Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-14
1005 Az Országgyűlés 14. ülése, 1987. március 20-án, pénteken 1006 alkalmazni ezt a mellékbüntetést, amely így a közlekedési bűncselekmények megelőzésének is hatásos eszköze. Miként korábban is, e beszámolási időszakban is az állam elleni bűncselekmények száma igen csekély volt és az összbűnözéshez képest százalékosan alig fejezhető ki, de talán még ezrelékben sem. A két év alatt öt kémkedési ügyet tárgyaltak bíróságaink, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság, ezek közül egy ügy országunk hátrányára felhasználható gazdasági, négy pedig katonai adatok kiszolgáltatásával, illetőleg megkísérlésével volt kapcsolatos. Ennek és valamennyi bűncselekménycsoportnak a megítélésénél is látni kell, hogy büntető jogpolitikánkkiegyensúlyozott, humánus, de egyben határozott is. A Legfelsőbb Bíróság büntető ítélkezésében mindig jelentős tényező volt társadalmi és gazdasági viszonyaink, valamint a bűnözés alakulása. Ez kihatott a büntetéskiszabásra is. A bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata a beszámolási időszakban törvényes, általában egységes és egyben egyéniesített is volt. Fokozottan szigorú volt az ítélkezés azokban az ügyekben, amelyeknek elszaporodottsága ezt szükségessé tette, így a munkakerülő, az erőszakos, valamint a korrupciós bűncselekmények elkövetőivel, továbbá a visszaesőkkel és azokkal szemben, akik a bűncselekményt csoportosan, vagy — újabban — szervezetten követik el. Több betörő banda ügyében a Legfelsőbb Bíróság szabott ki megfelelő büntetést. Ugyanakkor, és ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, szabadságvesztéssel nem járó büntetéseket, vagy intézkedéseket, pénzbüntetést, javító-nevelő munkát, próbára bocsátást, és így tovább, alkalmaztak azokkal szemben, akik a társadalomra csak kisebb mértékben veszélyes cselekményt elkövetve először kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Már utaltam arra, hogy büntető eljárásunk alapelvei a gyakorlatban érvényesülnek. A vádlottak korlátozás nélkül élhettek és élnek védekezési jogukkal. Nagy súlyt helyeztünk és helyezünk arra is, hogy a büntetőügyekben az előzetes letartóztatást a bíróságaink csak akkor rendeljék el, illetőleg tartsák fenn, ha annak a törvényben meghatározott feltételei valóban fennállanak. Az előzetes letartóztatottak számát ennek ellenére magasnak tartom. Az ügyek egy részében ugyanis nem érvényesül az a rendelkezés, hogy az előzetes letartóztatás a lehető legrövidebb ideig tartson, és ha a vádlott előzetes letartóztatásban van, az eljárást soron kívül kell lefolytatni. Ezért nemcsak egyedi ügyekben döntöttünk ennek megfelelően, hanem javasoltunk az Igazságügyi Minisztériumnak további vizsgálatot, illetőleg igazgatási intézkedések megtételét. A katonai bíróságok ítélkezése szerves része az igazságszolgáltatásnak, feladata azonos az általános büntetőítélkezéssel, azzal a fontos sajátos céllal kiegészítve, hogy nyújtson segítséget a fegyveres erők és testületek szolgálati fegyelmének erősítéséhez. Ennek a feladatnak a katonai bíróságok eleget tettek. Végül a bűncselekmények miatti bírósági felelősségrevonás eredményeinek fölvázoláa mellett látni kell, hogy ez a bűnözés elleni fellépésnek csak egyik eszköze. Tisztelt Országgyűlés! Rátérve ezután az igazságszolgáltatás egyik nagy területére, az emberek egymás közti pereinek intézésére, a következők az általánosan jellemzőek. A perek az állampolgárok alapvető személyi, vagyoni és családi viszonyait érintik. Ezért igen jelentősek. A perek száma országosan évente hosszabb idő óta körülbelül 160 ezer körül mozog. Talán az utóbbi esztendőkben volt néhány ezres emelkedés. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, hogy növekedett az úgynevezett peren kívüli eljárások száma. Így a hagyatéki, örökösödési eljárások és a végrehajtási eljárások száma, ez több százezer. Az előbbi a személyi tulajdon növekedését mutatja, hiszen van mit örökölni. Az utóbbi az állampolgári fegyelmezetlenségre utal, hiszen a marasztalt fél az ítélet rendelkezéseinek csak végrehajtási kényszer útján tesz eleget. Sajnos a perek egy része a társadalmi együttélési szabályok tudatos vagy nem-törődöm megsértését jelenti. A perek és a peren kívüli eljárások számát és az ebben szereplők számát tekintve ezek a perek évente több mint 1 millió lakost érintenek. Szinte valamennyi percsoportban felmerült az esetenként szembenálló egyéni és közösségi érdek egyeztetésének a kérdése. Ezzel kapcsolatban is jellemző az élénk társadalmi visszhang és nem ritkán igen éles sajtómegnyilatkozás. Egyes sajtóhelyreigazítási és különféle személyiségvédelmi perek tapasztalatai azt kívánták, hogy a tájékoztatás szabadságához és a személyiségi jogok következetes biztosításához fűződő érdekek megfelelő érvényesítése végett a Legfelsőbb Bíróság állást foglaljon több elvi kérdésben. Az emberek vagyoni vitáiban egyik legjelentősebb a tulajdoni perek csoportja, melyek a tulajdon, elsősorban az ingatlan személyi tulajdon védelmével, illetőleg birtokvédelemmel kapcsolatosak. Meghatározó itt az ingatlanok értékének emelkedése. Ez látható az örökösödési és a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perek számának alakulásában és élesedésében. Említést érdemelnek itt még új problémák, a családi ház, társasház, építőközösség építkezésével Összefüggő perek. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán több döntésével segítette az egységes gyakorlat kialakítását. Főként az ingatlanok adás-vételénél, állami ingatlanok megvásárlásánál a vevők az árat gyakran fenntartás nélkül elfogadják, sőt ráígérnek azzal a gondolattal, hogy utóbb a szerződést megtámadják, kedvezőbb feltételeket szereznek, a bíróság az árat majd mérsékli. A Legfelsőbb Bíróság a szerződési szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságával kapcsolatos állásfoglalásában lépett fel a helytelen törekvésekkel szemben és biztosította az ítélkezési gyakorlat egységét és törvényességét. Meg kell jegyeznem, hogy az új földtörvény elfogadása és a föld tartós használatának megszűnése után ennek az állásfoglalásnak a jelentősége növekszik.
