Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1135 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1136 zunk, 2,5 milliárd annak a nyolc városnak a szenny­víztisztító műve, amelynek a végrehajtása folyamat­ban van, és több mint kétmilliárd forintot kíván ma­ga a dorogi és az aszódi lerakó megvalósítása. Szeretném azt is hozzátenni, hogy mindezeknél már jelen van az az új gondolkodásmód, hogy ezeket a forintokat nem egyszerű ráfordításként kell minősí­tenünk, hanem nagyon sok esetben a keletkező károk megelőzése oldaláról is lehet szemlélni. Itt is csak egy példát kívánok megemlíteni, a levegőbe kerülő szeny­nyezések hatása a legérzékenyebben az embert érinti. Az egészségügyi károsodások kimunkálása folyamat­ban van, sajnos úgy tűnik, évi több milliárdos összeg­ről van szó. De ugyancsak a levegőszennyezésből adódóan egy talajsavanyosodási folyamatról, a talaj minőségére vo­natkozó károsodásról is beszélhetünk, de az erdőpusz­tulási folyamatról, a korrózióról is, amely nagyon szé­les körben okoz károkat. Egyes szakértők szerint ez a hatás például egy évben 30-40 milliárdos nagyságren­det is kitesz. Szeretnék az eredményeknél még hivatkozni arra, hogy a természetvédelemben Magyarország 6 százalé­kos, szigorúan védett területeivel példamutatóan, sok tekintetben nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesít­ményeket tud felmutatni. Talán egyszerű dolognak tűnik, de a Herman Ottó-féle Magyar Madártani Inté­zet 94 éves, és működése során ritka fajok és madarak védelmében komoly eredményekről tudunk számot adni. összességében érdemes megjegyezni, hogy a VI. öt­éves tervben a közvetlen ráfordításokra 32 milliárd fo­rintot fordítottunk és a közvetettre 20 milliárdot. A VII. ötéves tervben a tervezett közvetlen ráfordítás 47 milliárdot tesz ki és 37 milliárd az, ami közvetet­ten jelenik meg. S ehhez hozzáteszem azt a harmadik tényezőt is, amit nem tudunk kifejezni összegekben, amely abból adódik, hogy a mindennapi fejlesztések­be és folyamatokba környezetkímélő megoldások ke­rülnek, járművekkel, gépekkel és a különböző tech­nológiai rendszerekkel. Szólni kívánok nagyobb gondjainkról is. Egyik ilyen nagy gondunk az, hogy a levegőtisztasági prog­ram végrehajtása mellett is állandóan terhel bennün­ket az a tény, hogy az ország területének 4 százalé­kán, nagyon sűrűn lakott területeken a lakosság 30 százaléka olyan térségekben él, ahol a levegőszeny­nyezés a megengedett és a megkívánt mérték fölött van. Itt szeretném kiemelni azt, hogy Budapest leve­gőjében például nagy eredmény az, hogy 1970. óta az évi 160 ezer tonnás kéndioxid terhelés most már 90 ezer tonnára csökkent. így is még más városokhoz vi­szonyítva ez gondot okoz számunkra. Mivel nagy ter­helésről van szó, Budapesten a termelési erőforrások koncentráltsága, az infrastruktúra és az agglomeráció­val együtt a Pest megyei gondok nagyon nagy felada­tot jelentenek számunkra. Nem véletlen, hogy ezzel kiemelten foglalkozunk. A másik ilyen dolog, amit szeretnék megemlíteni, a közlekedéssel összefüggő kötelezettségünk. A közle­kedés által okozott levegőszennyezési probléma is úgy jelenik meg, hogy a becslések szerint a szénmonoxid 60 százalékát, a nitrogénoxidok 30 százalékát, az ólomszennyezés 90 százalékát a járművek okozzák. Azt hiszem az a helyes, ha a közlekedés fejlesztése so­rán a járműkérdésben, annak összetételében, jellegé­ben, az üzemanyag minőségében, a forgalomszervezés­ben, a különböző javítási-fenntartási kérdésekben ha­tározottabban kívánunk előbbre lépni. A következő ilyen dolog — ilyen feszültségek is kirajzolódnak —, hogy az új típusú fejlesztéseknél na­gyon nagy terheket jelent ezeknek az ügyeknek most már komplex módon való figyelembevétele. A dunán­túli ásványvagyon kitermelése az országnak óriási ér­deke. A másik oldalon viszont a karsztvizekkel össze­függésben nagyon nagy problémái is vannak az ezzel foglalkozó kormányszerveknek. Gabőikovo—Nagyma­ros ügyében is látjuk, hogy a különböző összefüggé­sek feldolgozása és érvényesítése milyen munkával és ráfordítással jár. De utalhatnék az említett balatoni témára, hogy az idegenforgalom és a Balaton vízminő­ségének érdekében nem szabad arra gondolni, hogy a Balaton most már javul, vagy hogy a program szerint alakul a helyzet és így már nem szükséges a további­akban is a kitűzött programok szigorú betartása. Ki szeretnék térni arra is, hogy nálunk is nagyon nagy gond a hulladék tárolás, kezelés és ezen belül a veszélyes hulladékok ügye. Itt megint arról van szó, hogy nem lehet e témát egyedül a környezetvédelem oldaláról megközelíteni. A legnagyobb lehetőség ab­ban van — visszautalva a korábbi összefüggésre, a termelés és a szolgáltatás fejlesztésére — hogy keve­sebb hulladék keletkezzen. Erre ma már van példa Magyarországon is, lehet találni olyan műszaki meg­oldásokat, amelyekkel lényegesen csökkenthető a hul­ladék keletkezése. A másik nagy terület, amivel Magyarországon is foglalkozunk, bár ma még nem elég intenzíven és eredményesen, a hulladékok ismételt felhasználása. Itt megjegyzek két dolgot. Az egyik az, hogy a külföl­di eredmények és a fejlett környezetvédelmi szerve­zettel rendelkező országok azt jelzik, hogy vállalko­zás formájában megoldható és gazdaságos tevékeny­séggé váltható át a hulladékok összegyűjtése, szaksze­rű kezelése és felhasználása. Nyilvánvaló, hogy kez­detben társadalmi támogatással. Az igaz, és itt van a másik nehéz dolog — amiben az NDK például élenjáróan már sokat tett — hogy a sze­lektív hulladékgyűjtést komolyan kell venni, és mint kis ráfordítással megoldandó kezdeti lépést, nálunk is határozottabban be kell vezetni. Egyetlenegy példát mondok. Egy tonna cellulóz előállítása ötszörös költ­ség, mintha papírhulladékból állítanánk elő. Azonkí­vül fát és vizet is lehet ennek során megtakarítani. Szeretném érinteni azt is, hogy a környezetvéde­lemnek része az épített környezet. Az ember által épí­tett környezettel szigorúbban és határozottabban kell a megelőzés érdekében, a követelmények betartásával foglalkozni. Ott dől el ugyanis a jövő problémája, hogy a területfejlesztési kérdésekben milyen mérték­ben tartjuk be előírásainkat és követelményeinket. Egyre több olyan ügy van előttünk, ami abból adó-

Next

/
Thumbnails
Contents