Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1033 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1034 ban betöltetlenek. A hatalmas munkateher és a más jogászi állásokban elérhető magasabb jövedelem — ahogy Antalffy elvtárs előttem már szépen elmondot­ta — következtében az ügyészi, bírói pálya vonzóere­je, társadalmi presztízse erősen csökkent. Jellemző, hogy az 1986 júliusi bérrendezés ellenére csak a buda­pesti bíróságoktól 21 bíró lépett ki az igazságügyi szolgálatból. Idén pedig már eddig négy bíró adta be felmondását. Folytathatnám a gondokat. Üyen okok miatt elke­rülhetetlen, hogy a két éves fogalmazói időszakot kö­vető szakvizsga letétele után nyomban sor kerüljön a fiatalnak bíróvá történő választására. A kerületi bírák 20 százaléka 30 évnél fiatalabb, 24 százaléka 30-35 éves, 21 százalékának pedig, tehát közel egynegyedé­nek két évnél rövidebb a bírói gyakorlata. A nagy élettapasztalatot, döntési készséget és különleges fe­lelősséget igénylő bírói munkát túlzott arányban egé­szen fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező bírák vég­zik ma Budapesten. Mindezek azt eredményezik, hogy a folyamatban levő, elintézetlen ügyek nagy száma miatt hosszú, egy-két éves határidőkkel dolgoznak. Az ítélkezés idő­szerűsége, amely ugyancsak fontos törvényességi kö­vetelmény, így könnyen csorbát szenvedhet. Ezért át­fogóan meg kellene vizsgálni az ügyészségek, bírósá­gok helyzetét, a feltételeket a velük szemben támasz­tott követelményekhez igazítani. A bírói, ügyészi munka anyagi megbecsülését, társadalmi presztízsét mindenképpen emelni kellene. De úgy tűnik, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróságok, de hozzátenném más rendészeti szervek gondjait, a magunk alkotta rendel­kezések is okozzák. Például a művelődési miniszter 2/1985 február 16-án hozott rendelete nem teszi le­hetővé, hogy a főváros területén működő bűnüldöző szervek a nappali tagozatos joghallgatókkal tanulmá­nyi szerződést kössenek. Vidékiek igen. Megjegyzem: a leendő pedagógusokkal sem, pedig ott is igen nagy a hiány, több mint 600 tanári állásunkon hiány van. Úgy tűnik szükséges lenne kiegészíteni azt a még 1971-ben hozott, majd 1982-ben módosított kor­mányrendeletet, amely öt éves helybenlakáshoz, illet­ve folyamatos munkaviszonyhoz köti a lakásigénylés benyújtását, hangsúlyozom lakásigénylés benyújtá­sát, azzal, hogy ez alól mentesüljenek a Budapesten szolgálatot teljesítő rendőrök, ügyészek és bírók, vagy a Fővárosi Tanács elnöke adhasson felmentést ez alól. Ezzel legalább a reményét teremthetnénk meg a buda­pesti letelepedésnek. Tisztelt Országgyűlés! Egyesek joggal azt gondol­hatnák, hogy engem felbéreltek ügyészek, bírák, hogy legyek a szószólójuk. Nem azért teszem. A jog szerepe életünkben megnövekedett. Ezt az országot egyre in­kább nem rendeletekkel, utasításokkal, hanem tör­vényekkel kormányozzák. És ez így helyes, és hiszem, hogy a jövőben ez a tendencia még erősödni fog. Ez a tény a bíróságainkra, igazságügyi szerveinkre jelentős plusz munkát hárít. Lehetne még folytatni tovább. Sok a felderítetlen ügy, sok bűnöző megússza szára­zon. A bíróságok, a bírók tudnák igazán megmondani, hogy ha rendőreink teljesítenők a normát és minden ügyet felderítenének, hogy vajon hogyan birkóznának meg ezzel a nagyméretű ügyszámmal. Márpedig az ál­lampolgár érdeke, aki a rövidebbet húzta bűncselek­mény következtében, hogy igazságot kapjon, a bűnös pedig elnyerje méltó büntetését. Nem voltam híve so­ha annak, hogy az embereket úgy általában szidják, hogy lógnak, lopnak, csalnak. Hazánk népe nem volt ilyen. Szidni kell a csalót, a tolvajt, a bűnöst pedig megbüntetni. Népünk mindig kemény munkából élt, önérzetesen büszke volt igazságérzetére és tisztességé­re. Ezért mondtam és tettem szóvá, mindezt, és azzal zárom, a társadalom és állampolgáraink alapvető érde­ke, hogy magas színvonalon működő bűnüldöző szer­veink legyenek, amelyeket megfelelő társadalmi, anyagi és erkölcsi elismerés övez. Egyébként mind a két beszámolót a magam és a budapesti képviselőcsoport nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Bíró Imre az országos listán megválasz­tott képviselőtársunk következik. BÍRÓ IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvi­selőtársaim! Mint valami országos lelkiismeretvizsgálat hatott a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyész­nek a beszámolója, mellyel egyetértek. Mikor máskor, mint éppen nagyböjtön van helye, ideje annak, hogy az ember elgondolkozzék a jó és a rossz hatásán, ami­kor „keresztnyi" közelbe kerül az emberhez mindaz, ami előreviszi, vagy pedig keseríti az életét. Hallva a beszámolót, méginkább megerősödik bennem a költő igaza: „Minden ország támasza, talpköve a tiszta er­kölcs", amelyet szeretnénk építeni, szeretnénk gyara­pítani. Nem kívülállóként állunk mindehhez hozzá, hanem úgy, mint akiknek hivatásuk a bűn elleni küz­delem. A Tízparancsolatot évezredek óta az emberi ma­gatartás normájának tartjuk, amely az emberek visel­kedését irányítja, a közmeggyőződést tükrözi, a jót és a rosszat egyformán elénk adja, egyiket, hogy megte­gyük, másiktól, hogy visszatartson minket. Amíg erre rámutat az ember, látja, hiszen közös dolgainkról van szó, nem kétféleképpen beszélünk, nincs is kétféle rossz vagy kétféle jó, amit az ember a bűnnel kapcsolatosan felemlíthet. Összefűz minket tehát a közös érdek, hogy mindebben az erőfeszí­tésben, amely a bűn ellen irányul, összefogjunk. Min­den jóakaratú ember találkozik itt, és amikor ezt a be­számolót halljuk, csak megerősödik bennünk a válla­lás szelleme és az elkötelezettség ebben a közös mun­kában. A bűn megelőzésében, úgy érezzük, a legfontosabb a nevelés. A jóra nevelés. Ez már a családban és az is­kolában kezdődik. Milyen jó dolog, amikor ennek a családi és az iskolai nevelésnek összhangjáról szólha­tunk. Csak így hatásos mindez. Nincs is kétféle er­kölcs és ellene mondunk — meggyőződésünk sze­rint - a kettős nevelésnek is. A hit- és erkölcstan taní­tása a szülők kívánsága szerint iskoláinkban és temp­lomainkban rendezett körülmények között folyik. Mi

Next

/
Thumbnails
Contents