Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1099 Az Országgyűlés 15. ülése, 1987. június 25-én, csütörtökön 1100 a kereskedelmi bank folytathat ilyen tevékenységet a Magyar Nemzeti Bank eseti fölhatalmazása alapján. Az önkorlátozást akkor vita után elfogadtuk, annál is inkább, mert az indulás alapvető feltételeit kellett megteremteni. De szóvá tettük, hogy a fölhatalmazásra azért lenne szükség számunkra, mert fokozatosan kell és lehet megteremteni ennek az üzletágnak a feltételeit. Az eddig eltelt időszak bizonyítja: a külföldi bankpartnerek értetlenül állnak az olyan kereskedelmi bankkal szemben, amely a szó szoros értelmében határok közé szorított mozgásképességekkel rendelkezik, s még a külföldi bankok betétjeit sem fogadhatja el. Az előzőek miatt több kérdésre kell választ adnunk. Természetesen a kérdést így is feltehetjük: hogyan akarja a magyar gazdaság fejleszteni a külkapcsolatait az Európai Gazdasági Közösséggel, hogyan akarja a vegyesvállalatok számát gyarapítani, hogyan akarja a külkereskedelmi jogú vállalatait támogatni, ha nem törekszik széles körű bankkapcsolatok létrehozására. Javaslom: a kormányzat vizsgálja felül álláspontját, és adja meg a kereskedelmi bankok részére a devizaügyekre a felhatalmazást, annak érdekében, hogy az amúgy éveket igénylő fokozatos fölkészülés és az üzletág kiterjesztése után későbbi időben valóságos kereskedelmi bankként tevékenykedhessenek. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évi költségvetés zárszámadási jelentését tudomásul kell vennünk, így teszem én is. Szükségét látom viszont annak, hogy a tárgyévi költségvetés teljesítéséről év közben kapjunk tájékoztatást és legyen módja a parlamentnek azt megvitatni. Köszönöm szépen a türelmüket. Taps.) ELNÖK Tisztelt Országgyűlés! Az ebédszünet előtt még egy hozzászólást hallgassunk meg: Király Zoltán Csongrád megyei képviselő következik. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Kedves Ovtársak! Az Esti Hírlap tegnapi száma a mai ülésszakot a következő „beharangozóval" látta el, amely így szól: „Talán nem túlzás azt állítani, hogy életbe vágóan fontos dolgokról tárgyalnak és döntenek az Országgyűlés holnap kezdődő nyári ülésszakán a képviselők — majd így folytatja: egyik témája ugyanis természetesen, mint minden évben ilyenkor, az előző esztendő költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat." Máskor tán' azt mondanám: hírlapírói túlzás ez — hiszen ha valami évről-évre természetesen visszatérő dolog, akkor évről-évre nem lehet életbe vágóan fontos. Most azonban mélységesen egyet tudok érteni ezzel a fogalmazással. És nem pusztán azért, mert az egy év alatt kétszeresére növekedett, 47 milliárdos költségvetési hiány — hogy ismét a cikket idézzem — csak egyik tünete egy veszedelmes tendenciának, hanem mert óhatatlanul fölvetődik a mi felelősségünk, a képviselők felelőssége is e tekintetben, ezzel összefüggésben ; hogy hol tartunk az Országgyűlés hivatásának teljesítésében, a parlamenti munka megújulásában. E kettő — meggyőződésem — öszszefügg egymással, és ezekről szólni életbe vágóan fontos lehet. Nyers Rezső elvtárs talán elnézi nekem azt, ha egy kicsit őt is idézem — az általa elmondottakat, ennek megerősítésére. Ő a Figyelő című gazdasági hetilapnak adott nyilatkozatában a következőket mondotta, idézem: „Növelni kellene az Országgyűlés szerepét és ezzel a döntések demokratikus ellenőrzését, nyilvánosságát. Az Országgyűlés munkájában a törvényalkotás mellett nagy szerepet kellene kapnia az időszerű bel- és külpolitikai kérdések megtárgyalásának. Különösen nagy fontosságot kell kapnia az állami költségvetés megtárgyalásának, a költségvetéssel kapcsolatos alapvető társadalmi, gazdasági dilemmák feltárásának, bizonyos esetekben alternatív lehetőségek előterjesztésének. A mai költségvetési vita egyesíti a gazdaságpolitikai és a részletekbe menő elosztási kérdések taglalását; jelenlegi formájában azonban egyik feladatának sem felel meg". Eddig az idézet. Jómagam kellően lehangolódva és ugyanakkor nyomós érvet is kapva a 47 milliárdos hiány miatt, úgy érzem, nincs pillanat, amelyben időszerűbb lehetne az Országgyűlés problémafeltáró és választ kereső tevékenységét minőségileg magasabb szintre helyezni, mint ez a mostani. Már az Országgyűlési bizottságok tán túl szokatlan, éles vitáiból is kitetszett, hogy az ország gazdasági helyzete igen súlyos, és ha nem tudunk rövid időn belül valódi fordulatot elérni az állam és a vállalatok gazdasági magatartásában, akkor az egyensúly végképp felbomlik, s ennek beláthatatlan következményei lesznek az egész jövőnkre. A viták tanulsága szerint egy olyan, látszólag egyszerű téma, mint a tavalyi költségvetés végrehajtása, amely jórészt a múlt lényeinek számba vételére vonatkozik, ime — kiderült — nem tárgyalható érdemben a gazdaságpolitika és egész irányítási rendszerünk értékelése nélkül. Ezt igazolja Medgyessy elvtárs vitaindítója is, a terv- és költségvetési bizottság szónokának mondandója, és jó néhány képviselői hozzászólás, amely eddig elhangzott. A múlt elemzése, a következtetések levonása viszont bármilyen reális cselekvési program felvázolásának nélkülözhetetlen előfeltétele. Ma még nincs ilyen cselekvési programunk. De ez nem is csoda, hiszen még a múlt elemzését sem végeztük el. A gondolkodás persze mindkét irányban megkezdődött. Bizonysága ennek az a nagyon értékes gondolat, ami a sajtó hasábjain napvilágot látott. Mint ahogy tudjuk azt, hogy a kormány is dolgozik a kibontakozás programján. De az Országgyűlés még nem végzett ezen a téren kellő mélységű elemző munkát, és a jövőbeni cselekvés lehetséges alternatíváiról sem folyt még vita e falak között. Ha az Országgyűlés hivatásához és felelősségéhez hűen, érdemben kíván részt venni a kibontakozáshoz vezető út feltárásában és a jövőnk szempontjából valóban kulcsfontosságú döntések meghozatalában, — mert Fújsz