Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

975 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 976 delet az végrehajtási rendelet, s mint ilyen, időrendben a törvény után kell hogy következzék, hiszen annak végrehajtását szolgája. Tehát amíg a törvény nincs megalkotva, addig nem lehet végrehajtási jogszabály, legfeljebb tervezet. Amennyiben ez az álláspont elfogadható, úgy a még meg nem alkotott törvény indokolása nem hivatkozhat a végrehajtási rendelet konkrét rendelkezéseire. Mindenképpen célszerű lenne a minisztertanácsi rendelet-tervezet jellegének hangsúlyozása, a jóváhagyásig legalábbis. Az előterjesztett törvényjavaslatot az elhangzott kiegészítésekkel elfogadom és elfogadásra javaslom. Kérem, hogy az általam felvetett problémákat a törvény végleges elfogadásánál szíveskedjenek figyelembe venni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy most tartsunk húsz percnyi szünetet. (Szünet: 15.56-16.00 - Elnök: Sarlós István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Dr. Lakos László Pest megyei képviselőtársunk következik szólásra. DR. LAKOS LÁSZLÓ: Több évtized után nyugdíjba megy a földről szóló szabályozás, mert számos „generálozás" után sincs összhangban fejlődésünk követelményeivel. Mi, mezőgazdaságiak sajnáljuk. Jól szolgált bennünket, jó kereteket adott, amelyekben kiemelkedő sikereket értünk el. Az itthon megtermelhető élelmiszerekből tartósan és emelkedő színvonalon elláttuk hazánk lakosságát. Termékeink 30 százalékát külpiacon értékesítettük, zömében keményvalutáért. Eredményeinkre felfigyelt a közvélemény. Az 1500 mezőgazdasági nagyüzem és a milliónál több kisgazdaság szerves egysége az integráció magyar példájává vált. A gabonatermelésben elért 4.6 tonnás búza-, 6 tonna feletti kukorica-hozamainkkal a világon a legjobb teljesítményt elérő országok közé tartozunk. Pártunk következetes agrárpolitikája eredményeként tisztelet és megbecsülés övezi hozzáértő és szorgalmas dolgozóinkat. Kedves Képviselőtársaim! A mezőgazdaság nagy feladatainak, a lakosság magas színvonalú, biztonságos ellátásának, a versenyképes export-árualapok növelésének teljesítése alapvetően a szocialista nagyüzemek gazdálkodásától függ. A mezőgazdasági termelésben azonban nagyon hatékony munkamegosztás alakult ki. A sajátosságaik szerint egyes termelési ágak a nagyüzemekben, mások a kisgazdaságokban fejlődtek erőteljesebben. Gazdaságirányítási reformunk kiemelkedő példájaként a tulajdonjog és a használati jog szétválasztásával, évtizedes eltörlésével e tervezet lehetővé teszi és kívánatossá is a legjövedelmezőbb földhasznosítási mód alkalmazását, Magyarországon azé lesz a föld használati joga, aki azt jól megműveli. Függetlenül attól, hogy a vállalkozó magánszemély, vagy nem. A vállalati önállóság, a szövetkezeti önkormányzat további növekedését eredményezi a művelési ág szabadabb megválasztása. A szövetkezet megszűnése esetén a legteljesebb versenyhelyzetet sem kerüli el, a részarány kiadásának lehetőségét megteremtve. Biztos vagyok abban, hogy az új földtörvény mindent megtesz a vállalkozókedv növelése, a hatékony, eredményes gazdálkodás feltételeinek megteremtése érdekében, és ezzel a földhasznosítás lehetőségei az eddigieknél sokkal kedvezőbbekké válnak. A kisközségek, a városoktól távollévő községek életére ez sajnos nem lesz egyértelműen jó hatással, mert az általam is kívánatosnak tartott versenyhelyzet hátrányt jelent. Segíti majd a mezőgazdaságból felszabadítható munkaerő átcsoportosítását, magyarul a munkaerő elvándorlását. A föld megműveléséhez szükséges minimális létszám megtartása néhány területen már most sem megoldott. Ez további intézkedéseket igényel. Képviselőtársaim! A törvénytervezet előzetes vitáiban nemhogy törvényhozónak, de még törvénymegszavazónak sem éreztem magam. A hivatalnokok, az illetékes válaszadók egy része időhúzásnak, felesleges akadékoskodásnak tekintette a képviselői felvetéseket. Furcsállom, mert ezekből tudták meg, hogy a tartós földhasználat nem vált be. Felhívom az illetékesek figyelmét arra, hogy százezernyi tartós földhasználati szerződés van érvényben. Nem tarthatók ezek az emberek bizonytalanságban. Gyors, határozott, egyértelmű intézkedésekre van szükség. Az árak meghatározása nagy körültekintéssel történjen. Vegyék figyelembe, hogy ezek az emberek többségük kiskeresetűek, nagy anyagi terheket vállaltak otthonuk megteremtése érdekében, hittek a kormányzat korábbi döntésében, két kezük munkájával, társadalmi munkával, TEHO-val és sok egyébbel maguk érték el, hogy ezen területek értéke megnövekedett. Az építési telkekkel kapcsolatos szabályozás nem olyan színvonalas, mint a termőföldé. Nem takarékos telekgazdálkodásra, hanem spekulatív célú telekvásárlásra ösztönöz. Progresszív adózással talán a beépítési kötelezettség szigorításával kellene elérni, hogy ne emelkedjenek az égig a telekárak, csökkenjen a spekuláció, több szabad telek legyen. Az ingatlanszerzés korlátozását személyekhez kötötten indokoltnak és igazságosnak tartom. De a családok ettől eltérő szabályozásával nem értek egyet. Mindenki jogosult egy-egy telekre, csak az a családtag nem, akinek kicsi a gyereke, akinek nagy a gyereke és akinek nincs gyereke. (Derültség.) Hallottunk erről egy sor sántító indokolást. Ez nem oldja meg a telekgondokat és igazságtalan. Ne fogadjuk el! Javaslom, hogy a 33. § (2) bekezdését — itt a ma reggeli számozást értem, tehát a legutolsót - töröljük a tervezetből. Tudom, nem kulcskérdés ma, hogy egy családnak két-három telke van vagy két-három telke lehet. De remélem, hogy ez a törvény több évtizedre szól és elvárható tőle a korrekt szabályozás. Az új törvény a közös tulajdonban lévő termőföldek szinte korlátozás nélküli használatát teszi lehetővé magánszemélyek részé-