Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1015 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1016 még több időt, több figyelmet fordítsunk a gazdasági perekre. Fokoztuk ezért a perbeli ügyészi fellépéseket, s megfelelő indítványokkal segítettük a bíróság ítélkezését. Azt is észleltük, hogy egyes gazdálkodó szervezetek eredményességüket nem hatékonyabb termeléssel, hanem ügyeskedéssel igyekeznek növelni. Ezért a gazdálkodó szervezetek felelősségének erőteljesebb érvényesítése és egyben a gazdálkodás eredményességének segítése érdekében törekedtünk a gazdasági bírság szélesebb körű alkalmazására. E körben azzal is támogattuk a helyes gyakorlat kialakítását, hogy más szervek által indítványozott gazdasági bírság kiszabására irányuló bírósági eljárásokban az ügyek tárgyalásain rendszeresen részt vettünk. Sajnálatos tény viszont, hogy az indítványozásra jogosult szervek jelentős része még ma sem él ezzel a hatásos jogi eszközzel. Az elmúlt években egyre fokozottabb követelménnyé vált a termékek minőségének javítása, a fogyasztói érdekek védelme. Érvényesítésénél szerepe van a jogi szabályozásnak és az ítélkezési gyakorlatnak is. Erre tekintettel elemeztük a polgári bíróságoknak a szavatossági és jótállási perekben folytatott ítélkezési gyakorlata törvényességét, s javaslatainkkal segítettük a fogyasztók érdekeinek eredményesebb védelmét. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Népgazdaságunk fejlődésében ma egyik alapkérdés a munkavégzés hatékonyságának javítása. Ennek meghatározó eleme a fegyelmezett munkavégzés, a munkaköri feladatok elvárható szakértelemmel és gondossággal történő ellátása. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a gazdálkodó szervezetek vezetői az erkölcsi és anyagi ösztönzés mellett szükség esetén a jogszabályokban meghatározott adminisztratív eszközök differenciált alkalmazásával, a fegyelmi és kártérítési felelősség érvényesítésével is mozdítsák elő a magasabb követelményeknek megfelelő munkaerkölcs érvényesülését. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a fegyelmi és kártérítési jogkör gyakorlói határozottan lépjenek fel, míg az esetileg előforduló vétkes kötelesség-szegésekkel szemben is. A következmények nélkül hagyott fegyelmezetlen magatartás ugyanis morálisan is romboló hatású. A felel ősségre von ás természetesen csak akkor éri el a célját, ha azt az eljárási szabályok megtartásával folytatják le és a kiszabott büntetés a kötelességszegéssel, illetőleg a károkozással arányban áll. Vizsgálataink során szerzett tapasztalataink szerint a munkáltatók fegyelmi gyakorlata sokszor eltér az említett követelményektől. A fegyelmezetlenségek megtűrésének oka alapvetően nem a jogi szabályozás esetleges hiányosságaiban keresendő. A gondot az okozza, hogy a rendelkezésre álló jogi eszközökkel a munkahelyi vezetők nagy része egyáltalán nem él, vagy azokat helytelenül alkalmazza. Sok az olyan munkahely, ahol az igazolatlan távollétet, a késéseket, vagy a munkahelyi alkoholfogyasztást semmiféle joghátrány nem követi, vagypedig az olyan jelentéktelen, hogy a dolgozót nem készteti magatartása, helytelen magatartásának megváltoztatására. Például az egyik budapesti állami építőipari vállalatnál 1986 első félévében 1760 dolgozóból 426-an egész napot, 312-en pedig tört munkanapot mulasztottak igazolatlanul. Fegyelmi eljárás emiatt mindössze egyetlen dolgozó ellen irányult. Egy másik ipari vállalat budapesti telephelyein 1100 dolgozóból 110 személy összesen 441 munkanapot mulasztott igazolatlanul. Ebből 11 személy ismétlődően. Fegyelmi felelősségre vonásra csak egy személlyel szemben került sor. A Dunántúlon működő alkatrészgyártó leányvállalatnál a portásokat felügyelő csoportvezető, akinek egyébként feladatkörébe tartozott a dolgozók alkoholszondás vizsgálatának az ellenőrzése is, már reggel ittasan érkezett a munkahelyére. Napközben engedély nélkül elhagyta a vállalat területét és munkahelyére újabb italfogyasztás után tért csak vissza. A többszörös szabályszegésért csupán megrovás fegyelmi büntetésben részesítették, noha italozás miatt már korábban is felelősségre vonták. Az ilyen és ehhez hasonló elnéző vagy indokolatlan megbocsátó vezetői magatartás akadályozza a fegyelem erősítését. A példákban említett vállalatok vezérigazgatóihoz jelzéssel értünk, akik azzal valamennyien egyetértettek és igazgatói utasításban szigorúbb felelősségrevonásra adtak utasítást. Tisztelt Országgyűlés! Már az eddig említettek is arra hívják fel a figyelmet, hogy ha az erkölcsi követelményekben, a munkavégzés és az emberi magatartás fegyelmezettségében lazulás következik be, akkor szaporodnak a törvénysértő esetek. Társadalmi életünkben azonban más területeken is találkozunk olyan nem kívánatos jelenségekkel és tendenciákkal, amelyek ellen szervezett és az egész társadalmat átfogó aktív fellépésre van szükség. Államunk és állampolgáraink rendkívül módon érzékenyek a negatív jelenségekre. Mindenki előtt világos, hogy az állam csak akkor töltheti be szerepét, ha alkalmazottai a törvények betartását saját magukra nézve is kötelezőnek tartják. Ez alapozza meg a közélet tisztaságát, az abba vetett hitet. Hazánkban a közélet tisztasága egészében megfelelő. Noha a korrupciós bűncselekmények száma lassan növekszik. 1986-ban már több mint ezer vált ismertté. A beszámolási időszakban a korábbi évekhez képest viszonylag több olyan eset jutott tudomásunkra, amikor egyes tisztségviselők, vagy ügyintézők követtek el jogellenes magatartásokat. Közöttük előfordult hivatali visszaélés, csalás, okirathamisítás is. Ellenük szigorúanléptünk fel. A korrupciós összefonódás veszélyességét bizonyítja az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet esete is. A termelőszövetkezet székhelyen kívüli részlegének vezetői az egyik nagyipari vállalat vezető beosztású dolgozóját 330 ezer forint készpénzzel, és egy új Lada típusú személygépkocsi ajándékozásával megvesztegették és arra vették rá, hogy 1985 évben folyamatosan el nem végzett munkákat igazolva a