Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-2
93 Az Országgyűlés 2. ülése } 1985 Ezt pedig nem lehet megoldani 'huszárrohammal, csak -csupán kitartó alkotó erőfeszítések s a megszokott magatartások átállítása révén. így kerülhetünk biztos távolságra az 1982. évihez hasonló külső okokból kiéleződött likviditási probléma bekövetkezésének eshetőségétől. Mostani problémáink sokkal mélyebbre nyúlnak, mint amilyenekkel a felszabadulás után bármikor meg kellett birkóznunk. Hároméves terveink során kétszer is a termelés helyreállításáról kellett gondoskodni, a korábbi kapacitások kihasználásával. Ötéves terveinkben pedig valamiképpen a meglevő kapacitások mellé hasonló újakat kellett létesíteni, illetve terméknomenklatúránkat, extenzív módon kiszélesíteni. Tíz év óta mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ezúttal — úgy, mint több más szocialista országban is — gazdaságunk, mindenekelőtt iparunk és az anyagi szolgáltató ágak technikai bázisát kell modernizálni, hozzáigazítva szerkezetét ahhoz a világgazdasági technológiai átstruktúrálódási folyamathoz és piaci igényekhez. A világgazdaság ezen fejleményének és saját fejlődésünk szerves következményeként szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy jelen időszakban egyfelől a történelmileg adódott nyersanyag- és energiakorlátok Schillája, másfelől a technológiai és a hitelkorlátok Oharydise között evezünk, s ebből ä zátonyos szorosból kell nekünk a nyílt vizekre kijutnunk. Mégpedig oda, ahol tágabb lesz a magyar gazdaság mozgástere és a gazdaságpolitikai döntések szabadságfoka. A kettős függőség szorításától annak mértékében kerülünk ki, amily mértékben emelkedik népgazdaságunk teljesítőképessége s nemzetközi versenyképessége. A hatékony szerkezeti átalakítást és a hatékonyság emelését, amely az intenzív fejlődési útra történő rátérés megoldására vezet, lényegében saját erőinkkel kell elérni, kapcsolódva persze a szovjet polgári termelés, s más KGST-országok iparának — reményeink szerint felgyorsuló technológiai korszerűsödéséhez, valamint általában a nemzetközi munkamegosztás elmélyülésének folyamataihoz. Ennyit a jelenlegi körülményekről, amelyeknek realitásaiból a kormány munkaprogramja kiindul. Ezután pedig magához a programhoz fűznék néhány — korántsem feltétlenül eredeti — gondolatot; nyomaik vagy éppen pozitív kinyilvánításaik hivatalos dokumentumokban is megtalálhatók. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindjárt Lázár elvtárs beszédéhez kapcsolódik az első javaslatom ; ahhoz a kijelentéséhez nevezetesen, hogy a kormánynak koncepciózus elképzeléseket kell kimunkálnia. Magam is tisztelettel indítványozom, hogy mihelyt a VII. ötéves terv törvényerőre emelkedik, kezdjünk hozzá egy hosszú távú társadalmi-gazdasági stratégia kidolgozásához. Legkevésbé sem avégett, hogy ne illethessék gazdaságpolitikánkat koncepciótlansággal, se gazdaságirányítási rendszerünket a tervszerűségi elv •— a terv és a piac dialektikus egységéről szóló álláspont — feladásával. Egészen gyakorlati okokból. Gondoljunk arra, hogy már öt évvel megrövidült az évtized küszöbén készült hosszú távú tervvariánsok időtartama, tehát amelyek az Országgyűlésben akkor ismertetésre . október 10-én, csütörtökön 94 kerültek. Ezen kívül — véleményem szerint — nem kizárólag gazdasági súlypontú, hanem társadalmi vonatkozású kérdések megválaszolására is égető szükség volna. Ilyen elemzések, tendenciák és ellentmondások vizsgálatai nyomán kellene megjelölni a távlati stratégiai célokat, s azokat rendszerbe szedni. Valójában az eljövendő társadalmi-gazdasági folyamat frekventált pontjait és medervonalait kellene felrajzolni, s ezeket szem előtt tartva felkészülni a keletkező ellentmondások idejében történő megoldására, illetve tájékozódni, ha a politika egén — mint lenni szokott — váratlanul felbukkanó kérdéseket kell eldönteni. Ilyen stratégia birtokában könnyebben és alaposabban folyhat mind a népgazdasági, mind a helyi tervezés, de konkrétabbá válna az eszmei és az etikai értékorientáció is. Ki vitatná például, hogy a fiatalság törekvő többségének természetes igényét messze előremutató, reális célok iránt, amelyeket formálni, amelyekért küzdeni érdemesnek tart? És vajon anyáik, apáik nem szeretnék-e gyermekeik jövőjének valószínű körvonalait? A gazdasági indokok sokaságából is megemlíthetek egyet. Ha valamely üzemből vagy vállalatból a jelenleg veszteségességi kilátások miatt emberi és anyagi források csoportosulnak át más, ma gyümölcsöző tevékenységi ágakba, nincs kellő biztosítéka annak, hogy a jövőben, 3—4 év leforgásával nem kerülnek-e tartósan válságos helyzetbe? Az ilyen kockázatokat is enyhítené, ha a strukturális mozgás csomópontjairól, irányairól jövőbe mutató koncepció állana rendelkezésre. Mire terjedne ez ki? Általában olyan célokat tűzne ki, illetve olyan kérdések megoldásainak útjait, melyek elérhetősége jóval túlnyúlik a piacok maximálisan belátható horizontján, viszont már előbb számolni kell velük a fejlesztési döntéseknél. Nos, bőven találhatók ilyen témák a technológia területén, ahol jó előre célszerű megmondani, mely területen akar Magyarország élbolyba kerülni, s oda erőket Összpontosítani; vagy mely területeket tekint olyanoknak, amelyéknek kész „katapultáló" szubvenciót adni. Aztán ilyen az ökológia, a vonalas létesítmények, a szociális és a kulturális infrastruktúra számos kérdése. Itt van végül az egyenlőség problémája. Az idősebb nemzedéknek még volt közvetlen élménye arról, mivel jár az, ha szakadék tátong a társadalomban a nagyvagyonú kevesek és a nincstelen szegények sokasága között. 1945 után új, egyenlőbb társadalmi rendet hoztunk létre. Csakhogy most is keletkeznek egyenlőtlenségek. A hátrányos helyzetben levők szemében, amint ezt léptennyomon tapasztalhatjuk, még a domb is hegynek látszik. Meg kell találni a szociális bizton'ság és igazságosság társadalmilag elfogadható arányainak mértékeit a tisztességes munka, a teremtő alkotás, a helytállás alapján képződő egyenlőtlenségekkel. Tisztelt Országgyűlés ! A messzecélok kitűzése a reális fejlődés és a hatékonyság szempontjából szükséges, de nem elégséges. Az, hogy miként közelítünk céljaink felé, a mozgatóerők hőfokától és _a működési mechanizmusba való bekapcsoltságától is döntően függ. Mivel szocialista árutermelő társadalmunkban az erköl-.
