Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

973 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 974 áru- és piaci viszonyoknak is. Segítse elő a racionális földhasználat megvalósítását. A lehető legteljesebb mértékben biztosítsa, hogy a föld valóban nemzeti kinccsé váljék. Csak halkan jegyzem meg, hogy területünkön ahol élek, úgy tűnik, mintha nem mindig volna nemzeti kincs a termőföld. Erről a még jelenleg ott élők nem tehetnek. Túl messzire vezetne azonban, ha ezt a kérdést tovább feszegetném, boncolgatnám. A törvényjavaslat értékét, életbelépését követően a gyakorlat fogja meghatározni életképességét. Tisztelt Országgyűlés! Eddig a jogalkotás oldaláról értékeltem és minősítettem a törvényjavaslatot. Most úgy is szólok róla, mint gyakorló gazda, aki munkájából eredően naponta kapcsolatban van a termőfölddel. Helyesnek tartom a föld és a talaj védelmének szabályozását, erről Váncsa miniszter elvtárs, a Zala megyei és több képviselőtársam részletesen szólt. Véleményem azonban az, hogy amíg jogi oldalról teljeskörű és mindenre kiterjedő a behatárolás, nem hagy joghézagot a jog, addig a közgazdasági feltételek a végrehajtást illetően pontosan azokban a gazdaságokban nincsenek meg, amelyekre nagy feladat hárul e tekintetben. Részletesebben a törvényjavaslat 69. §. (1) bekezdés, a, b és c. pontja tételesen meghatározza azt, hogy mit kell tenni a termőföld termékenységének megóvása érdekében a föld használójának. Kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodnak ezeken a földeken. Ezek a gazdaságok sem eszközökkel, sem tőkével nem rendelkeznek ahhoz, hogy a tervezetben meghatározott előírásokat maradéktalanul betartsák. Nincs is Magyarországon olyan talajművelő eszközrendszer, mely a kívánt célnak megfelelne. Lejtős területen a termőréteg lemosódását megakadályozandó megfelelő talajfedettséget biztosító növényféleségeket kell termelni. Például gabonaféléket, takarmánynövényeket. Az érvényben lévő normatív szabályozás ezzel pontosan ellentétesen hat, mert például a ritka térállású napraforgó termelését dotálja, ami köztudottan a lejtős területeken a talaj lemosódását segíti elő. A tápanyaggazdálkodás vonatkozásában sem szerencsésebb a mai helyzet. Közismert, hogy ezek az átkozott dombok még savanyú talajokat is hordoznak hátukon. A talaj PH-értékét, savanyodását károsan befolyásoló karbamid nitrogén tartalmú műtrágya 30 százalékkal olcsóbb, mint a másfajta műtrágyák. Az e területeken használatos mésztartalmú műtrágyákat ma, jelen pillanatban meg sem lehet vásárolni, mert exportáljuk. A törvényjavaslat 74. §-a pedig szigorúan rendelkezik, mert azt írja elő, hogy aki nem tartja be a talajvédelmi előírásokat, vagy a termőföldet káros anyagokkal — lásd karbamid - szennyezi, a földhivatal által kiszabható bírságot köteles megfizetni. Nincs kegyelem. Megfontolásra ajánlom, hogy amíg a törvény végrehajtásának feltételrendszerét nem biztosítjuk, addig a bírságolás eszközének alkalmazásától is tekintsünk el. Javaslom a végrehajtási utasításban ennek részletes kimunkálását. Bár nem tartozik szorosan az előbbi gondolatsorhoz, javasolom továbbá azt is, hogy pontosan határozza meg a törvényjavaslat a haszonbérbe adható földterület nagyságát, mivel ez nincs behatárolva, fontosságához viszont nem férhet kétség. Figyelmesen tanulmányoztam mind a törvényjavaslatot, mind a minisztertanácsi rendelet-tervezetet, de én nem fedeztem fel utalást a kisajátítással kapcsolatos egyes korábbi rendeletek módosítására. Markója miniszter elvtárs most utalt expozéjában arra, hogy várható ennek megváltoztatása. Tudniillik az 1976. évi 24. számú törvényerejű rendelet 19. § (3) bekezdése kizárja a bírói jogorvoslatot termelőszövetkezet esetében, ha tőle földet sajátítanak ki, és számára a megállapított összeget, sérelmesnek tartja. Hangsúlyozom, hogy kisajátításról, és nem a kártalanítás témaköréhez tartozó kérdésről van szó. Jogpolitikánkkal is ellentétes, hogy a szövetkezet tulajdonát képező föld értékét az állapítja meg, aki a földet igénybe veszi. Ez ellen független bírói út igénybevételét a jogszabály eddig nem tette lehetővé. Ha jól értettem — kérem ebben engem megerősíteni - a most készülő törvény erre lehetőséget fog adni. Igaz, hogy a törvényjavaslathoz most szorosan nem tartozik az új földértékelés témaköre, szeretnék mégis néhány gondolatban szólni róla. A Magyar Mezőgazdaság című szaklap 1986. évi 5. számában jelent meg cikk ezzel kapcsolatban. Azért szólok, és azt hiszem, még időben, mert ha az új termőhelyi értékszám a tanulmányban leírtaknak megfelelően marad meg megyénkre vonatkozóan, abban az esetben mezőgazdasági nagyüzemeink katasztrofális helyzetbe kerülnek. Feltehetően mind a normatív szabályozás, mind az adózás rendszere az aranykoronát felváltó termőhelyi értékszámra fog épülni. A megyék sorrendjében Borsod-Abaúj-Zemplén a tizennyolcadik helyen van az aranykorona-értékrendben, az új értékelés alapján az előkelő tizedik helyre jöttünk fel. Egyfolytában azon gondolkodom: az Osztrák—Magyar Monarchiában voltak-e objektívebbek a földminősítők, vagy a MÉM földértékelési osztály az-e? Tisztelt Országgyűlés! Végezetül egy jogszabályszerkesztésre irányuló indítványt szeretnék beterjeszteni. E szempontból szükségét látom észrevételezni a törvényjavaslat indoklását. A jogszabályok szerkesztésére vonatkozó irányelvek szerint az indokolás a szabályozás általános politikai, jogpolitikai elveit ismerteti, és feltárja azokat a gazdasági, társadalmi és szakmai szempontokat, amelyek az adott jogi megoldáshoz vezettek. A törvényjavaslat 34., 35., 36. §-ához fűződő indokolás egy része, az Indokolás IV. fejezet 1-4. pontja ennek a követelménynek álláspontom szerint nem felel meg. Az indokolás említett részei gyakorlatilag nem a törvényjavaslat indokait adják, hanem a végrehajtás tárgyában kiadandó minisztertanácsi rendelet rendelkezéseit ismertetik. Az előbbieken túlmenően következetessége is megkérdőjelezhető. A minisztertanácsi ren-