Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-16
1175 Az Országgyűlés 16. ülése, fordítanak a falvak környezetének és tisztaságának megőrzésére. Talán a társadalmi tudatunkkal van baj. Jelzem, hogy községeimnek a csökkentett támogatások mellett új és korszerű szemétlerakóhelyek kialakítása — még több község összefogásával is — igen nehéz feladat, az eljárás hosszadalmasságáról és bonyolultságáról nem is beszélve. Amikor a Rábaköz és a megye gondjairól szólok, jól tudom, hogy a környezetszennyezés nem tiszteli a megye-, de az országhatárokat sem. Most érzésem szerint nem az a fő kérdés, hogy ki kit szennyez, kit veszélyeztet, hanem hogy ki kivel működik együtt természetben és politikában. Ezért javasolom, egyesítsük szétforgácsolt szellemi és anyagi erőinket, legyen megfelelő bázisa a környezetvédelmi kutatásoknak, ahol középtávú terveink készülnének, amelyik eldöntené, hogy mi minősülhet hosszú távon környezetvédelmi beruházásnak. Sok pénzt takarítanánk meg, sok időt nyernénk, hogy minél eredményesebben vehetnénk részt a környezetvédelem nemzetközi vérkeringésében. Tisztelt Országgyűlés! A táj ökológiai leszegényedésének megakadályozása érdekében az élőhely-viszonyokat számottevő beavatkozáskor, helyi beavatkozáskor előzetesen környezetvédelmi, termelési és műszaki szempontból is meg kell vizsgálni. Győr-Sopron megye vadásztársadalma sohasem vonta kétségbe a mezőgazdasági termelés elsődlegességét, bár a vadgazdálkodás népgazdasági jelentősége napjainkban közismert a valutatermelésben, az idegenforgalom attraktívvá tételében, mind pedig kult úr-vonatkozásban és képzőművészetben. A meliorációs munkáknál véleményünk szerint sok fa, csenderes, vízárok esett áldozatul a nagytáblásítás címszava alatt. Ezáltal, - bár nem kizárólagosan — a vadállomány élőhelyromlásának vagyunk tanúi. A vadon élő állatvilág — a parány-szervezetektől a szűkebb értelemben vett vadállományig — eltűnésével vagy túlszaporodásával, egészségi állapotával, stb., visszajelzi az élőhely, tehát a természeti környezetben bekövetkezett változásokat. A vad és a vadon élő állatok szerepét a magunk részéről abban látjuk nélkülözhetetlennek, hogy legmegbízhatóbb természetes kontrollja, biológiai indikátora természeti környezetünk állapotának. Egy-egy faj eltűnése mementó az ember számára; ember vigyázz, rajtad a sor! S ebben nehéz fokozatokat felállítani, a visszajelzést kell időben észrevenni. Egy-egy faj kipusztulása pótolhatatlan láncszem a természeti környezetünk immár sokoldalúan veszélyeztetett önszabályozó képességében, törékeny egyensúlyában. Itt az idő, egyeztessük érdekeinket, legyen a fásítás és a fák pótlása kiemelt országos program. Tisztelt Ház! Hozzászólásomban szándékosan nem szóltam ; a környezetszennyezés mértékeinek tonnáiról és köbmétereiről, mert a számok úgy is a feledés homályába merülnek. Általános összefüggésekről próbáltam beszélni, nemcsak önmagunkért. A kormány és az illetékes szaktárcák természet- és környezetvédelmi erőfeszítéseit tiszteletreméltónak tartom, de )8 7. június 26-án, pénteken 1176 a jövőben ezek kevésnek bizonyulnak. Bízva a szerteágazó természet- és környezetvédelmi irányítás egyszerűsítésében, az államtitkár elvtárs igen szakszerű, reális beszámolóját elfogadom és elfogadásra ajánlom. Befejezésül e helyről szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik felszólalásom előkészítésében segítségemre voltak, s annak a meggyőződésemnek hangot adni, hgoy a környezetvédelem a két világrendszer versenyének újabb területe. A fő kérdés az, hogy melyik tud emberibb környezetet biztosítani állampolgárainak? Én optimista vagyok, úgy érzem, hogy a miénk! Ehhez a felelősségteljes munkához kívánok mindannyiunknak sok sikert, jó erőt, egészséget. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz perc időtartamra felfüggesztem. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik Sasvári József képviselőtársunk, Komárom megye 8. számú választókerületének képviselője. SASVÁRI JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Sok szó esik manapság a környezetvédelemről, indulatok törnek fel, érvek csapnak öszsze attól függően, hogy ki melyik oldalról közelíti meg a kérdést. Az indulatok, érvek mögött pedig, mint általában, érdekek húzódnak meg. Ezek az érdekek általában nem esnek egybe, mert hát van közöttük egyéni, lakossági, vállalati, népgazdasági érdek, melyek feloldásához ezek ütközésével lehet csak megvalósítható kompromisszumra törekedni. Az OKTH elnökének előttünk lévő beszámolója valósághű képet ad országunk környezeti állapotának az eddig megtett intézkedéseink utáni állásáról és véleményem szerint — figyelembe véve a népgazdaság teherbíróképességét —, jól határozza meg a VII. Ötéves tervben végrehajtandó feladatokat. Világosan látjuk, hogy e tervciklusban az ország környezetvédelmi helyzetének javítására összességében fordított, közel 47 milliárd forint felhasználásának elsődleges célja a környezet romlási folyamatának mérséklése, a lakosság életkörülményeit befolyásoló környezeti állapot javítása. Ezen belül néhány térségben a javulás a korábbi állapotokhoz képest ugrásszerűen következik be. A kidolgozott ágazatközi akcióprogramban a konkrét tennivalók rangsorolásával, az erőforrások koncentrálásával, az ágazatközi és területi irányító szervek összehangolt munkájával, a társadalom segítő közreműködésével számoltak. Az ágazatközi és iparágon belüli munka javítását szolgálja az ipari, a közlekedési, valamint az MTESZ keretében az elmúlt napokban megalakított Környezetvédelmi Tanács. Sokakban felmerül a kérdés, vajon a VII. ötéves terv 47 milliárd forintos ráfordítás hogyan áll arányban az ugyanezen időszakra becsült többszörös károkozással. Egyes becslések szerint csak a levegőszennyezésből keletkező kár nagysága ebben a tervidőszakban elérheti a 100—125 milliárd forintot.