Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1125 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 hogy ahhoz —, hogy az ide beterjesztett eljárásjogi szabálymódosítást jó lélekkel és tiszta szívvel elfogadásra ajánljam, mi legyen az az egy vagy két változatlanul fenntartandó módosító javaslatom, amely nélkül úgy érzem, hogy ezt az.igenlő szavazatot megtenni nem áll módomban. Tudom azt is, hogyha egy jogi bizottsági ülésen nem sikerül az álláspontokat tisztázni, nagyon nehéz több irányú módosító javaslatot a plenáris ülésen előterjeszteni, mert annak meggyőző erejű megértetésére tíz perc időn belül nagyon kevés lehetőségem van. Kevés a lehetőségem azért is - és most rögtön egy más irányú javaslatot terjesztek elő ismét —, mert a képviselőtársaim előtt egy olyan törvényt módosító szöveg fekszik, amely csak az új szöveget tartalmazza, nem teszi tehát lehetővé azok számára, akik a jogszabályt nem ismerik - és miért ismernék? -, hogy a régi szöveggel az egyik oldalon, az új szöveggel a másik oldalon össze tudják hasonlítani és vizuálisan lássák azt (taps), hogy mi az, amiben dönteniök kell. Ezért tisztelettel az a kérésem, hogy a legközelebbi törvénymódosításnál, ahol nem új jogszabályalkotásról van szó, tehát nem olyan jogterületnek a jogalkotásáról, ami nem egy korábbi jogszabály felváltására irányul, úgy készüljenek el a tervezetek, hogy a képviselők — mert még jogász számára is fontos, nem azok számára, akik az eredeti jogszabályt nem ismerik —, a hatályos rendelkezést is láthassák és ezen keresztül tudjanak a javasolt módosításról felelősséggel dönteni. Nehéz a helyzetem azért is, mert úgy értékeltem, legfeljebb egy olyan kérdést szabad kiválasztani, amely elvi okból lényeges és alkalmas lehet arra, hogy megfontolás tárgyává tegye a plénum és az igen tisztelt képviselőtársaim felelősséggel dönteni tudjanak. Ezért egyetlenegy kérdéssel fogok foglalkozni; és ez az egy kérdés a nyomozati határidők jelenlegi helyzetének megváltoztatása és a határidők fellazítása. Azt hiszem, minden szó helyett többet beszélne, ha sorrendben felolvasnám a korábbi jogszabályok rendelkezéseit, és azokhoz akkor, közzétett miniszteri indokolásokat. Ettől azonban az idő rövidségére tekintettel megkímélem a képviselőtársaimat és csak néhány legfontosabb kérdésre szeretnék rámutatni. Az első szocialista büntető eljárási jogunk — amivel én is egyetemi tanulmányaimat kezdtem — az 1951. évi III. törvény volt. Megalkotásának időszaka az ötvenes évekre esik. Ez még nem ismerte a nyomozati határidőket. Az első módosítás ezen az 1951. évi ül. törvényen nem 1956 után, hanem 1954-ben történt, az 1954. évi V. törvénnyel, amely elsőként hozta be a nyomozati határidőkben a szigorú szabályozást. Mégpedig a jelenleg hatályosnál is szigorúbbat. Rendelkezése a következő: A nyomozást annak elrendelésétől számított egy hónapon belül kell lefolytatni, kivételes esetben, ha az ügy bonyolultsága... és egyéb, nem akarom felolvasni, szükségessé teszi, a megyei ügyész további egy hónappal meghosszabbíthatja, két hónapon túl csak a legfőbb ügyésznek volt joga a nyomozási határidőt meghosszabbítani. Mind mond ehhez akkor, 1954-ben a miniszteri in?7. június 25-én, csütörtökön 1126 dokolás? E beiktatott rendelkezés szerint a nyomozást a legrövidebb időn belül kell teljesíteni. Meghatározza a nyomozás időtartamát, és ezzel a bűnüldözés eredményességének és a terhelt, illetve a sértett érdekeinek újabb eljárásjogi biztosítékát teremtette meg. Azóta még két ízben volt teljességre törekvő büntető eljárási szabályalkotás, az egyik csak tvr. szinten 1962-ben, és a következő — a jelenleg is hatályos 1973-ban megalkotott és elfogadott I. törvény. Mind a kettőnek a miniszteri indokolása ugyanilyen pozitív meghatározást tartalmaz a nyomozati határidők betartása és ügyészi felügyelete tekintetében. A büntető eljárási törvényünket e három fő jogalkotási perióduson túlmenően még körülbelül hatszor módosítottuk, legutoljára 1984-ben. Egyetlen módosítás sem nyúlt hozzá ehhez a határidőhöz, gondolom abból az indokból, amit az 1954-ben helyesen lerögzített és azóta valamennyi általános módosításban szereplő miniszteri indokolás is magáévá tett. Nem tudom, és nem győzött meg sem a jogi bizottsági vita, sem a ma elhangzott előterjesztés arról, hogy az 1954 óta változatlan, megerősített elveket miért kell 1987-ben feloldanunk. Tisztelt Országgyűlés! Az érzésem az, hogy az előterjesztett képviselőtársamnak van igaza, amikor egy fél mondatban arra utal, hogy az eljárás egyszerűsítését kell keresnünk annak érdekében, hogy azt a munkaerőhiányt és objektív hiányt, ami a bűnüldöző szerveknél tapasztalható, valami módon korrigálni tudjuk. Nagy kérdés, vajon mi a helyes eljárás, a törvényességi színvonalat és a garanciákat alacsonyabbra helyezni, vagy megkeresni a módját annak, hogy a nyomozati eljárásban szükséges személyi feltételeket és objektív feltételeket hogyan tudjuk biztosítani. Van egy régi magyar közmondás, amelyik azt mondja: mindig helyesebb, ha a ruhához varrjuk a gombot és nem a gombhoz a ruhát. Ebben az esetben az az érzésem, hogy bizonyos garanciális elveket adunk fel annak érdekében, hogy egyszerűsítsünk, mert másképp nem tudunk problémákat megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Amikor tehát javaslatomat előterjesztem, kizárólag ebben az egy vonatkozásban kérem az állásfoglalásukat. Az az érzésem — és ez nem okoz óriási változtatást a jelenlegi Be módosítási koncepciójában —, maradjon meg a jelenleg hatályos eljárásjogi szabály 131. szakasza és iktassuk ki azokat a tervzetben levő szabályokat, amelyek feloldanák ezt a nyomozati határidőt, mégpedig olyanná tennék, hogy egy év után kell csak az ügyészhez felterjeszteni azokat az ügyeket, amikben még egy éven belül sem sikerült a nyomozati cselekményt befejezni. Tisztelt Országgyűlés! Tudom azt, hogy a legfontosabb dolog az emberi felelősség, az egyéni munka. Ebben a kérdésben azonban nem lehet csak az emberi felelősségre bízni mindent. Ebben a kérdésben jogszabály kell és jogszabály alapján kívánhatjuk meg az emberi felelősséget. Ezért az a kérésem, szíveskedjenek előterjesztésemet megfontolás tárgyává tenni. Ha nem voltam elég meggyőző, nem tudtam elég érvet az idő rövidsége mi-