Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1047 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1048 tat. Ugyannakor azonban az igazságügyi tudósítások lényegében, röviden a tényközlésekre szorítkoznak. Ezért aki olvassa a hírt megközelítőleg se látja azt, hogy mi van a cselekmény mögött. A Legfelsőbb Bíróságon is előfordult a múltkor, hogy két tanács azonos cselekményt tárgyalt és különbség volt az ítéletekben. Azonos bűncselekménynek teljesen mások voltak az elkövetési körülményei és a személyi körülményei. Ezért csak azt tudom mondani, amit a beszámolóban mondtam a büntető politikánkról és a büntetéskiszabási gyakorlatunkról is. Úgy vélem, hogy az Elnöki Tanács új jogalkalmazási, jogpolitikai irányelvei után nekünk elemzőén kell foglalkozni - úgy, ahogy a képviselő elvtársnő mondta —, az események okaival, a társadalmi viszonyainkkal és a büntető-politikánknak és az ítélkezéspolitikánknak az arányaival. Nem akarok belemenni ebbe, hogy hány embert ítélünk szabadságvesztésre és mennyivel kisebb százalékban alkalmazzuk a szabadságvesztéssel nem járó büntetéseket, illetve intézkedéseket. Végül több felszólalásból előkerültek a bírósági munkafeltételek. Ismertek ezek, szerepelt a létszám, az elnőiesedés, más jövedelmezőbb jogi pályák elszívó hatása, generációváltás, a hirtelen fiatalodás, a munkateher. Meg kell mondanom tisztelt Országgyűlés, hogy a problémákkal az igazságügy miniszter, az illetékesek eddig is foglalkoztak. A képviselői felszólalások segítő szándékkal azt igénylik, hogy a kérdésekkel tovább foglalkozzanak, keresve a megoldásokat, az igazságügyminiszter elvtárs ezt meg is teszi. Három megjegyzésem van ehhez és azzal befejezném. Az egyik megjegyzés: az alsófokú bíróságok problémái nehezek, de állítom, mert évtizedek óta dolgozom ebben az apparátusban, hogy a fluktuáció mellett sok száz bíró évtizedek óta dolgozik ebben az igazságügyi szervezetben, becsületesen dolgozik és hivatásának érzi ezt. Nem is akar elmenni onnan. A másik megjegyzésem. Nincs olyan munkaterület ebben az országban, ahol ne kellene törekedni a munka szervezettségére, a módszerek korszerűsítésére, a vezetést segítő ellenőrzésének erősítésére. Meggyőződésem az, hogy a bírósági munkaterület se kivétel ez alól. Törekedni kell arra, hogy emellett az óriási munkateher mellett hogy tudunk korszerűbb módszerekkel dolgozni. Befejezésül a harmadik megjegyzés: ahol a szocialista törvényesség politikánk velejárója, ahol az állami munkához a társadalmi alap megvan, a társadalmi viszonyok szilárdak, ott az igazságszolgáltatás minden gondja mellett hatékonyan szolgálhatja a fejlődést. Ez nálunk így van ! Még egyszer köszönöm az Országgyűlés türelmét, figyelmét, a felszólalók nagyon jelentős megjegyzéseit. Kérem, fogadják el beszámolómat, válaszomat és köszönöm még egyszer figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a határozathozatal következik. Aki a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzászólásokra adott válaszát elfogadja, kérem emelje fel a kezét. (Megtörténik.) Köszönöm. Ki van ellene? (Senki.) Tartózkodott valaki a szavazástól? (Nem.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját és a hozzászólásokra adott válaszát elfogadta. Bejelentem, hogy dr. Szíjártó Károly elvtárs kíván szólni. DR. SZÍJÁRTÓ KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy mielőtt a képviselő elvtársak konkrét kérdéseire válaszolnék, köszönetet mondjak a felszólalásokban megnyilvánuló érdeklődésért, és az ügyészi munka elismeréséért. Beszámolómban csak vázlatosan tudtam foglalkozni a leglényegesebbnek vélt kérdésekkel. A képviselői hozzászólások a beszámolómat teljesebbé tették. Azok mindegyikével teljes egészében egyetértek. Az elismerő szavak és az árnyaltan megfogalmazott kritikai észrevételek egyaránt megerősítettek abban, hogy hétköznapi munkánk az érdeklődés homlokterében áll, és ez fokozott felelősséget ró az ügyészi szervezet minden dolgozójára. Állampolgáraink az ügyes-bajos dolgaik intézésénél nap mint nap érezni akarják a törvényességet, a jogbiztonságot, aminek érvényesülését az ügyészeknek is sajátos eszközeikkel biztosítani kell. A hozzászólásokban elhangzottakat felelősségérzettel feldolgozzuk és további munkánkban hasznosítani fogjuk. Szeretném azonban ismételten hangsúlyozni, hogy a bűnözés visszaszorításában, a törvénysértések megelőzésében, a szocialista törvényesség biztosításában csak együttes összefogással tudunk további eredményeket elérni. Az Országgyűlés mai ülésszakán elhangzott felszólalások is megerősítettek abban, hogy dolgozó népünk képviselői ezt a kérdést ugyanígy értékelik. A további munkánk során ügyészi eszközökkel segíteni fogjuk a gazdasági feladatok torzítás nélküli végrehajtását. Védeni fogjuk dolgozó népünk érdekeit, a társadalmi tulajdont, a munkával szerzett személyi tulajdont. Határozottan fellépünk a kárt okozókkal, a spekulánsokkal, a korrupt emberekkel szemben. Színvonalasabb ügyészi munkával törekedni fogunk a bűnözés visszaszorítására. Különösen az erőszakos és a garázda elkövetőkkel szemben a törvény szigorának alkalmazását fogjuk indítványozni. Az emberölés, az emberölés kísérlete, az életveszélyt okozó testi sértés, vagy a halált okozó testi sértések nagy számából ugyanis arra lehet következtetni, hogy egyesek számára igen olcsó az emberi élet. Kocsmai vitákat, családi konfliktusokat könnyen rendeznek le, életet vagy testi épséget veszélyeztető cselekményekkel. Ezt a folyamatot feltétlen meg kell állítani. Igen fontos kérdés a fiatalkorúak bűnözése problémájának kérdése. Több képviselő elvtárs is szólt erről. Kovács Lászlóné elvtársnő, Varga elvtárs. Teljes mér-