Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

97 Az Országgyűlés 2. illése, 1985. október 10-én, csütörtökön 98 a multinacionális' vállalatok tulajdonosainak és menedzsereinek. A kockázat így lényegileg a technika, a piac stb. tényezőinek megalapozott vagy megalapozatlan számbavételén fordulna meg. A dolog jelentősége persze jóval túlnő a tervezés és a döntések körén. A társadalmi tulajdont érinti. A hosszú távú gazdasági érdek ugyanis elválaszthatatlan a termelési eszközöktől, gazdálkodási nyelven szólva a tőkevagyontól. A vagyonérték viszont nem más, mint általában a tulajdon, nálunk a társadalmi tulajdon matériája. Az új -vállalati alakzatokat is akkor hatja át igazán és tartósan a tulajdonosi felelősségtudat, ha a jogi formák és funkciók közgazdasági tartalommal feltöltődnek, amit az emberek és társulásaik jól működő hosszú távú — és az ez-, zel összehangolt rövidtávú-anyagi érdekeltsége végezhet el. Tanulmányozva a történelmet, arra kell rájönnünk, hogy a gazdasági érdekek közül mindig a tulajdonosi érdek állt legelői, ez bizonyult a legerősebb mozgatónak. A kapitalizmusban, a tőkések egyéni vagy kollektív magántulajdona dominál, azonban mindvégig táplálják a proletárokban is azt a hitet, hogy szerencsével, szorgalommal, önkizsákmányolással kisvállalkozóként önállósodhatnak. Tudjuk, ez a hit nem egészen teljesen alaptalan. Még a multinacionálisok székhelyeinek mai Amerikájában sem! A feltörés vékony esélyét a tőke ma is nyitva tartja hatalma megőrzése és némi felfrissítése végett. Hazánkban természetesen nem magántulajdonosi, hanem köztulajdonosi érdek pillérére akarjuk építeni a munkát, minőséget, a piacot és a gazdaságpolitikát. Az „üzemanyag" egy része ott hever évtizedek óta a tulajdonviszonyok rejtekében. Onnét kell most felszínre hozni és olyan „hajtóműveket" bekapcsolni, melyekkel gondoskodni lehet a munkavállalói és a tulajdonosi érdekek optimális keverékéről. E megfontolások alapján javaslatom annak mérlegelésére irányul, hogy kormányunk a következő években tegye lehetővé bizonyos módszeresen kiválasztott vállalatoknál kísérletek beindítását. A cél az volna, hogy még ebben a ciklusban próbáljuk ki az 1974 áprilisi KBhatározatban is érintett távlati vagyonérdekeltség reálisnak tűnő lehetséges formáit és ha kiigazítva beválnak ezek a formák, terjesszük ki őket, hogy a következő időszakban már a gazdasági dinamizmust magasfokon tartani képes, úgymond konszolidált szocialista gazdasági mechanizmusunk legyen. A párt 1968-cal a reformok útjára vezette népünket. A dolgok logikai erejénél fogva nem állhatunk meg félúton, tovább kelljhaladnunk. Tisztelt Országgyűlés! Utoljára kívánok foglalkozni a Parlament működését és szerepét érintő kérdéskörrel. Talán ez az első munkaülésünk a legalkalmasabb erre. Németh Károly elvtárs a pártvezetés nevében joggal állapíthatta meg, hogy a továbbfejlesztett választási rendszer az állampolgárok szemében megnövelte a képviselői megbízatás súlyát, sőt a többi jelölt tiszteletét is. Csakugyan észlelni lehet, talán Önök is így tapasztalják, a lakosság, a munkahelyi közeg* fokozottabb bizalmát; még azokra is vonatkoztatható ez, akik nem a „befutó" jelöltre voksoltak. Azzal a benyomásommal sem állok talán egyedül, hogy a körzetünk illetékes helyi közigazgatási apparátusának, vagy a miniszteriális szervek munkatársai készségesebbek, ha valamit szova teszünk, felvetünk. Ezt elmondhatjuk a társadalmi szervezetek tisztségviselőiről is. Vannak még persze jelei s bizonyára lesznek még ezután is a pokhendiségnek, a bürokratikus dölyfnek. Hasonló anomáliákkal találkozhattak képviselőtársaink az elmúlt hónapokban körzetükben, sőt, egyikük-másikuk ezek között a falak között is. Mindazonáltal, azt hiszem, hogy önnön . korlátaink tudatában okunk van joggal elvárni, 'hogy amidőn képviselői szerepünkben járunk el, legalább azon ezreket tiszteljék meg bennünk, akik bizalmukkal minket megtiszteltek, amidőn nem kineveztek, és ezúttal nem megszavaztak bennünket, hanem megválasztottak. Az Ő nevükben és érdekükben igyekszünk fellépni, hogyha ügyes-bajos dolgaikat igazságosnak s méltánylásra érdemesnek ítéljük. A képviselők (s persze a tanácstagok) személye iránt megnövekedett bizalom együtt jár fokozott várakozással is. Leszámítva a tájékozatlanságtól táplált illúziókat, nem szorítkozik ez egyéni tevékenységünkre, hanem igényeket támaszt a parlament szerepe és működése iránt is. Javaslatom a következő: vigyázva, hogy a kelleténél több energiát ez ne kössön le, vitassuk meg az Országgyűlés működési szabályzatát, a tisztségviselőknél kissé szélesebb körben. Van ugyanis a szabályzatnak olyan pontja, amely szerintem idejét múlta. Van olyan, amelylyel kívánatos lenne élni, vagy gyakrabban élni, mint történt eddig. Sor kerülhetne bizonyos módosítások, kiegészítések megtételére, a változott feltételeknek és követelményeknek megfelelően. Két konkrét példával támasztanám alá, milyen hiányok megszüntetésére gondolok. A kormány éves munkaterve szerint becsülettel beszámol a törvények megvalósításáról. Előfordult viszont, hogy egyes főhatóságok munkája évekig nem került szőnyegre. Máskor a meghozott törvények fontos részei estek ki a végrehajtás köréből. így történt például az állami vállalatokról szóló törvény bizonyos lényeges részével. A jelzéseinkre sem volt sok időn .át semmi reagálás. Nem tudtuk mulasztásról, vagy más akadályok felmerüléséről van-e szó. Az 1977. évi pénzügyi törvény vonatkozásában is lehetne több mindenről szólni. Aktualitása miatt csak arra a passzusára utalok, miszerint a lakosság szélesebb körét érintő pénzügyi változtatásokat előbb társadalmi fórumokon meg kell vitatni. A törvényhozói szándék nyilvánvaló. És lám, tavasszal úgy tették közzé törvényerejű rendelet formájában a területfejlesztési járulék jövő évi bevezetését, hogy társadalmi fórumok annak tartalmát, kivitelezési lehetőségeit meghányták-vetették volna. Hogy félre ne értsenek, a lakosság részvételét a helyi fejlesztési célok kiválasztásában és közvetlen hozzájárulásának lehetőségét az anyagi fedezethez, elvi okból sem helytelenítem. Meg vagyok győződve azonban arról, hogyha a törvény értelmében járnak el, akkor most — főleg nagyvárosi tanácsainknál — sokkal kevesebb