Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1157 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1158 a tájra és féltve óhajtja, hogy a mezőgazdaságilag elmaradt vidék bőséget adó munkái kíméljék meg természeti értékeinket. A meliorációval kapcsolatban általános tapasztalatunk, hogy az azt követő fásítás gyakran elmarad. A MÉM-től várunk állásfoglalást, hogy az erdőnek nem minősülő fásításokat a meliorációs pénzeszközökből fizessék. Másrészt, hogy a munka átvételének feltétele legyen a fásítás, a fasorok helyre állítása. Megyénk sajátossága, hogy intenzív gyümölcstermelés révén több százezer növény védőszer-göngyöleg válik hulladékká. Ezek hasznosítására vagy gazdaságos megsemmisítésére nincs még megoldás. Legégetőbb környezetvédelmi gondunk az immár európai hírű tiszavasvári Alkaloida Gyógyszer- és Vegyészeti Gyár körül alakult ki. Megyénket terhelő veszélyes hulladék jó része és legveszélyesebbje itt keletkezik. A gyár gyógyszerek mellett nagy mennyiségű növény védőszert állít elő, a hazai termelés mintegy felét, aminek tetemes része exportra kerül. A gyár jelentősége jóval túlnő megyénk határain, s ezért érdemes lenne arra, hogy a sokat adó kisváros környezetvédelmi problémája központi segítséggel oldódjon meg. A gyár a tőle telhető erőfeszítéseket már megtette és sikerült is néhány veszélyes anyagot kiiktatni a környezetből. Maradtak azonban a biológiailag nem tisztítható mérgek, melyektől igyekszik a már-már elviselhetetlen nyílt égetéssel szabadulni. Ezen a fórumon is kérem az illetékes főhatóságokat, képviselőcsoportunk nevében, hogy e kis helyen koncentrálódott súlyos szennyezettség elhárításában nyújtsanak segítséget megyénknek. Szabolcs-Szatmár megye környezeti, természeti képe általában még kedvező. Ügy véljük, hogy épp ezért többszörösen éri meg minden környezetvédelmi beruházás, hiszen a megelőzés költségei sokkal kisebbek, mint a bekövetkezett szennyeződés megszüntetése. Ezért nagyon érzékenyen érinti megyénket, hogy innen a központi környezetvédelmi alapba befolyt pénzből 1982 óta nem kaptunk vissza semmit. A környezetszennyezés korunk újonnan támadt kivívása, ami nehéz gazdasági helyzetben ért bennünket. Felmerül a kérdés, hogy mennyit érdemes és szabad költeni erre a célra. Egyik szaklapunk cikkírója szerint: igaz, hogy a környezetvédelem sokba kerül, de ennél csak a környezetvédelem elhanyagolása kerül többe. Jelenlegi Ötéves tervünk ideje alatt ötmilliárd forintot szánunk a levegőszennyeződés csökkentésére. Ugyanakkor a levegőszennyeződésből eredő kárunkat 120 milliárdra becsülik, ami mellett eltörpül az ellensúlyozására tervezett összeg.Globálisan számítva: a környezetkár a nemzeti jövedelem 4,5—5 százaléka, de a nemzeti jövedelem 1—1,5 százalékának ráfordításával már elkerülhető volna. Ha figyelembe veszszük a mérleg két serpenyőjét, a jövőben többet kell áldoznunk környezet- és természetvédelemre. Ezekkel a megjegyzésekkel elfogadom a beszámolót és kívánom az OKTH-nak, hogy egyre fontosabb és hatékonyabb szerepet töltsön be társadalmi, gazdasági életünkben. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kosa Antal Bács-Kiskun megyei képviselőtársunk következik. DR. KÓSA ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnap megtárgyalt napirendek fontossága mellett úgy tűnhet, hogy az OKTH elnökének beszámolója kevésbé jelentős. Ez azonban nem így van. Környezetünk állapota jelenünk és jövőnk alapja. Az itt elkövetett hibák kijavítása költséges és lassú. A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusi határozatai és az országgyűlés által kezdeményezett intézkedések, az OKTH beszámolója képet ad az országosan végzett óriási munkáról és a jövő feladatairól. Bács-Kiskun megye környezetvédelmi gondjairól és eredményeiről szeretnék számot adni a tisztelt országgyűlésnek. Megyei tanácsunk 1981-től 2000-ig terjedő hosszú távú környezetvédelmi tervet tűzött maga elé. A környezetvédelem helyzetét, feladatát meghatározza megyénk természetföldrajzi helyzete, termelési struktúrája és a települések állaga. Megyénk talajadottságaíra, a Duna-Tisza közének északi részére a laza homoktalajok és a kertészeti kultúra, míg a megye déli részére és a Duna mellékére a kukoricaés a búzatermelés a jellemző. A termőföld az egyik legfontosabb nemzeti kincsünk és erőforrásunk. Védelmét racionális gazdálkodással, a környezetvédelmi intézkedések betartásával, erdősítéssel, meliorációval, a technológiákba beépített környezetvédelemmel, állampolgári tudatformálással és az iskolákban kezdett tervszerű neveléssel tudjuk megoldani. Megyénkben jelenleg 455 ezer hektárra tehető az a terület, ahol meliorációra van szükség. Ennek napjainkig 11 százaléka van elvégezve. A tervidőszak alatt három komplex meliorációs beruházás - a margitaszigeti, a hajósi és Kiskunfélegyháza térségi — megvalósítása rendkívül fontos feladat. Ezek mintegy 90 ezer hektár terület munkáját jelentik. Megyénkben az erózióval kevesebb gondunk van, nagyobb gondot a defláció, a szél által előidézett talajpusztulások okozzák. Mint már korábban említettem, a megye északi részére a homoktalajok, a közeli talajvíz a jellemző. Megyénk kevés erdővel rendelkezik. A homoktalajokra és a megyére jellemző a sok tanya, az ásott kutak, amelyek tovább komplikálják a feladatok megoldását. Az egész megyére jellemző az állattenyésztés sokrétűsége, a komplex nagyüzemi teleptől a fejlett integrált kistermelésig minden megtalálható. Ez együtt a laza homoktalajokkal, a közeli talajvízzel helyenként megoldhatatlan feladat elé állítja a megye szakembereit. A megye területén a talajvíz szinte teljesen szennyeződött. A szikkasztás napi 13 ezer kilogramm szerves anyaggal terheli a talajvizet, ezt növelik az ipari, a kommunális és a szilárd hulladékok, a nagyüzemi állattartó telepek és a kemizálás hatásai, helyenként az ásott kutakba bekötött szennyvízelhelyezések. Szerencsére a rétegvizeknél komoly minőségromlás az elmúlt időszakban nem következett be.