Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-14

1013 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1014 következtek be. Előrehaladást értünk el a gazdaságirányítás továbbfejlesztése, gazdaságunk szerkezetének átalakítása terén — bár még sok a tennivalónk. Növekedett a vállalatok önállósága, új tartalmat kapott a gazdálkodó szervek felügyelete. Az elmúlt években a tanácsrendszer is módosult, közelebb jutottunk a kétfokú igazgatás teljes körű bevezetéséhez. Az állami irányítás és ellenőrzés új követelmények érvényesítésére, közöttük a hatékonyabb termelés és gazdálkodás biztosítására törekszik. Pozitív irányú gazdasági, társadalmi változások, a demokratizmus kiteljesedése mellett azonban az utóbbi egy-két évben szaporodtak a társadalomtól idegen vonások is. Ez nem rendkívüli jelenség. A kriminológiai és más társadalomtudományi kutatások már régebben igazolták és napjainkban újabb tudományos érvekkel támasztják alá, hogy a pozitív irányú társadalmi fejlődés mellett mindig megjelennek a deviáns, jogsértő magatartásokra lehetőséget adó körülmények is. Fontos tudnunk azonban azt a tudományosan igazolt tényt is, hogy a negatív tendenciák és a nemkívánatos jelenségek felszámolásának alapvető feltétele az azokat létrehozó okok megszüntetése. Erre tudatosan törekedni társadalmi előrehaladásunk érdekében minden szervnek és minden becsületes állampolgárnak kötelessége. Tisztában kell lenni azzal is, hogy eredmények csak hosszútávú célkitűzéseink megvalósítása útján érhetők el, s ennek szolgálatába állítjuk napi munkánkat is. E gondolat vezet akkor, amikor mai beszámolóm fő kérdéseként arról kívánok számot adni, hogy a gazdasági és társadalompolitikai célkitűzések megvalósítását miként segítettük, a munkánk során megismert kedvezőtlen jelenségek és tendenciák visszaszorítására milyen lépéseket tettünk. Mindenekelőtt azt kell kiemelnem, hogy alkotmányos feladataink teljesítését, az ügyészi törvényben meghatározott célkitűzések valóra váltását az elmúlt években gyorsan változó gazdasági, társadalmi körülmények és a szervezetünkben rejlő lehetőségek határozták meg. Az ügyészi közreműködés iránti igény ebben az időszakban növekedett. Lehetőségeink — például munkakapacitásunk — ugyanakkor nem bővültek, sőt, éppen ellenkezőleg, bizonyos értelemben szűkültek. Kedves Elvtársak! Ügyészi munkánk során különös jelentősége volt annak, hogy a társadalmi viszonyok gyors változása következtében az élet szinte minden területén gyakran változtak a jogszabályok. A jogi szabályozás csökkentésére, az időtálló jogszabályok alkotására irányuló törekvések a kívánatosnál kevesebb területen és lassabban valósultak meg. Az egymást követő jogszabálymódosításokat olykor még a jogalkalmazók sem tudták követni. Ez kihat a törvényesség érvényesülésére. Nem könnyű ilyen körülmények között ellenőrizni és számon kérni a jogalkalmazói tevékenység törvényességét. A jogszabályváltozások leginkább a gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgálták. Közöttük olyan kiemelkedő jelentőségűek léptek hatályba, amelyek a gazdaságban mélyreható és hosszú távra szóló átalakításokat eredményeztek. Alapvető céljuk a munka- és gazdasági fegyelem szilárdítása, a munkaidőalap jobb kihasználásának előmozdítása, a hatékonyabb és eredményesebb gazdálkodás biztosítása volt. Ebben a helyzetben az ügyészi tevékenység súlypontjába is a gazdálkodás törvényességének fokozottabb segítése került. Közreműködésünk célja az volt, hogy erősödjenek a szerződéses kapcsolatok, érvényesüljenek a tisztességes gazdálkodás elvei, szigorodjon, illetve szilárduljon a munkafegyelem, megfelelően védjék és gyarapítsák a társadalmi tulajdont és ne szenvedjenek sérelmet a dolgozóknak a munkaviszonnyal kapcsolatos jogai, ugyanakkor a munkáltató is követelje meg a fegyelem megtartását. Mindezekkel összhangban szabályoztam a gazdálkodás törvényességét segítő ügyészi feladatokat. Hatására nagyobb szerepet kapott az ellenőrző szervek felelősségének fokozása, az ügyészi vizsgálat és vizsgálatkezdeményezés és előtérbe helyeztük, hogy az irányítást, a felügyeletet ellátó szervek tegyenek eleget ellenőrzési kötelezettségüknek, tárják fel a hiányosságokat és hozzanak megfelelő intézkedéseket a hibák, illetve okaik megszüntetésére. Az elmúlt évben például e célból 442 felügyeleti szervet kértünk fel törvényességi vizsgálat tartására. Azok 2.321 szervnél végeztek ellenőrzést. Számos hiányosságot tártak fel, s intézkedtek megszüntetésükiránt. Az ügyészi tevékenység természetéből következik, hogy az jellemzően nem ott vehető észre, ahol a dolgok rendben mennek, a jogszabályok és a jogpolitikai elvek megfelelően érvényesülnek — ott kelt feltűnést, ahol az ügyész a jogszabályok érvényesítése végett vagy megsértése miatt intézkedik. Az ügyész munkáját ezért nem mindenütt kíséri kitörő lelkesedés, főleg akkor nem, ha azért is fellép, hogy a jogellenes cselekedeteket vagy mulasztásokat büntető, fegyelmi, szabálysértési vagy kártérítési felelősségre vonás kövesse. Intézkedéseinkkel igyekeztünk elősegíteni a már nélkülözhetetlen szemléletváltozást is, mivel helyenként még ma is kísért az a téves felfogás, hogy az állami normákban meghatározott gazdaságpolitikai döntések érvényesítésének kikényszerítése a büntetőjog feladata. Az ilyen nézeteket vallók másoktól várják a segítséget, ahelyett, hogy felelősségükkel összhangban, nyomban saját hatáskörükben maguk intézkednének. Úgy tapasztaltuk, hogy a gazdálkodó szervezetek kapcsolatainak még mindig gyenge pontja — és ezért a gazdálkodási folyamatot zavaró tényezője — a szerződéses fegyelem hosszú idő óta észlelt alacsony szintje és alig javuló állapota. Esetek sora bizonyítja, hogy a gazdasági kapcsolatok egy részében nemcsak az adott szónak, gyakran még az írásnak sincs kellő hitele. Sokszor a felelőtlenül vállalt és meg nem tartott határidők, a nem megfelelő minőségben vagy választékban szállított termékek is kárt okoznak a népgazdaságnak. Ez indított bennünket arra, hogy