Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1025 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1026 (Szünet: 10.53 - 11.17 - Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Antalffy György képviselőtársunknak, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnökének felszólalása következik. DR. ANTALFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint az Országgyűlés feladatai közé tartozik az Alkotmány megtartásának ellenőrzése is. Társadalmi és állami életünknek egyaránt alapvető követelménye a szocialista törvényesség megtartása és megtartatása. Ez társadalmi rendünket, vívmányainkat védi és biztosítja. Igen kiterjedt összefüggésrendszert érint. Lényege nem szűkíthető vagy egyszerűsíthető úgy, hogy a hatóságok a törvények szerint járnak-e el, vagy hogy az állampolgárok és a különböző szervezetek megtartják-e a törvényi előírásokat. Igen fontos természetesen ez is, mint a dolog közvetlen jogi része. Mégis a törvényesség egy szélesebb, nagyobb összefüggésbe tartozik, egy átfogó folyamatba illeszkedik. A társadalmi összfolyamatok része, az egész társadalom ügye és éppen ezért fontos politikai kérdés. Emiatt a törvényesség megtartását az Országgyűlés valójában többféleképpen vizsgálja és ellenőrzi, hiszen általánosan az a társadalom teljességének működéséhez fűződik. A törvényesség maga is társadalmi folyamat, történetileg változik, tartalma sem örökre ugyanaz, ezért mindig aktuális kérdés. Általános vizsgálatára gyakorlatilag bevált, ma már hagyományosnak nevezhető módszereink vannak. A fő kérdések két mezőben koncentrálhatok, a jogalkotás és a jogalkalmazás összefüggéseiben. Az Országgyűlés ezért időről-időre rendszeresen megvizsgálja a jogalkotás és a jogalkalmazás általános helyzetét. A jelenlegi két beszámoló elsősorban a jogalkalmazás helyzetéről fest képet. Talán szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy itt a jogalkalmazásnak két különböző kulcspozícióból való áttekintéséről van szó. Mindkettő abban a helyzetben van, hogy teljes társadalmi összefüggésében ismeri és egyúttal részese is a törvényesség folyamatos fenntartásának, újra újravaló létrehozásának; a jogalkalmazást illetően pedig egyaránt tényleges és hiteles ismeretekkel rendelkeznek. A Legfelsőbb Bíróság elnökének az igazságszolgáltatás keretében folyó jogalkalmazás helyzetéről kellett beszámolnia és számolt is be. A legfőbb ügyész ennél szélesebb értelemben szólt, minthogy az ügyészség feladata nem kizárólag az igazságszolgáltatáshoz kötődik: például államigazgatási felügyeleti feladatai is vannak. A két beszámoló szorosan összefügg egymással, felfogható egymás kiegészítésének, vagy olyan helyzetértékeléseknek, amelyek egyike a másik kontrollálására is alkalmas. Kézenfekvően azt is számításba kell venni, hogyha bizonyos kérdésekben mindkét beszámoló egyaránt ugyanazokat a problémákat hangsúlyozza, akkor ezek különös figyelmet érdemlő, nagyon is lényeges problémák. Tisztelt Országgyűlés! A beszámolókból kitűnően a Legfelsőbb Bíróság és a Legfőbb Ügyészség, de maga a bírói és ügyészi szervezet egésze is eleget tett alapvető kötelezettségeinek, a törvényesség és a jogbiztonság érvényesítésének. A bíróságoknak és az ügyészségeknek ezt az alapvető feladatot úgy kell teljesíteniük, hogy közben figyelemmel legyenek a társadalmi és a gazdasági fejlődés követelményeire. A gyors társadalmi változások közepette az életviszonyok gyorsabban változnak, mint ahogy azokhoz a jogalkotás alkalmazkodni tud. Bármilyen rugalmas is a jogalkotás, a jogszabályok folyamatos hozzáigazítását az élet változó körülményeihez a jogalkalmazásnak kell elvégeznie, hozzáteszem a törvényesség sérelme nélkül. Megelégedéssel lehet megállapítani, hogy az ítélkezési gyakorlat a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító tevékenységének köszönhetően a beszámolási időszakban is megfelelt e kettős követelménynek, a törvényesség biztosításának és a realitásokkal számoló életszerűségnek. Ezt talán néhány példával is illusztrálhatom. A munkaidőalap jobb kihasználását szolgáló kormányzati határozatok nyomán igen rövid idővel megjelent a Legfelsőbb Bíróság 18-as számú irányelve. Úgy vélem, ez a bizonyos, említett 18-as irányelv kissé bővebb méltánylást és méltatást is érdemel, nem utolsósorban azért, mert többek között vázolja az előttünk álló gazdasági struktúra-változtatások lecsapódásait a felmondási jog területén, tgy figyelmet érdemelhet például az irányélvben kimondott az az értelmező jogelv, amely szerint olyan felmondás esetén, amelynek indokolása — a munkáltatónál folyó vagy megtörtént átszervezés miatt — a dolgozó munkakörének megszűnésére hivatkozik, a munkaügyi vitában nem lehet vizsgálni, hogy a megtörtént átszervezés célszerű volt-e. A Legfelsőbb Bíróság időben felismerte a nálunk is terjedő kábítószer-élvezés problémáját, és a felmerült vitás kérdéseket elvi döntésben rendezte, ami megfelelően orientálja az alsófokú bíróságokat az ítélkezési gyakorlatban. Az elmúlt években számos, úgynevezett kisszervezet alakult a kiegészítő gazdaság körében, és a szerződéses üzemeltetés intézménye is sok jogi problémát vetett fel a büntető jog, a polgári jog, a munkaügyi és a gazdasági ítélkezés vonatkozásában, ezek területén. Úgy látom, hogy a Legfelsőbb Bíróság ezekre megfelelően reagált, és ezen a területen is megteremtette az ítélkezés kívánatos egységét és összhangját. Ami a gazdasági ítélkezési gyakorlatot illeti, a gazdasági ítélkezési gyakorlat a kormányzati célkitűzésekkel összhangban segíti a szerződések gazdaságszervező szerepének növelését és törekszik a gazdaságilag gyengébb pozícióban lévő megrendelők érdekeinek hathatós védelmére. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése növeli a gazdasági ítélkezési gyakorlat jelentőségét, a bírói jogkör kiszélesedik.