Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-14
1045 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1046 a többszörösen visszaesők száma 1980-tól megduplázódott. Nagyarányú a visszaesés a fiatalok körében is. Ennek oka lehet az, hogy a fiatalkorúak börtönében eltöltött időnek nincs visszatartó ereje. Nincs mindenhol megoldva az ottlevő fiatalok foglalkoztatása. Ez lehet a magyarázata annak, hogy olyan eset is előfordult már, amikor az elítélt fiatal súlyosbításért reklamált a bírósági tárgyalásán. Az igazságszolgáltatással kapcsolatban szólni kívánok olyan esetről is, amikor a társadalom igazságérzete és a jogi lehetőségek ellentmondásba kerülnek. Egy konkrét példa: a tévében a múlt évben láttam, illetve hallottam egy ilyen esetről. Az egyik lakásszövetkezet házmestert keresett, szolgálati lakással. Jelentkezett is egy állampolgár, aki ugyan nem akart házmester lenni, de jól jött neki a lakás. Az állást, a lakást el is foglalta. Néhány hónap múlva felmondott, máshol keresett munkát, de a lakást nem hagyta el. A lakásszövetkezet lakói szaladgáltak fűhöz-fához, hogy az illetőt kitegyék a lakásból, annál is inkább, mert a liftek vészjelző csengői a házmesteri lakásba voltak bekötve, és így ha zavar volt a liftek működésével, oda lehetett jelezni. A jelenlegi rendelkezések szerint - legalábbis ezt mondják a szakemberek - az illetőt nem lehetett törvényes és rövid úton kitenni a lakásból. És itt a röviden van a hangsúly. A körülmények azonban kényszerítően hatottak: a lakásszövetkezet lakói — törvény ide, törvény oda — maguk rakták ki a lakásból az oda betelepült ex-házmestert. Ha ezt csak így lehet belátható időn belül elintézni, akkor szerintem a jogszabállyal van baj. Jó lenne, ha a jogalkotók felfigyelnének az ilyen jelenségekre. A peres ügyek számának növekedése a bírói eljárások elhúzódását eredményezi. Az eljárás elhúzódása csökkenti annak hatékonyságát, károsan hat az érdekeltekre is. Gyorsítani kellene a jogerős bírói ítéletek végrehajtásának a menetét. Befejezésül arról szeretnék szólni, hogy a bírák túlterheltek, elég mostoha körülmények között dolgoznak, legalábbis a mi megyénkben, 1950-től csaknem ugyanazzal a létszámmal látják el a munkát, pedig újabb és újabb feladatokat kapnak. Javítani kell a bírói munka személyi és tárgyi feltételein. A Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek a beszámolóját elfogadom és tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra javaslom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.44-13.14. Elnök: Sarlós István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Dr. Szilbereky Jenő elvtárs, a Legfelsőbb Bíróság elnöke kíván szólni. DR. SZILBEREKY JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnökének az észrevételeit, melyeket figyelemre méltónak tartok. Köszönöm a képviselőknek a felszólalásait, amelyek saját tapasztalataik alapján kiegészítették, alátámasztották a beszámolót. Én lényegében egyetértek a felszólalásokkal — ha azokban kritikai mag volt, azzal is. Egy dolgot emelnék ki, ami számomra nagyon megnyugtató és figyelemre méltó. Ez pedig az, hogy több képviselő is, így a jogi bizottság elnöke külön kiemelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyorsan reagál a társadalmi változásokra és az igényekre. Enélkül a szocialista bíróság nem is funkcionálhat megfelelően. Nagyon megnyugtató, hogy ez jelentkezett néhány felszólalásban. Tisztelt Országgyűlés! A bíráskodásról szóló beszámoló szükségképpen hangsúlyozta az érdekösszeütközéseket, a konfliktushelyzeteket, a jogsértéseket, hiszen ezek kiküszöböléséért vagyunk és ezek megelőzésére törekszünk. Az én számomra ezért nagyon nagy jelentőségű, hogy volt olyan felszólaló - ázt hiszem, az egri képviselő Barta elvtárs —, aki utalt arra; a közvéleményünk rosszallja a bűnözést, elítéli a káros tendenciákat. A másik pedig az, hogy a képviselő kiemelte a társadalmunkban uralkodó, kedvező, előre mutató vonásokat, a közös cselekvés szükségességét. ïgy van, igaz ez! Van egészséges közvéleményünk, a lakosság igényli a jogrendet, a jogbiztonságot és a szocialista törvényességet. Ezért én csak el tudom fogadni, amit Peják képviselő elvtárs is mondott, az én véleményem is az, hogy ez a becsületes emberek országa. Még egy nagyon rövid megjegyzés, köszönettel, Kovács Lászlóné felszólalására. így március 15-e környékén, a Forradalmi Ifjúsági Napok idején az embernek a történelmi események jobban eszébe jutnak, és Kossuth Lajos nagy személye is elő-el őt érbe kerül. Eszembe jut az, hogy ő jogi kérdésekkel is sokat foglalkozott. Megjelent 1841-ben, a Pesti Hírlapban egy cikke, ahol ő keményen bírálta az akkori igazságszolgáltatást, a pesti Büntető Törvényszéket. Azt mondotta, többek között: micsoda törvényszék ez, ahol a bűnössel úgy áll szemben a bíró, hogy az egyik „pirongatást" ajánl, illetve megfigyelmezést, a másik „meg halált kiált rá!" Hát mikor lesz itt egységes, törvényes ítélkezés, ha a bírók szanaszét beszélnek mindenről? Valahogy nekem ez a bírált szélsőséges nézet jut eszemben, amikor azt mondják, hogy nem elég szigorú az ítélkezés, határozottabban kell fellépni, többet kell tenni. Én azt hiszem, hogy ezt részben el lehet fogadni, és teszünk is azért — ahogy én a beszámolóban utaltam is erre. Ugyanakkor meg kell mondanom, sok minden szükséges ahhoz, hogy egy bűncselekményt megítéljünk, kell a tények ismerete, kell a cselekmény társadalmi veszélyességének tisztázása, alapos mérlegelése. A bűn ősségi körülmények szándékosság, gondatlanság, a bűnösség foka, indítéka, cselekmény utáni magatartás ismerete is szükséges, valamint az, hogy az elkövető visszaeső-e vagy sem. Ahogy szokták mondani, hogy első bűnöző-e, vagyis eddig még nem került összeütközésbe a törvénnyel. El kell fogadni azt, hogy a mi sajtónk nagyon sokat tesz és hírközlő szerveink nagyon sokat tesznek a közönség tájékoztatására, ez javuló tendenciát mu-