Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1119 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 2LZ72\, hogy amennyiben a terhelt rendezett körülmé­nyek között él, csak az öt évi vagy ezt meghaladó sza­badságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén le­hessen őt letartóztatni. Ez utóbbival kapcsolatban az elrendelés feltételei­nek megszorítása a bizottság véleménye szerint nem indokolt. Az természetes, hogy a rendezett körülmé­nyek között élő, munkahellyel, lakással rendelkező terheltnél a szökés veszélyét megszorítva kell értel­mezni. Ez esetben a letartóztatás csak akkor lehet ala­pos, ha olyan büntetés kiszabása várható, amelynél a vádlottnak a menekülés iránti vágya lenyűgözővé vá­lik. Ezt pedig nem a bűncselekmény absztrakt veszé­lyességét kifejezésre juttató törvényi büntetési tétel nagysága, hanem a konkrét, reális büntetés tartalma határozza meg. Az előzetes letartóztatás határidejének meghosz­szabbítása változatlan fórumokon történjen — javasol­ta az egyik javaslattevő. Halaszthatatlan nyomozati cselekménynél a nyomozás határidejébe ennek az idő­pontja számítson be; vagy ellenezni kell a nyomozás határidejének javasolt módosítását. Tiltakozni kell a nyomozást megtagadó felfüggesztő és megszüntető határozat ügyészi jóváhagyása, megszüntetése ellen. Más javaslat ezt csak a büntethetőséget kizáró ok ese­tében tartja indokoltnak. Más javaslat a szülői fel­ügyeleti jog megszüntetését a büntető eljárásban csak a családjogi törvény 88. szakasza (1) bekezdés c. pontja esetében tartja helytállónak. Volt olyan is, aki az óvadék bevezetését javasolta. A bizottság többségi véleménye szerint jelenleg nem időszerű a büntetőjog általános reformja. A mó­dosítás csak a jól meghatározott célok által körülha­tárolt körben indokolt. A felvetett javaslatok többsé­ge, mármint az általunk felvetett javaslatok többsége e körön kívüli. Más javaslatoknál pedig azért döntöt­tünk így, mert az ellentétes volt a módosítás általunk helyesnek tartott koncepciójával. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezekkel a meg­fontolásokkal és kiegészítésekkel ajánlom a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság megbízásából elfogadás­ra a beterjesztett törvényjavaslatokat, szükséges a kö­vetkezőt megjegyeznem. Történelmünk — sajnos — igazolta, hogy a legjobb büntető törvénykönyv sem képes önmagában kiszűrni és megakadályozni a tör­vénysértéseket. A törvénytelen eljárások megelőzésé­nek ezért nem is lehet ez az egyedüli és kizárólagos eszköze. A szocialista törvényességnek nemcsak jogi, hanem politikai garanciái is vannak, s úgy hiszem, ez a meghatározó. Csak a párt hosszú időn át követett po­litikája lehet az a biztosíték, amely a szocialista tör­vényesség maradéktalan érvényesülését eredményez­heti és ez oszlathatja el azok kételyeit, akik a törvé­nyességet féltik a javasolt módosításoktól. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat­hoz két képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. El­sőként dr. Südi Bertalan Bács-Kiskun megyei képvise­lőtársunk felszólalását hallgatjuk meg. 87. június 25-én, csütörtökön 1120 DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Fokozott gonddal tanulmányoztam a vitára ajánlott két módosító törvényjavaslatot. Úgy ítélem meg, a korrekciós dokumentumok készítői mind eljárásjogi, mind anyagi jogi tekintetben felelős­ségteljes munkát végeztek, jobbára előremutató mó­don vették számba és összegezték a társadalmi viszo­nyok változásai kapcsán időszerűvé vált jogszabályi módosításokat. A beterjesztett anyag a legnagyobb igyekezettel sem készülhetett teljesség igényével. Sőt, nem kizárt, hogy később — a gyakorlati valóság konk­rét tényeivel szembesülve — beigazolódik majd, hogy néhány vitatható elem is bekerült, a javaslatba. Ennek ellenére úgy látom, a dokumentumokban előterjesz­tett törvényi módosítások kellő fontolóra vétele ké­pes lehet előmozdítani e két fontos törvényünk ren­delkezéseinek a megváltozott életviszonyokhoz való igazítását. Hozzászólásom érdemi részeként mindkét törvénnyel összefüggésben véleményt szándékozom nyilvánítani, s mellette néhány módosító és kiegészí­tő javaslatot szeretnék tenni. Ami a büntetőeljárásról szóló törvény alkalmazás­beli fogyatékosságait illeti, az öntörvényűségre emlé­keztető kortüneteket kifogásolom, párhuzamosan a hirdetett és társadalmilag jól ismert jogelvek eseten­kénti önkényes eltorzítását nehezményezem. Ennek keretében részint az ismertté vált, de büntetlenül ma­radt deviáns cselekmények közéleti ártalmaira muta­tok rá, részint a büntető eljárásban tapasztalt felületes megoldásokat teszem szóvá. A Magyar Népköztársaság jogrendje egyetlen vét­kes állampolgára javára sem teszi lehetővé diszpenzá­ció alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy normatívákat rögzítő, azok megsértésének konkrét eseteit szank­cionáló jogszabályok felelősség nélkül meg nem kerül­hetők. Ebből következik, hogy jogszabályba ütköző cselekmények, fegyelmi vétségek elkövetőinek senki részéről nem ajánlható fel kedvezményként vagy fel­tétel gyanánt felelősség elodázó felmentvény. Már csak azért sem tehető ilyen, mert a vonatkozó jogsza­bályok passzusai az alábbi jogpolitikai elv érvényesí­tésének igényét hangsúlyozzák: Egyetlen elkövető se kerülje el a felelősségre vonást, de egyetlen vétlen ál­lampolgár se bűnhődjék. E félreérthetetlen, a társa­dalmi igazságérzette] teljességgel egyező irányelv gya­korlati csorbulását az utóbbi esztendőkben kétféle - jórészt ellentétes irányultságú, de társadalmilag egyaránt visszahúzó — megoldásként tapasztaltam. Most még elvétve fordulnak elő, morális, politikai kár­tételük máris a számarányuk többszörösére tehető, hi­szen aligha kétséges, hogy a törvény előtti szocialista egyenlőség egyetemes érvényét kérdőjelezik meg a tömegek tudatában. Melyek az ilyen anomáliák? Egyik: jogsértő cselekmények megítélésének társa­dalmi tisztségtől, munkaköri beosztástól való függővé tétele. E megállapítás súlyosnak tűnik, valóságtartal­ma azonban aligha vitatható. Az olyan eseteket értem alatta, amikor nem az elkövetett destruktív cselek­mény társadalomra veszélyessége, valamint a norma­tív eszközök révén szabályozott társadalmi igény szabja meg az ügyben eljárók törekvéseinek jellegét, X

Next

/
Thumbnails
Contents