Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

95 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 96 csi-akarati motivációk csak az anyagi érdekekkel alátámasztva fejthetik ki tartósan hatásukat, ezért nem közömbös az, hogy a központi és a vállalati irányítás mechanizmusaiban a szocialista érdekek minden vonatkozása szervesen megjelenik-e, és jól működnek-e azok a „hajtóművek", amelyek átváltoztatják azokat mozgásenergiává. Igaza van azoknak, akik a hatékonyabb s dinamikusabb előrehaladás nyitját a teljesítményekkel arányos jövedelemszerzés és vásárlási lehetőség konzekvens érvényesítésében jelölik meg az egyes dolgozók és kollektíváik, valamint a döntési folyamat főszereplőinél. A kormány programjában is előkelő helyen áll ez a feladat. És csakugyan, hogyha állandóan a gyenge teljesítmények, a kedvezőtlen gazdasági eredmények honorálását folytatnánk a megbízható és jó minőséget előállító dolgozók és szervezetek terhére, ezáltal az anyagi és emberi értékek régóta magunkkal cipelt jelentős veszteségforrásait örökítenénk meg, a gazdasági stagnálás válna véglegessé. A kérdés csak az, hogy immár több évtizede újra és újra hangsúlyozzuk ezt a felismert szükségszerűséget, gyakorlatilag mégsem jutottunk lényegesen előbbre. Sokakban ott bujkál a jószándékú féltés kételye, vajon ezúttal sikerül-e eltávolítani a vélt vagy valós torlaszokat, nem visszariadni a feleslegessé vált munkaerő átirányításától, az anyagi eszközök máshova történő befektetésétől, a nagyobb korszerűsítések okozta átmeneti feszültségektől. Azt mondom, ilyen és ehhez hasonló akadályok valóban léteznek. Ám igen nagy a kényszerhelyzethez való közös igazodás szándéka is. Az emberek aktivitásra kész többségénél a kezdeményt sokszor az fogja vissza, hogy tapasztalja az egyéni és a kollektív erőfeszítések megérdemelt hasznának átszivattyúzását ; nem érzi magát képesnek arra, hogy fordítson sorsán. Nem lát ugyanis elég garanciát arra, hogy megtarthassa erőfeszítésének eredményét. Pedig voltunk már igen mély ponton is, gondoljunk a 45 utáni évekre. Mégis iparkodott mindenki, ahogyan csak tudott, s ezzel akarva-akaratlanul segítette az általános kibontakozást. E jelenségek okait nyomozva, a sok éve folyó vizsgálódások arra az igazolható következtetésre vezettek, hogy nem az a mi gyengeségünk, hogy az anyagi érdekeket elhanyagoljuk vagy lebecsüljük. Az alapvető bajunk e téren az, hogy az érdekek hosszú távú vonatkozásai nem jelennek (meg a fő munkahelyeken, legfeljebb igen halványan. Jórészt erre vezethetők vissza az állandóan felpanaszolt gondok: a költségérzéketlenség; a hajlam felhasználáskor a pazarlásra, piacon az árfelhajtásra ; az önmegtartóztatás hiánya a nyereség megszerzésénél, vagy a vevőkör megtartása és bővítése kapcsán, a pénzforrások elköltésénél, nehogy adósítsák; az innovációs készség alacsony foka; a hazai és a nemzetközi kooperációk, a közös vállalkozások alakításának nehézkessége; a legalkotóbb, a legjártasabb szakemberek átvonulása a periférikus szférákba stb. A bajok fészkét sokan egyszerűen az irányítás, a jövedelem-újraelosztás túlzott központosítottságában vélik látni. Nem tagadva ennek mint közbülső oknak a fontosságát, biztosra vehetjük, ha a kormány egyik napról a másikra megtehetné, hogy gyorsan lecsökkentse a költségvetési újraelosztás arányait, azaz, hogy jelentősen decentralizáljon, rövid időn belül újra központosításra kényszerülne. De nem azért, mert apparátusainkban honol a bürokrácia! Inkább azért, mert a mai érdekeltségi viszonyok között a vállalatok részéről számos olyan döntés születne, amelyek következményei a népgazdasági egyensúlyt, az összhatékonyság érvényesülését sodornák veszélybe, s ezt elhárítani az állam csak központosítással tudná. A munkateljesítmények szerinti differenciálás bizonyíthatóan úgy érheti el üzemeinkben a lehetséges határokat, a munkapiaci hullámzások sodra akkor nem veti vissza azt a nivellálás felé, hogyha a jelen stabilitását biztosító keresetnövelés ellensúlyra talál vezetőknél, beosztott dolgozóknál egyaránt. Hosszú távú érdekeiket kellene alkalmas formákkal — akár értékpapír-garanciákkal is — hozzákapcsolni a termelés és a vállalati működés holnapi hozamához. Ilyen módszerekkel beépíteni a vállalati mechanizmusokba, és lehet elérni velük, hogy az egyes dolgozók, a vezetők és társulásaik anya-' gi helyzetére szabályozott, de érezhető módon visszaháruljon valami mai munkájuk, gazdálkodásuk holnapi eredményeiből, mert többletjövedelemhez jutnak, vagy azok sikertelenségéből, mert elesnek ettől a többletjövedelemtől. Fel szokták hozni, hogy a gazdasági eredmény — adott környezetben — a vezetőn múlik és nem a beosztottakon. Dehát éppen arra van szükség, hogy a dolgozóknak se legyen mindegy, hogy milyenek a vezetőik és hogyan működnek azok. Ne joguk legyen csak közgyűlésen, vagy képviseletük útján részt venni a döntésekben, hanem közvetlenül érdekükben álljon ilyen aktív közreműködés a szakmailag megalapozott vállalat-stratégiai célok és utak kiválasztásában. Ha majd a központi tervezés és irányítás a gazdasági érdekeltség mechanizmusainak így kifejlesztett formáira tud támaszkodni, akkor nem szorul rá az állandó védekezésre a rövid távú érdekek alulról sarkallt nyomásaival szemben. Megnehezült körülmények között sem kényszerül a kormány újraközpontosító intézkedéseket hozni, mert a működési rendszer maga is alkalmassá válik még a súlyosabb nehézségeknek is mechanizmus-konform leküzdésére. Ekkor ugyanis egyre több szövetségesére talál majd azoknál a vállalatokhál, vezetőknél és kollektíváknál, amelyek most sokszor szintén önvédelemre rendezkednek be, újabb szabályozó-módosításokra számítva. Ily módon felszabadul a gazdasági kormányzat minden ereje ahhoz, hogy többet tudjon tenni az egyensúlyért, a külgazdasági kapcsolatokért, az egészségügyi helyzetért, a kultúráért stb. A mechanizmus ilyen irányú továbbfejlesztésével juthatunk el majd oda, hogy nálunk a népgazdaság szintjén is ugyanúgy mód lesz a bekövetkező helyzetek, események előrekalkulálhatóságára, amint most módja van arra a magántulajdonosi piacgazdaság hagyományos mechanizmusai miatt a magántőkés, vagy pláne