Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-15
1119 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 2LZ72\, hogy amennyiben a terhelt rendezett körülmények között él, csak az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén lehessen őt letartóztatni. Ez utóbbival kapcsolatban az elrendelés feltételeinek megszorítása a bizottság véleménye szerint nem indokolt. Az természetes, hogy a rendezett körülmények között élő, munkahellyel, lakással rendelkező terheltnél a szökés veszélyét megszorítva kell értelmezni. Ez esetben a letartóztatás csak akkor lehet alapos, ha olyan büntetés kiszabása várható, amelynél a vádlottnak a menekülés iránti vágya lenyűgözővé válik. Ezt pedig nem a bűncselekmény absztrakt veszélyességét kifejezésre juttató törvényi büntetési tétel nagysága, hanem a konkrét, reális büntetés tartalma határozza meg. Az előzetes letartóztatás határidejének meghoszszabbítása változatlan fórumokon történjen — javasolta az egyik javaslattevő. Halaszthatatlan nyomozati cselekménynél a nyomozás határidejébe ennek az időpontja számítson be; vagy ellenezni kell a nyomozás határidejének javasolt módosítását. Tiltakozni kell a nyomozást megtagadó felfüggesztő és megszüntető határozat ügyészi jóváhagyása, megszüntetése ellen. Más javaslat ezt csak a büntethetőséget kizáró ok esetében tartja indokoltnak. Más javaslat a szülői felügyeleti jog megszüntetését a büntető eljárásban csak a családjogi törvény 88. szakasza (1) bekezdés c. pontja esetében tartja helytállónak. Volt olyan is, aki az óvadék bevezetését javasolta. A bizottság többségi véleménye szerint jelenleg nem időszerű a büntetőjog általános reformja. A módosítás csak a jól meghatározott célok által körülhatárolt körben indokolt. A felvetett javaslatok többsége, mármint az általunk felvetett javaslatok többsége e körön kívüli. Más javaslatoknál pedig azért döntöttünk így, mert az ellentétes volt a módosítás általunk helyesnek tartott koncepciójával. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezekkel a megfontolásokkal és kiegészítésekkel ajánlom a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság megbízásából elfogadásra a beterjesztett törvényjavaslatokat, szükséges a következőt megjegyeznem. Történelmünk — sajnos — igazolta, hogy a legjobb büntető törvénykönyv sem képes önmagában kiszűrni és megakadályozni a törvénysértéseket. A törvénytelen eljárások megelőzésének ezért nem is lehet ez az egyedüli és kizárólagos eszköze. A szocialista törvényességnek nemcsak jogi, hanem politikai garanciái is vannak, s úgy hiszem, ez a meghatározó. Csak a párt hosszú időn át követett politikája lehet az a biztosíték, amely a szocialista törvényesség maradéktalan érvényesülését eredményezheti és ez oszlathatja el azok kételyeit, akik a törvényességet féltik a javasolt módosításoktól. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz két képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Elsőként dr. Südi Bertalan Bács-Kiskun megyei képviselőtársunk felszólalását hallgatjuk meg. 87. június 25-én, csütörtökön 1120 DR. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Fokozott gonddal tanulmányoztam a vitára ajánlott két módosító törvényjavaslatot. Úgy ítélem meg, a korrekciós dokumentumok készítői mind eljárásjogi, mind anyagi jogi tekintetben felelősségteljes munkát végeztek, jobbára előremutató módon vették számba és összegezték a társadalmi viszonyok változásai kapcsán időszerűvé vált jogszabályi módosításokat. A beterjesztett anyag a legnagyobb igyekezettel sem készülhetett teljesség igényével. Sőt, nem kizárt, hogy később — a gyakorlati valóság konkrét tényeivel szembesülve — beigazolódik majd, hogy néhány vitatható elem is bekerült, a javaslatba. Ennek ellenére úgy látom, a dokumentumokban előterjesztett törvényi módosítások kellő fontolóra vétele képes lehet előmozdítani e két fontos törvényünk rendelkezéseinek a megváltozott életviszonyokhoz való igazítását. Hozzászólásom érdemi részeként mindkét törvénnyel összefüggésben véleményt szándékozom nyilvánítani, s mellette néhány módosító és kiegészítő javaslatot szeretnék tenni. Ami a büntetőeljárásról szóló törvény alkalmazásbeli fogyatékosságait illeti, az öntörvényűségre emlékeztető kortüneteket kifogásolom, párhuzamosan a hirdetett és társadalmilag jól ismert jogelvek esetenkénti önkényes eltorzítását nehezményezem. Ennek keretében részint az ismertté vált, de büntetlenül maradt deviáns cselekmények közéleti ártalmaira mutatok rá, részint a büntető eljárásban tapasztalt felületes megoldásokat teszem szóvá. A Magyar Népköztársaság jogrendje egyetlen vétkes állampolgára javára sem teszi lehetővé diszpenzáció alkalmazását. Ez azt jelenti, hogy normatívákat rögzítő, azok megsértésének konkrét eseteit szankcionáló jogszabályok felelősség nélkül meg nem kerülhetők. Ebből következik, hogy jogszabályba ütköző cselekmények, fegyelmi vétségek elkövetőinek senki részéről nem ajánlható fel kedvezményként vagy feltétel gyanánt felelősség elodázó felmentvény. Már csak azért sem tehető ilyen, mert a vonatkozó jogszabályok passzusai az alábbi jogpolitikai elv érvényesítésének igényét hangsúlyozzák: Egyetlen elkövető se kerülje el a felelősségre vonást, de egyetlen vétlen állampolgár se bűnhődjék. E félreérthetetlen, a társadalmi igazságérzette] teljességgel egyező irányelv gyakorlati csorbulását az utóbbi esztendőkben kétféle - jórészt ellentétes irányultságú, de társadalmilag egyaránt visszahúzó — megoldásként tapasztaltam. Most még elvétve fordulnak elő, morális, politikai kártételük máris a számarányuk többszörösére tehető, hiszen aligha kétséges, hogy a törvény előtti szocialista egyenlőség egyetemes érvényét kérdőjelezik meg a tömegek tudatában. Melyek az ilyen anomáliák? Egyik: jogsértő cselekmények megítélésének társadalmi tisztségtől, munkaköri beosztástól való függővé tétele. E megállapítás súlyosnak tűnik, valóságtartalma azonban aligha vitatható. Az olyan eseteket értem alatta, amikor nem az elkövetett destruktív cselekmény társadalomra veszélyessége, valamint a normatív eszközök révén szabályozott társadalmi igény szabja meg az ügyben eljárók törekvéseinek jellegét, X