Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1127 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 att felhozni, akkor ez nem az előterjesztett jogszabálymódosítás jóságának, hanem az én gyengeségemnek tulajdonítható. Ezt is szíveskedjenek tehát mérlegelés tárgyává tenni, amikor a javaslatom fölött a tisztelt Képviselőház dönteni fog. Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnökével egyetértésben kérem a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy most, a tervezett szünet alatt szíveskedjenek a főemelet 38-as számú termében öszszejönni és az ülést az elhangzott javaslatokra vonatkozóan megtartani. Az országgyűlés munkáját 30 percre felfüggesztem. {Szünet: 16.04-16.57 — Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy a szünetben a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megtartotta ülését. Az ülésről tájékoztatót ad dr. Kereszti Csaba elvtárs. DR. KERESZTI CSABA: Tisztelt Parlament! A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében először is elnézésüket szeretném kérni a hosszúra nyúlt tanácskozásért. Elsődlegesen nem mi vagyunk ennek okai, hanem Südi Bertalan képviselő elvtárs, aki figyelmen kívül hagyta azt a házszabályt, hogy a parlamenti ülés előtt nyolc nappal írásban a törvényjavaslatokat be kell terjeszteni. Olyan helyzet állt elő, hogy alapos vitára került sor, miután előzetesen nem volt tudomásunk a javaslat milyenségéről, tárgyáról. Ilyen körülmények között azt gondolom, meg lehet bocsátani nekünk, hogy alaposan megvetettük, meghánytuk magunkban és vita után végül is a jogi bizottság állást foglalt mind a négy javaslattal kapcsolatban. Ami Südi Bertalan képviselő kollégánk javaslatát illeti, a képviselő elvtárs kérte, hogy a közérdekű bejelentés üldözése vétség helyett bűntett legyen, vagyis büntetési tételét egy'évi szabadságvesztés helyett három évi szabadságvesztésre emelje fel az Országgyűlés. A jogi bizottság nem értett egyet ezzel a javaslattal. Ennek indoka az volt, hogy az elmúlt években, bár a Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli vétségként ezt a magatartást, ennek ellenére konkrét bűncselekmény nem fordult elő. 1980-ig visszamenőleg munkajogi ítélkezésben fordultak elő hasonló esetek, azonban büntető felelősségrevonásra nem került sor. Pusztán azon a feltételezésen alapulva, hogy ezeknek a száma, a közérdekű bejelentők üldözése esetleg növekedőben van, ettől a feltételezéstől indíttatva úgy érezte a jogi bizottság, hogy felelőtlenség lett volna állást foglalni abban, hogy javasoljuk a súlyosabb büntető fenyegetést. Először talán a gyakorlatban kellene a vétséget megvalósítani, vagy bizonyítani, s emiatt büntető-eljárásokat indítani. Utána kerülhetne sor esetleg a BTK rendszerébe illeszkedve — ha ezt a gya87. június 25-én, csütörtökön 1128 korlat tényleg igazolja — arra, hogy súlyosabb büntet őrendelkezést helyezzünk kilátásba. A második javaslata Südi elvtársnak az volt, hogy ha az orvos hálapénzt fogad el, akkor azt külön büntető tényállásként szabályozza a Büntető Törvénykönyvünk. Ezzel kapcsolatban azt a felvilágosítást tudom nyújtani, hogy a büntetőjog idáig is büntetni rendeli azt az esetet, ha az orvos bizonyos tevékenysége körében pénzt fogad el, illetve a tevékenységet pénz adásához köti. Ezek az esetek azok, amikor az orvos államigazgatási jogkörben jár el, tehát táppénzbe vesz, betegállományba helyez, orvosi vagy kórházi beutalót ad. Ha ezért pénzt fogad el az orvos, vagy pénz adásától teszi ezt függővé, akkor elköveti a bűncselekményt. A mostani javaslat épp azt tartalmazza, hogy ha az orvos nem államigazgatási, tehát nem hivatalos személyként folytatott tevékenységében, vagyis gyógyító tevékenységében pénzt követel, pénzt kér a betegtől, az esetben ez bűncselekmény legyen. Itt arról az esetről lenne tehát szó, amikor a gyógyító tevékenység befejezését követően nem az orvos által kezdeményezetten a beteg pénzt ad, és ezt az orvos elfogadja. A jogi bizottság hosszas vita után arra az álláspontra jutott, hogy ezt a kérdést nem lehet csak a büntetőjog eszközével elítélni, hanem e mögött a probléma mögött egy jóval összetettebb, bonyolultabb, s az orvosok anyagi megbecsülését is érintő kérdés húzódik meg, és mint ahogy az élet más területén sem a büntetőjog az elsődleges eszköze a gazdasági életben bekövetkezett változásoknak, vagy esetleg visszásságok megszüntetésének, így hibás lenne most is így eljárnunk. Hozzá kell azonban tenni azt, hogy mérlegelésünknél az is irányadó volt, hogy nemcsak az orvos fogad el tevékenységéért utólag pénzt, hanem ilyen alapon a pincér, a gazdasági életben tevékenykedő, vagy szolgáltatást végző más személy is elkövethetné a bűncselekményt, sőt hozzáteszem, hogy esetleg az a halálos beteg is, aki a gyógyító tevékenység ellenértékeként nyújtja át a pénzt. Dyen értelemben a jogi bizottság nem javasolja elfogadásra ezt a beterjesztett javaslatot. Südi Bertalan elvtársnak a harmadik javaslata a feddhetetlenséggel volt kapcsolatos. A jogi bizottság úgy foglalt állást, hogy ez nem a büntetőjogi szabályok körébe eső téma, s az igazságügyminiszter elvtárs arról tájékoztatott, hogy talán van is tervbe véve valamiféle ilyen jogszabályi szabályozás: ezért e témában a jogi bizottság nem tartja ezt a javaslatot olyannak, mint ami a BTK és a Be módosításakor releváns lenne. Horváth Jenő elvtárs tekintetében: a nyomozati határidőkkel kapcsolatosan volt olyan javaslata, hogy a hatályos rendelkezések maradjanak meg, vagyis a nyomozás határideje egy hónapig tartson, amit a városi ügyész egy ízben, a megyei főügyész további egy ízben meghosszabbíthat, ezt követően pedig a legfőbb ügyész hosszabbíthat meg. Ezzel kapcsolatban a jogi bizottság egyszer már állást foglalt, akkor nem értettünk egyet Horváth elvtársnak a javaslatával, most azonban külön, még egy-