Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-15

1101 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 Lászlónéval szemben én úgy vélem, hogy ezen a he­lyen erre igenis szükség van, és ez arra való, — akkor a menetrend csakis a következő lehet szerintem: Mindenekelőtt sort kell keríteni a reális helyzet­értékelésre, a közelmúlt folyamatainak mélyreható elemzésére. Beleértve a kormányzat által elkövetett hibák feltárását, a felelősség pontos megállapítását. Ezután következzék a jövőbeni cselekvés programjá­nak kialakítása, mégpedig olyan alternatívák kidol­gozásával, amelyek közül érdemi vita után az Ország­gyűlés felelősséggel ki tudja választani az ország ér­dekeinek leginkább megfelelőt. Azután a most meg­újított kormányt meg kell bízni ennek az irányvonal­nak következetes képviseletével. Ügy is fogalmazha­tom: új kormányprogramra lenne szükség. Csak egy ilyen program megalkotásával szerezhetjük vissza a társadalom bizalmát és adhatunk, mármint nii, az Országgyűlés testülete biztosítékot arra, hogy a ki­bontakozás elkerülhetetlen áldozatainak, társadalmi költségeinek vállalása ezúttal valóban nem lesz hiá­bavaló. A cselekvési program hitelét és egyben sikeré­nek esélyeit csak így tudjuk elfogadható mértékben növelni. Az új vezetőknek, akiket most délelőtt meg­választottunk, tehát — s ezt ne tekintsék bizalmat­lanságnak - kitöltetlen csekket nem adhatunk. A Parlamentnek minél előbb számonkérhető prog­ram végrehajtásával kell megbíznia őket, és a testü­leteket. Ezért is nagy tisztelettel javaslom az Or­szággyűlésnek, hogy még a nyár folyamán szenteljen egy újabb ülésszakot a helyzet elemzésének, adjon felhatalmazást a kormánynak, valamint egy erre ala­kítandó parlamenti bizottságnak, hogy több válto­zatban dolgozza ki a kibontakozás cselekvési prog­ramját. Az országgyűlés őszi ülésszakán pedig már erről a programról tárgyalhasson és dönthessen az Országgyűlés. A mostani 47 milliárdos hiány ugyanis drámaian vetíti elénk feszítő gondjainkat. Sürget az idő, cselekednünk kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! 60 perces szüne­tet tartunk. 14 óra 10 perckor folytatjuk a tanács­kozást, amikor Medgyessy elvtárs válaszolni fog az elhangzottakra és a javaslatokra. (Szünet: 13.10-14.10 - Elnök: Péter János) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülé­sünket. Mint ahogy az elnöki bejelentésből a délelőt­ti ülésszak végén világos volt, több felszólaló nem jelentkezett a jelenlegi tárgysorozathoz, ezért a mi­niszteri válasz következik. Dr. Medgyessy Péter mi­niszter elvtársat illeti a szó. DR. MEDGYESSY PÉTER: Tisztelt Országgyű­lés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a hozzá­szólásokat. Ezek a hozzászólások a dolog természe­ténél fogva nem alapvetően az 1986-os költségvetés részkérdéseihez szóltak, hanem inkább az 1987—88-as gazdasági magatartáshoz, a kormány 1987—88^as gazdasági magatartásához adtak támpontokat, és se­? 7. június 25-én, csütörtökön 1102 gítettek abban, hogy levonjuk azokat a tanulságo­kat, amelyekből gazdagodva kell a következő évi és az ezévi gazdasági feladatokat megoldani. Engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést. Én, mint új ember, nagy érdeklődéssel hallgattam ezt a mai vitát, és nálam jóval tapasztaltabb emberek vé­leményét is kérdeztem abban, hogy vajon ez-e a jel­lemző a Parlamentben? És valami olyasmi választ kaptam, amelyik megegyezett az én véleményemmel is, hogy itt azért hangvételében egy kicsit más jellegű vita volt, amelyiknek talán a fő tanulsága az — vagy legalábbis a pénzügyi kormányzat számára az egyik fő tanulsága az -, hogy nem új igényeket támasz­tottak a képviselők a költségvetéssel szemben, hanem egy nagyon következetes, szigorú magatartást igényel­tek a kormánytól. Én azt hiszem, hogy ez egy nagyon lényeges vonása ennek a mai vitának. Amint az expozéból is kitűnt, a kormány egyetért azzal, hogy a parlament gyakrabban kapjon tájé­koztatást a gazdasági folyamatokról, a gazdálkodás eredményeiről és gondjairól, és ha szükséges váltá­sokat megvalósítani, akkor ehhez megfelelő segít­séget és támogatást, szükség esetén felhatalmazást is kérjen. Én arra szeretném külön ráirányítani a figyelmet, hogy a kormány természetesen nemcsak azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekről itt szó esett és amelyek rövidebb távú feladatokat szabtak meg, hanem, mint ahogyan több képviselő is igényelte, a hosszabb távú program kérdéseivel is behatóan fog­lalkozik, és keresi a kibontakozásnak azokat a for­máit, módszereit, amelyekkel garantálható az, hogy a magyar gazdaság fejlődése a következő időszakban eredményesebb lesz. Ilyen értelemben tehát termé­szetesen szélesebb értelemben is foglalkozunk a gaz­dasági kérdésekkel. Én még annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy az az igény, amit itt Király Zoltán képviselő fogalma­zott meg azzal kapcsolatosan, hogy szükséges lenne a parlamentnek egy külön ülésszakon foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a múlt értékelésével és a jövő tennivalóival foglalkoznak, ez nem a kor­mány hatáskörébe tartozó kérdés, ez az országgyűlés hatáskörébe tartozó téma, a parlament vezetésének szól. Ami a kibontakozás fő irányát illeti: egyetértés van abban, és magam személy szerint is egyetértek azzal, amit Kiss Dezső képviselő fogalmazott meg, hogy a szerkezetátalakulás és a technikai fejlődés az alapvető kérdése a következő időszak kibonta­kozásának; egyetértek azzal is, hogy ennek érdeké­ben áldozatokat kell vallani, de azt is rögtön hozzá kell tenni, hogy az adott pillanatban ez csak úgy kép­zelhető el, hogy valaminek kedvezményt biztosítani csak úgy tudunk, hogyha más területektől elveszünk lehetőségeket, miután az adott pillanatban nincs több forrás, amely a gazdaság részére rendelkezésre állna. Én azt hiszem, hogy ennek tudatában is egyet kell érteni és támogatni kell azt, amit a terv- és költség­vetési bizottság előadója elmondott. A kibontakozás­hoz szükség van arra is, hogy a technikai fejlődés

Next

/
Thumbnails
Contents