Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1121 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 intézkedésük operativitását, hanem a tisztségviselői státus, az egzisztencia. Más esetben pedig bizonyos partikuláris politikai megfontolások árnyékolják be a követelmény szerű eljárást. A felelősségre vonás elodázásának sajátos esete tapasztalataim szerint a kivételezés intézményét tartalmazó, szankció nélküli alternatív választási lehetőség felajánlása. Lényege: a vétkes személy munkahelyről történő eltávolítása önkéntesség látszatával, az alábbi sztereotip szöveg kíséretében: „Vagy tüstént megírja lemondását önszántából, következmények nélkül, vagy fegyelmi, esetleg büntetőeljárás kezdeményezésével és lefolytatásával általunk kényszerül ugyanerre." — Nyilván az ilyenkor szokásos nem lebecsülendő joghátrány kíséretében. Az eképpen megszorított egyén a számára hasznosabbnak tűnő kellemetlen megoldást választja többnyire. Lemond a tisztéről, kilép a munkáltatójától, következményeként pedig elkerüli a hátránnyal fenyegető procedúrát. E megoldásokat több esetben korábbi érdemekre és humanitárius szempontokra hivatkozással szokták alkalmazni, figyelmen kívül hagyván, hogy a szocialista törvényesség belpolitikánk alapvető és nélkülözhetetlen eleme. Az ilyen eljárás gyakorlati alkalmazásának értékrend-torzító hatását nemcsak abban látom, hogy a tisztség viselésére jogsértő vagy más immorális cselekmény folytán méltatlanná vált állampolgárok elkerülhetik a büntetőjogi vagy fegyelmi felelősségrevonást, hanem, hogy később, ha erkölcsi alap-vesztetten és a közösségi, tiltakozás ellenére netán hasonló munkakörbe helyezik őket vissza, tovább folytathatják a menesztésre indokul szolgáló viselt dolgaikat. Tisztelt Országgyűlés! Az imént jelzettek ellentétei az olyan jogszabályilag szankcionált cselekménynek, amelyeket bizonyos esetekben tévedésből esetleg tudatosan felnagyítanak, indokoltnál vaskosabb súlyúnak tekintenek. Efféle vitatható megoldás a büntető és a polgári peres ügyek határeseteinek számító törvényi tényállások alkalmazása közben fordulhat elő. Az olyan cselekmények megítélésére utalok, amiket az igazságszolgáltatásban tevékenykedők majdhogynem saját belátásuk szerint sorolhatnak polgári peres ügyek vagy bűncselekmények közé. Éppen emiatt kísérthet a törvénnyel való visszaélés veszélye. Megtörténhet például, hogy a Polgári Törvénykönyv vonatkozó szakaszaiban szabályozott személyiséghez fűződő jogok sérelmének komponensei közül a névvel való visszaélést vagy a jó hírnév sérelmét a Büntető Törvénykönyv által szabályozott becsületsértés törvényi tényállása szerint minősítik. Persze annak a büntetőeljárás körében tárgyalt ügynek a befejező aktusa sem váltott ki osztatlan elismerést a köztudatban, amelynek egyik alanyát súlyos bűncselekmény elkövetésére hivatkozással — átlagon felüli felhajtás közepette — őrizetbe vettek, jó ideig letartóztatásban tartottak, elítéltek, s csak a jogorvoslati szakaszban nyert megállapítást, hogy cselekményét a szabálysértési kódex rendelkezései szerint kellett volna elbírálni. A szóban forgó eljárások azért érdemelnek e körben említést, mert meleg?7. június 25-én, csütörtökön 1122 ágyát képezhetik a törvényesség látszatú prejudiciumos pereknek, vétlen állampolgárok felesleges zaklatásának közvélemény előtti pellengérre állításának, jogellenes meghurcoltatásának, ami aztán a közhangulatot felettébb demoralizálja. Joggal vetődik fel a kérdés: vajon miként lehetne csökkenteni az olyan hatósági eljárásokat, amelyek vétlen állampolgárok becsületének csorbulásához vezetnek. Bizonyos hivatali szakemberek véleménye szerint politikai hibának minősülne, ha az igazságszolgáltató szervek tevékenysége elé olyan féket helyeznénk, amelyek szüntelenül a munkájukért való személyes felelősségükre emlékeztetnék őket. Az ilyen megoldás — úgymond — elbátortalanítaná a bűnüldözést végzőket, csorbítaná a közvélemény előtti tekintélyüket. Nem osztom az olyan véleményt, miszerint a jogalkalmazói munkáért megkövetelt fokozottabb felelősség árt a törvényességnek vagy presztízsveszteséggel jár. Ellenkezőleg! Hasznára válna a társadalomnak, mert stabilabbá tenné a vétlen állampolgárok biztonságérzetét. A jogbiztonság, valamint az igazságszolgáltatás megfontoltabb végzése szemszögéből éppen ezért előremutató szabályozásnak tartanám, ha legalább a végrehajtási rendelet kiegészülne azzal, hogy a jogerős felmentő ítéletekben közölt személyek részére megfelelő erkölcsi elégtételt kell nyújtani. Sajtóbéli közlemény nyilvánosságra hozatalának kötelezettségére gondolok — megalapozatlan vádemelés esetén. Az ilyen kötelezettség mindig az ügyet tárgyaló és azt jogerős felmentő ítélettel lezáró bíróságot terhelné. E szabályozás szerintem amiatt lenne indokolt, mert mind gyakrabban fordul elő, hogy megalapozatlan vádemelések és a velük járó tetemes időtartamú hatósági procedúrák következtében az eljárásba vont állampolgár tekintélye lényegesen csorbul, közösségi, közéleti megítélésük tartósan kedvezőtlenné válik. A perrel összefüggő ilyen sajtóbéli közlemény révén részint a valóságról értesülnek a közvélemény, részint a büntető eljárás felelőseit körültekintőbb munkára serkentené. A következő javaslatom a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 383. szakasz (1) bekezdésére vonatkozik. Mind a hatályos szabály, mind annak módosítása az eljárási kényszerintézkedések közül az előzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért tesz lehetővé kártalanítást. Javaslom: a végrehajtási rendeletben nyerjen megfogalmazást, hogy a törvényjavaslat „a" „b" és „c" pontjaiban foglaltak megvalósulása esetén az eljárás ideje alatt szakképzettség szerinti foglalkozás gyakorlásának hatósági úton történő akadályoztatásával okozott anyagi hátrány megtérítése is legyen kötelező. Egy példát említek a szükségesség indokolására. Vád alá helyezett buszvezetőtől az eljárás teljes időtartamára bevonták vezetői engedélyét. Ezt követően csaknem egy esztendőn át olyan munkát vállalhatott, amely az előzőnél lényegesen kevesebb jövedelmet biztosított számára. A bíróság fölmentette őt a vád alól. Mégsem illette meg keresetkülönbözet. Méltánytalannak tartom, ha az állampolgároknak