Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-16

1151 Az Országgyűlés 16. ülése, 1987. június 26-án, pénteken 1152 helyekről. A Szalajka-völgyben jelenleg is megfelelő parkoló várja a kirándulókat, s innen a fennsíkra vezető 20—25 kilométeres útszakaszon menetrend szerint kisbuszok vihetnék a turistákat, sportolókat. Hasonló megoldásra a Bükk keleti kapujában is lenne lehetőség. A javaslatom célja nem a tiltás maga, hanem az ésszerű természetvédelem az ember érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! Most pedig környezetvédelmi szemléletünkről szólok néhány gondolatot. Ismert az a nézet, — különösen nekünk magyaroknak, — melyet Kodály Zoltán vallott: a gyermek zenetanulása a bölcsőnél kezdődik. Azt gondolom, így kell értelmeznünk a természetszeretet megtanítását is. Már tipegő korában érezze meg a gyermek, hogy miért szép egy virág, s tanulja meg, hogy a kicsi fába csak kapaszkodnia szabad. Először azonban magunkat kellene megkérdezni, hogy kellő időben megismertetjük-e velük környezetünk értékeit, tiszteljük-e mi is a természetet, mindannyiunk kincsét. Talán van mit beismernünk gyermekeink előtt, mert a mulasztás vackor ízű gyümölcse már nekünk terem. Hiszen mi voltunk, akik letörtük a legszebb gallyat a kiránduláson, begyűjtöttük a védett virágokat, hogy már az autóból kidobjuk, s tőlünk látták azt a szokást, hogy a zöld gyepet nylonzacskókkal ékesítettük. Az erdőben nem tartjuk az Íratlan csendrendeletet, még a madár is menekül előlünk, ha rádiónkkal megjelenünk, úgymond kikapcsolódni. A negatív példák sorolásával a család felelősségét kívántam érzékeltetni. Nem várhatjuk, hogy az iskola tanítsa a gyereket a környezet védelmére, ha otthon mást fog tapasztalni. Természetesen az iskolának is van feladata, tanterven belül és ezen túl is. Hermann Ottó természettudós kezdeményezése óta ma is megtartják az iskolások a madarak, fák napját. Hasznosságát meg kell becsülni, mert a szemléletalakítás egyik eszköze. A beszámoló megállapítja: „A környezeti értékeket megóvó állampolgári magatartás formálásában nem elég gyors a fejlődés." Kiegészítem: rossz a cserearány. Többet szemetelünk, ártunk a környezetnek, mint amennyit igyekszünk óvni, helyrehozni. Szemléletünk csak úgy fog változni, ha soha nem leszünk közömbösek. Ha kell szép szóval, ha kell szigorral, figyelmeztessük egymást, mert felelősek vagyunk környezetünkért. Jelentős szerepet vállalt a társadalmi mozgósításban a Hazafias Népfront. Eddig is bizonyította, hogy jó gazdája a hasznos kezdeményezéseknek. A falu- és városszépítő egyesületekben olyan önzetlen társadalmi munkásokat találunk, akik fontosnak tartják környezetük rendezettségét, óvását. Szerencsére Heves megyében is szólhatunk ilyenekről, a hatvani kisdiákoktól kezdve az egri városszépítőkig. Ezt az értéket nem lehet csupán pénzben kifejezni, mert többet adnak ettől: példamutatást. Mint tudjuk, a környezetvédelem jelentős költséget igényel. Meg kell ezért becsülnünk azt az aranytartalékot, amely a közösség javára végzett önzetlen munkában rejlik, mert ez a költségvetés nem látható bevétele. Ilyen állampolgári magatartást remélek mindannyiunktól abban a tudatban, hogy felismerjük emberi környezetünk minősége nemzeti kultúránk fokmérője! Köszönöm figyelmüket. A beszámolót a szóbeli kiegészítéssel együtt elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Andi Gábor Baranya megyei képviselőtársunk következik. ANDI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Ábrahám elvtárs beszámolója, az írásos vitaanyag és tervezet őszintén és valóságot tartalmazóan tájékoztatott a környezet- és természetvédelem helyzetéről és feladatairól. Azt gondolom, mindannyiunk egyetértésével kijelenthetem, gondjaink - sajnos — nagyobbak, mint lehetőségeink azok megoldására. Derűlátásra ad okot azonban, hogy az elmúlt években alapvető szemléletváltozást tapasztalhatunk, hogy az emberek a környezet védelmét egyre inkább nem múló divatként, hanem valós társadalmi problémaként kezelik. A hiba ott van, hogy a felismerés nem minden esetben egyenlő a cselekvéssel, cselekvőképességgel. Ennek következménye, hogy eredményeink kisebbek, mint amennyit szűkös anyagi lehetőségeink mellett is elérhettünk volna. így van ez Baranyában is, ahol ugyancsak jól érzékelhető, hogy mi mindennel vagyunk adósai e téren önmagunknak. Helyes megfogalmazásnak tartom: a környezetvédelem, vagy talán helyesebb kifejezés: a környezettel való gazdálkodás elsősorban állami, vállalati feladat, de nem nélkülözheti a társadalmi összefogást sem. örömünkre szolgált, hogy az egész társadalom figyelmét felkeltette a magyar kikerics sorsa, amely a baranyai Szársomlyó növényzetének egyedülálló értékes része. Ugyanígy megkülönböztetett érdeklődés kísérte a Német Szövetségi Köztársaságból származó olajhulladék környezetszenynyező, illegális vagy legális elégetését, mely ügyben a vizsgálat még most is tart. Ezek az esetek jóval túlmutatnak és túl is nőnek megyehatárunkon, legyen bármilyen felkészült is a megyében dolgozó környezetvédelmi apparátus. Az esetek kapcsán kitűnt, hogy sem lehetőségük, sem eszközük nincs arra, hogy érdemi döntést hozzanak felsőbb jóváhagyás nélkül. Ahogyan a kőbányászat fontosságát Baranyában csak mérlegelhetik, döntés nem ott születik, ugyanúgy nem a megyében engedélyezték az NSZK-ból származó fáradtolaj behozatalát. A fáradtolaj elégetésének esetét, amelyről a sajtóból tájékozódhattunk, azért vetem fel, mert sok tanulságul szolgál már most is, a vizsgálat lezárása előtt. Felhasználóit megbüntették, azonban el kell mondani, hogy ők rendelkeztek az elégetéshez szükséges, bár ellentmondásos szakvéleményekkel és a helyi környezetvédő hivatal engedélyével is. Az említett ügy kapcsán szorgalmazom, képviselőtársaim nevében is kérem, hogy az illetékes állami szervek biztosítsanak olyan jogkört és intézkedési lehetőséget az e területen dolgozóknak, hogy adott helyzetben önállóan dönt-