Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1107 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 vénykönyv megalkotásakor is tisztán láttunk abban a kérdésben, hogy a bűnözés olyan társadalmi jelenség, amely a szocializmus viszonyai között sem szűnik meg automatikusan, mivel létezésének a társadalmi fejlődés ellentmondásaiból és objektív nehézségeiből fakadó, reális okai vannak. Ebből az is következik, hogy a büntetőjog a bűnözés megszűntetésére nem képes, de a bűnözés korlátozására, bizonyos arányok közötti tartására alkalmas lehet. A már említett és korábban megalkotott büntetőjogszabályok, ennek érdekében az előzőeknél hatékonyabb jogi eszközöket adtak a bűnüldöző és az igazságügyi szervek kezébe. Napjainkra bebizonyosodott, hogy a jelenlegi bűnözési helyzetben ezek az eszközök a célzott hatás elérésére már nem mindenben elégségesek. A bűnözés növekedése szocialista építőmunkánk sikerét, eddig elért eredményeinket veszélyeztetheti. Nem szemlélhetjük ezért közömbösen további növekedését. Eljött az ideje annak, hogy büntetőjogszabályainkat felülvizsgáljuk és a társadalom fokozottabb védelme érdekében, a szükséges módosításokat elvégezzük, ezzel pedig a bűnözés elleni küzdelem hatékonyabb eszköztárát teremtsük meg. Tudnunk kell azonban, hogy a bűnözés elleni küzdelemben az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre, új, hatékonyabb megoldásokra van szükség. Azt már felismerte társadalmunk, hogy a bűnözés elleni küzdelem nem csupán a büntetőjog kérdése, a bűnüldöző és igazságügyi szervek dolga, hanem a társadalom egészének összefogását, egységes és szervezett fellépését igényli. Emellett a kifejezetten állami jellegű intézkedések sem korlátozódhatnak csupán az elkövetett bűncselekmények üldözésére, a felelősség érvényesítésére, hanem ennél már korábban, a bűncselekmények kialakulásának a folyamatába kell beavatkoznunk. A bűnözés visszaszorítása, tartós csökkenése tehát csak tervszerű megelőzéssel érhető el. A bűnmegelőzés ebből következően nem azonos a bűnüldözéssel, hanem fogalmilag a jövőbeli bűnözés elleni küzdelmet jelenti. Olyan hatások kifejtésére van szükség, amelyek megszüntetik a bűnözés okait, illetve korlátozzák azok érvényesülését, és ezáltal meggátolják a bűncselekmények elkövetését, a bűnözés elterjedését. Az ilyen típusú programnak egyaránt át kell fognia a bűnözés egyedi, különös és általános jelenségszintjeit, és együtt kell járnia a megvalósítás reális gazdasági, szociálpolitikai, nevelési és közoktatási, egészségügyi és egyéb feltételrendszerének kialakításával. E feladatok sokrétűsége szükségessé teszi egy központi koordinatív szerv létrehozását. Rövidesen megkezdi tevékenységét a Bűnmegelőzési Tanács, amely a bűn megelőzésben közvetlenül érdekelt szervek tudományos és gyakorlati képviselőiből áll majd. A Tanács feladata a bűncselekmények megelőzésére irányuló állami és társadalmi tevékenység összehangolása, hatékonyságának növelése lesz. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy hivatali formaságoktól mentes, közvetlen munkakapcsolatot alakítsunk ki az érdekeltek között, amely lehetővé teszi a gyors és átfogó helyzetértékelést, a tapasztalatok köz87. június 25-én, csütörtökön 1108 vétlen cseréjét, az intézkedések összehangolását, az együttműködés leghatékonyabb formáinak kialakítását, ügy gondolom, ha a Tanács megkezdi a tevékenységét, ez jelentős előrelépés lesz a bűnmegelőzés területén, lehetőség nyílik arra, hogy az eddigi szórványos kezdeményezések helyett átfogó, összehangolt intézkedésekre kerüljön sor. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Mindaz, amit a bűnmegelőzés össztársadalmi jellegéről elmondtam, nem jelenti a jogi eszközök szerepének, jelentőségének lebecsülését. Ellenkezőleg, vitathatatlan tény, hogy a bűnözés elleni küzdelem elsősorban az erre acélra létrehozott bűnüldöző és igazságügyi szervek feladata. A büntetőjog eszközei ma még nem válthatók fel és nem helyettesíthetők más társadalmi szankciókkal. Nézzük ezért most már konkrétabban, mit is tehet a büntetőjog a bűnözés visszaszorítása érdekében. Engedjék meg, hogy ismertessem azokat a megfontolásokat, amelyeket szem előtt tartottunk, amikor a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás hatékonyságának növelését elősegítő megoldásokat kerestük. Elsődleges célunk az volt, hogy a jogalkotás eszközeivel javítsuk a bűnüldöző szerveknek a bűncselekmények felderítésére irányuló tevékenységét, és fokozzuk a büntető felelősségre vonás visszatartó hatását. Erre többféle lehetőség kínálkozott. Egyrészt a büntető eljárási törvény egyszerűsítésével, a felesleges bürokratikus vonások kiküszöbölésével csökkenthetjük a bűnüldöző szervek felesleges munkatervét, és ezáltal jelentős erőket szabadíthatunk fel a bűnözés által leginkább veszélyeztetett területekre. Az eljárásnak ez a racionalizálása ugyanakkor jelentősen gyorsítja is az eljárás lefolytatását, ami szintén fontos jogpolitikai és törvényességi követelmény. Csupán zárójelben jegyzem meg, hogy a mai gazdasági helyzetben, amikor a bűnüldöző és az igazságügyi apparátus indokolt mértékű fejlesztésének is gátat szab a pénzügyi alapok szűkössége, nem mondhatunk le az eljárás egyszerűsítésében rejlő lehetőségekről. A másik lehetséges megoldás, amellyel növelhetjük a büntetőjogi fellépés hatékonyságát, ha a felelősségi rendszer továbbfejlesztésével olyan eszközöket adunk a jogalkalmazók kezébe, amelyeket eredményesen használhatnak fel a társadalomellenes magatartások elleni küzdelemben. E körbe tartoznak azok a módosítások, amelyek új büntető tényállások megalkotásával, a már meglevő tényállások kiegészítésével, valamint új minősítő körülmények beiktatásával kiterjesztik, illetve fokozzák a büntetőjogi védelmet. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy az előkészítő munka során követelték azt, hogy a jogszabálymódosítás során bizonyos leegyszerűsítő, a bűnözés elleni küzdelemben esetleg gyors sikerrel kecsegtető, de ma még megalapozatlan megoldásokat vezessünk be. Ezekben az esetekben annak a veszélyét láttuk, hogy az elhamarkodott következtetések, a divatos jelszavak kritikátlan elfogadása, vagy éppen a gazdasági kényszermegoldásokból merített elgondolások komoly károkat okozhatnak a társadalmi és a gazdasági reform további folyamataiban. Ezért azokon a területeken, ahol nem láttunk tisztán — és itt elsősor-