programnak 60—70 százalékát a lakosság önként vállalta, és számos esetben önerős központi támogatást nem igénylő társulatok szervezésére is sor kerülhetett. Ezzel szemben a csatornázás csupán két településen - Hegyeshalom és Fertőd községekben — épült, azonban így sem teljeskörű, csak kisebb körzetekre terjed ki. A szennyvízelhelyezés általános, elterjedt módja a helyi szikkasztás, amely a talajvíz elszennyeződésén túlmenően, elsősorban a vízbázisok veszélyeztetettsége folytán, számos közegészségügyi veszélyforrást is jelent. A lakosság a társadalmi szervezetek és aktívák környezetvédelmi felvilágosító munkája eredményeként felismerte a csatornázás környezetvédelmi jelentőségét és további anyagi áldozatvállalás mellett egyre sürgetőbben igényli a környezetkárosító egyedi megoldások felszámolását. Ez az igény a soron következő VIII. ötéves tervidőszakban várhatóan még tovább fokozódik és a társulati programhoz nyújtott központi támogatások nagyságrendjének emelését, illetve átcsoportosítását teszi szükségessé. Nem lenne szerencsés megoldás, ha a széles körű környezetvédelmi agitációs munkát nem követnék megfelelő pénzügyi intézkedések, mert ezáltal a lakossági hozzájárulások mobilitását veszélyeztetnénk. Javaslatként kérem annak megvizsgálását, hogy a társulati program központi támogatásának és hitelkereteinek meghatározásánál ne az eddigi gyakorlatnak megfelelő területi elv, hanem differenciált, a lakossági vállalás nagyságrendjét figyelembevevő elv érvényesüljön. Kedves Képviselőtársaim! Győr-Sopron megye sem mentes környezet- és természetvédelmi szempontból izgalmas kérdésektől. Csak a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről és a körülötte zajló vitákról szólnék, távolról sem feladatom ezeket eldönteni. Bonyolult összefüggések céltudatos tevékenységet követelnek meg a felszíni víztömegek és a talajvízszint kérdésében, mert ezek hiányában változhat az értékes flóra és fauna, és 10—20, esetleg több évre előre nehéz prognózist mondani. Remélem és kívánom, hogy az akkor is ott élő emberek jó szívvel gondoljanak ránk. Teendőink összetettségét jelzi, hogy többet szólhattam volna a megyénk földrajzi helyzete miatti tranzitforgalom okozta levegőszennyezésről, annak hatványozottabb megjelenéséről a turistaszezonban — Sopron, Mosonmagyaróvár és Győr térségében. Vagy a lakossági olajtüzelés csökkenése miatti nagy hamu- és kéntartalmú, alacsony fűtőértékű szenek tüzelése okozta gondokról; arról, hogy nehéz feladat a kommunális szemét elhelyezése, s a megoldatlan talányról, miért lettek szemetesebbek falvaink annak ellenére, hogy a választókörzetem községeiben működő gazdasági szervek, tanácsok, áfészek, a társadalmi szervezetekkel összefogva, — itt a Vöröskeresztet említeném, — jelentős összegeket és társadalmi munkát