Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-15
1105 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1106 Én azt hiszem, hogy ez egy olyan intelem, amire érdemes mindannyiunknak odafigyelni. Természetesen ehhez az tartozik hozzá, hogy világosan az tud beszélni, aki igazán tudja, hogy mit akar. Én azt szeretném mondani, hogy a kormány tudja,hogy mit akar; a szerkezetátalakítást tartja alapvetőnek és nagyon fontosnak, és a gazdasági egyensúly erősítését. Ehhez szükséges a megfelelő társadalmi közmegegyezést biztosítani. Ennek a gazdasági, gazdaságpolitikai magatartásnak a kialakítása és folytatása szükséges a következő időszakban és amikor a parlament jóváhagyását kérem a kormány nevében a 86-os költségvetési gazdálkodáshoz, akkor egyúttal ehhez a fajta gazdaságpolitikai magatartáshoz is kérem a támogatást. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Meghallgattuk a pénzügyminiszter elvtárs válaszát a vitában elhangzottakra. Ennek megfelelően következik a határozathozatal. Kérem képviselőtársaimat, akik az 1986. évi költségvetés teljesítéséről szóló törvényjavaslattal egyetértenek, azok szíveskedjenek kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Van-e valaki ellene? Ahogyan a tájékoztatást hallom, öt ellenvélemény van. Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Tizennégyen tartózkodtak a szavazástól. Tehát: Öt ellenvéleménnyel, tizennégy tartózkodással az Országgyűlés a törvényjavaslatot elfogadta. Tiszteltkországgy ülés ! Az elfogadott napirendünknek megfelelően következik a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, valamint az 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalása. Eh-, Markója Imre igazságügy miniszter elvtársat illeti a szó. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt elkezdeném a beszédemet: Természetesen véletlenszerű dolog az, hogy a költségvetésről szóló beszámoló után büntetőjogi kérdésekről beszélünk, hiszen valamennyien jól tudjuk azt, hogy az ország társadalmi-gazdasági gondjait adminisztratív eszközökkel és különösen büntetőjoggal nem tudjuk megoldani. Tehát kérem, hogy a két témát szíveskedjenek elválasztani egymástól. Komolyabbra fordítva a szót, engedjék meg, hogy a Minisztertanács megbízásából és nevében előterjeszszem a Büntető Törvénykönyvet és a büntető eljárási törvényt módosító törvényjavaslatokat és azokat indokoljam. Elöljáróban hadd szóljak néhány szót a módosítani javasolt törvényekről. Az 1970-es évek elején hazánk a fejlett szocialista társadalom építésének korszakába lépett. Ez a történelmi előrelépés megkívánta, hogy jogrendszerünket az új követelményekhez igazítsuk. Ennek keretében a hetvenes évek nagy büntetőjogi reformja felölelte a büntetőjog egész rendszerét, a büntető anyagi jog, a büntető eljárásjog és a büntetésvégrehajtási jog területét. A büntetőjogi törvényhozás két kiemelkedő alkotása, a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény és a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény ma is fontos része a Magyar Népköztársaság egységes jogrendszerének. E két átfogó kódex határozatai jelentik a büntető joganyag gerincét, ezekre épül az egész büntető igazságszolgáltatás működése. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolták, hogy a törvények szabályozási elvei helyesek voltak, a tételes jogi rendelkezések a gyakorlatban általában beváltak. Magától értetődő ezek után a kérdés: miért van akkor most szükség a beterjesztett módosításokra? Válaszomban mindenekelőtt előre kell bocsátanom, hogy a javasolt módosítások nem célozzák a jogterület átfogó felülvizsgálatát, sem az alapelvek, illetve az intézményrendszer gyökeres reformját, és nincs szükség a büntetőpolitika átalakítására sem. Ez utóbbiról egyébként — ide értve a jogpolitika egyéb hazai területeit is — a közelmúltban jelent meg az Elnöki Tanács korszerűsített, új határozata. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a társadalmi-gazdasági változásokat, amelyek a törvények hatálybalépése óta bekövetkeztek. A társadalmi-gazdasági reform egyre inkább kibontakozó folyamata, a politikai intézményrendszer folyamatos megújulása, nemzetközi kapcsolatainak kiszélesedése, a turistaforgalom jelentős bővülése természetesen elsősorban pozitív eredményekkel jár. Ugyanakkor az sem tagadható, hogy ezzel az átalakulással és az életviszonyok változásával szükségszerűen együtt járó társadalmi feszültségek és konfliktusok száma is nőtt társadalmunkban, így például a szocialista értékrendben, a társadalom morális felfogásában, a törvényesség tiszteletében bizonyos zavarok keletkeztek. S hogy e zavarok megszüntetésében eddig még nem sikerült kellő határozottsággal előrelépnünk, ebben nyilvánvaló, hogy gazdasági életünk pillanatnyi nehézségei is közrehatnak, amelyekért a külső körülmények kedvezőtlen alakulását éppúgy okolhatjuk, mint saját magunkat, elkövetett hibáink miatt. Olyan jelenségek ezek, amelyeket a hetvenes években nem láttunk előre, illetve amelyeknek a veszélyességét nem mértük fel kellően. Nem lehet azonban kétséges, hogy társadalmunk ezen gondjainak kezelése, a konfliktusok feloldása nem tűr további halasztást, és az erre irányuló társadalmi erőfeszítések között a büntetőjogra is jelentős szerep hárul. Különösen és hangsúlyozottan kell szólnom, a kedvezőtlen társadalmi jelenségek körében, a bűnözés emelkedéséről. Az elmúlt években hazánkban a bűnözés alakulása — mind mennyiségi, mind minőségi Összetevőit illetően — kedvezőtlen irányzatúvá vált. Nemcsak a bűncselekmények száma emelkedett jelentős mértékben, hanem a bűnözés összetétele is rossz irányban alakult. Az összbűnözésen belül egyre nagyobb számban fordulnak elő a társadalomra fokozottan veszélyes cselekmények, és emelkedik a gyermek és fiatalkorú, valamint a visszaeső bűnelkövetők száma is. A bűnözés helyzetének részletes elemzését mellőzhet őnek tartom, mert a legfőbb ügyész elvtársnak és a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Országgyűlés tavaszi ülésszakán tartott beszámolója ezt tartalmazta. Mégis hangsúlyozni szeretném, már a Büntető Tör-