Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-15
1097 Az Országgyűlés 15. ülése, 1 teremthetők. Ilyen esetekben is, de teljesen természetes gazdálkodási okokból, például egy-egy nagyobb fejlesztés, műszaki megújítás, kapcsán is kerülhetnek a vállalatok átmenetileg súlyos pénzügyi helyzetbe. Az átmeneti pénzügyi feszültségek áthidalására, a kockázatmegosztás intézményének kialakítására a kereskedelmi bankok képesek és hajlandók, jelenleg ezeknek feltételei azonban nem adottak. Megteremtésük viszont elkerülhetetlen, mert minden kockázatot a bankok sem vállalhatnak magukra. Az Ipari Minisztérium vázolt törekvése a rehabilitáció szakmai garanciáját jelenti, ami nagyon fontos, de önmagában nem elégséges. Ezért javasoljuk, hogy a kereskedelmi bankok mellett az érdekképviseleti szervek pénzügyi garanciavállalásának a lehetőségét is vizsgáljuk meg. A jelenlegi működési feltételek óvatos magatartásra késztetik a kereskedelmi bankokat, mert ellenkező esetben alaptőkéjük csökkenését szenvedhetik el. Nincsenek ugyanis olyan tartalékaik, amelyek bátrabb kockázatvállalásra predesztinálhatnák Őket. Abban az esetben, ha az alacsony hatékonyságú vállalat rehabilitációjára a minisztérium kellő megalapozottságú, az adott vállalat által is elfogadott tervet készít és ezért az érdekképviseleti szerv megfelelő pénzügyi garanciát, kezességet vállal, úgy a bankok kockázatviselő képessége jelentősen fokozódhat az átalakítás és az átmeneti pénzügyi feszültségek finanszírozására. Felmerülhet a kérdés, mint ahogy a felszámolási eljárás előkészítésének vitájában már egyszer megtett javaslatom kapcsán ezt fel is tették, van-e az érdekképviseleti szerveknek olyan pénzalapja, amely terhére garanciát vállalhatnak. És ha nincs, hogyan teremthető meg? A kérdésre természetesen többféle válasz adható, de csak akkor, ha az érdekképviseleti szerv hajlandó a hálátlan feladatot jelentő egyeztetésen túlmenően pozitív szerepet vállalni abban, hogy a nehézségekkel küzdő, de megmentésre érdemes vállalatok elkerüljék a felszámolást. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez a javaslat szokatlan, az eddigitől eltérő gyakorlatot és gondolkodást igényel. De meggyőződésem, hogy nagyon sok gondunk megoldása csak a régi gyakorlattól eltérő módon történhet. Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor az elmúlt évi költségvetés tényadatait és az azokból leszűrhető következtetéseket tárgyaljuk, a nehéz gazdasági helyzetből kivezető útra kell tekintenünk. Ezért foglalkoztam a felszámolási törvény néhány tanulságával, és ezért kívánok néhány gondolatot elmondani a kereskedelmi bankok eddigi tevékenységéről és a további szerepvállalásukról. A gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésének részeként az év elején létrejött a kétszintű bankrendszer, megalakultak a kereskedelmi bankok. Eddigi működésük tapasztalatai kedvezőek, annak ellenére, hogy napi tevékenységükben - részben az átszervezés következetlenségei, másrészt a hiányzó munkafeltételek miatt - komoly nehézségekkel küzdenek. 37. június 25-én, csütörtökön 1098 Ilyen körülmények mellett is naponta kell megfelelniük az üzletfeleik és az irányítás várakozásainak. A kereskedelmi bankok dolgozói és vezetői nagy akarattal dolgoznak azon, hogy ezek a bankok megalapozott üzleti döntéseikkel segítsék a magyar gazdaság szelektív fejlesztését, szerkezetének átalakítását. Néhány gondolattal viszont szeretnék utalni arra a veszélyre, hogy a bankok elé állított szemléleti és jogi korlátok jelentősen befolyásolhatják, késleltethetik az elérhető eredményeket. Ügy vélem, a legfontosabb gondja a magyar gazdaságnak, hogy a hosszú ideig külső forrásokra támaszkodás miatt még mindig lebecsüljük a belső, vállalati és lakossági megtakarítások szerepét. Változtatnunk kell szemléletünkön, el kell hárítani az akadályokat, amelyek hátrányosan befolyásolják a hazai megtakarításokat. Különösen fontos ezt tennünk akkor, ha a külső források további bevonása rendkívüli veszélyeket jelenthet. A kereskedelmi bankok határozott törekvése az, hogy a vállalati megtakarításokon túlmenően a lakossági megtakarítások területén is aktívan működjenek. Tettük ezt eddig is a vállalati kötvények kibocsátásával, és kértük a felhatalmazást a lakossági pénzügyek területére is. Meggyőződésem, hogy a bankok versenye a gazdaság érdekeit szolgálja, önmagában azonban a kereskedelmi bankok felhatalmazása nem elegendő, szükség van az irányításnak a megtakarítások növelését segítő következetes magatartására is. Jogos várakozással tekintenek a kereskedelmi bankokra a gazdaság szereplői és a kormányzat is. Azt várják, hogy a tőkeátcsoportosításban vegyenek aktívan részt, támogassák a magas jövedelmezőségű, az exportképes termelést. Különösen fontos szerepük lehet a bankoknak a vegyesvállalatok alapításában és szervezésében. Nem véletlen, hogy a megfelelő jogi feltételek ellenére — várakozásainktól elmaradnak az eddig létrejött vegyesvállalatok mind számukban, mind tőkeerejükben. Bizonyára belátható, hogy egy kereskedelmi bank részvétele, még ha viszonylag alacsony is a részesedése a vegyesvállalatban, a külföldi fél számára jelntős garancia lehet. A kereskedelmi bankok jövedelemszabályozása azonban igen korlátozott lehetőséget ad erre. Ez ugyanis gyakorlatilag megszüntette azt a korábban meglévő üzletágat, amelynek keretében úgynevezett banki alapjuttatás címén érdekeltséget vállalhatnánk járadék ellenében vegyesvállalatokban, belföldi közös vállalat alapításában. Természetesen jelenleg is van a jövedelemszabályozás keretében elvi lehetőségünk végleges alap-átadásra, részvényvásárlásra a tartaléktőke terhére, amiből a fejlesztési kiadásainkat is fedezzük. A bankok jelenlegi, fejlesztésre szoruló tárgyi feltételeit tekintve azonban könnyen belátható, hogy ennek a határai végesek. A kereskedelmi bankok társasági alapszabályaikban úgynevezett önkorlátozással éltek, a már említett lakossági pénzügyek és a devizaügyletek terén. A devizaügyletek vitelét mégsem zárja ki teljesen az alapszabályunk, mert tartalmaz olyan kitételt, hogy
