Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

969 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 970 taltam, hogy a törvények előkészítése nagy körülte­kintéssel történik, különösen igaz ez a földtörvény­tervezetre. Szintén előttem már erről szóltak. Ez a törvény jó törvény, ezért felhívom a végrehajtási rendeletek alkotóinak figyelmét, figyeljenek arra, hogy mindezt alacsonyabb rendű jogszabályok bék­lyóba ne kössék. A törvényjavaslatot a reggel meg­kapott módosítással és kiegészítéssel a Fejér megyei képviselőcsoport és a magam nevében nyugodt lelki­ismerettel és őszinte szívvel elfogadom és a Tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmü­ket. (Taps. ) ELNÖK: Tornai Endre képviselőtársunk, Veszp­rém megye 11. számú választókerületének képvise­lője következik felszólalásra. TORNAI ENDRE: Tisztelt Országgyűlés, Képvi­selőtársaim! A megtárgyalásra kerülő földről szóló törvényjavaslat nagy jelentőséggel bír. Sajnos, az elmúlt évtizedekben a földre — amelyen élünk, ahol a mindennapi kenyerünket megtermeljük — nem vi­gyáztunk olyan féltő gondossággal, mint ahogyan azt megérdemelte volna. Ha a termőföldünket az elmúlt évtizedekben kellő gondossággal kezeljük, nem talál­kozunk olyan ijesztő számokkal, amiket Czibulka Péter képviselőtársunktól hallottunk: 1945-től 1980­ig hazánkban a termőföld egymillió hektárral csök­kent. Ha viszonyítom megyénk szántóterületéhez, il­letve művelés alatt levő területéhez, ez több mint két és félszeresét teszi ki. Gyakorlatilag két és félszeres Veszprém megye területű nagyságot veszítettünk el. Nem vitatom azt, hogy az ipartelepítésekhez, a városok, falvak fejlesztéséhez, egyéb létesítmények­hez szükség volt termőföld igénybevételére, de ész­szerű, átgondolt telepítéspolitikával ez a nagymér­tékű csökkenés mérsékelhető lett volna. Sajnos ez ideig a föld tulajdonosai és használói más közérdekű szervekkel szemben nem élveztek egyenlő jogokat. Alárendelt szerepet töltöttek be. A föld védelme társadalmi érdek, ezt védeni min­den állampolgárnak egyaránt kötelessége, tekintet nél­kül arra, hogy a földet hivatásszerűen, vagy nem fő foglalkozásban művelik. A föld csak korlátozott mennyiségben áll az embe­riség rendelkezésére, nem szaporítható, mással nem pótolható, a jelen körülmények között egyes földte­rületek termőterületté való átalakítása csak nagy rá­fordítások árán lehetséges. Ezért javaslom, hogy semmiféle mentességet ne ad­junk a földvéldemi járulék megfizetésének kötelezett­sége alól, bárki, bármilyen célra kívánja a termőföldet a mezőgazdasági termelésből kivonni. Az 1967. évi IV. számú törvény jól szolgálta az akkori szocialista tulajdoni rendszer kiépülését. Erő­södtek a racionális földhasználatot célzó rendelkezé­sek. A módosítások szigorítottak az alapszabályon, a későbbiek során a földtulajdoni viszonyok általános jellemző vonásai már nem feleltek meg a társadalmi viszonyoknak. Ezért is vált feltétlenül szükségessé a 20 éves jog­szabály teljes korszerűsítése. A nagyszámú és külön­böző szintű jogszabály rendelkezései között a föld­ügyekben eljáró hatóságok és az állampolgárok sem tudtak mindig eligazodni. Tisztelt Országgyűlés! Rátérve a törvényjavaslatra és a végrehajtásáról szóló rendelettervezetre több ész­revételem is van, amelyekből kettőt kívánok részlete­sebben elemezni. Habár az elsőtől eltérek, azon oknál fogva részletesen nem szándékozom elemezni, miután az 52. § (2) bekezdése részben megnyugtatott: ami a témám lett voína, hogy a mezőgazdaságban dolgozóknak a tulajdonukban levő földterület az illetményföldjükbe ne számítson bele. Sajnálatttal ál­lapítottam meg azonban — ezért csak részben nyugta­tott meg, hogy a (4) bekezdés utal a tsz-t örvényre —, hogy a termelőszövetkezeti tagokra vonatkozóan nem történt előrelépés. Kérem, az 1967. évi Ili. törvényt módosítani, alakítani a most készülő új törvényhez. Ma már csak a termelőszövetkezeti tagok azok, akik­nek a tulajdonukban levő föld beleszámít az illet­ménybe, egyéb juttatásokba. Más térületeken ez már nem érvényes. Hatezer négyzetméter föld területe minden állam­polgárnak lehet a tulajdonában, ahol semmiféle for­mában nem számít bele a juttatásoknál a bányászok illetményszene, vagy éppen az erdőgazdálkodási dol­gozóknál az illetményfa-juttatás, de sorolhatnám to­vább. Egyedül, amint említettem az a termelőszövet­kezeti tagokra vonatkozik. Ez alól feloldást kérek, a törvénytervezetet kérem ennek szellemében módosí­tani. A második javaslatom a törvényjavaslat 67. § (2) bekezdésére hivatkozik: a külön jogszabályba fog­lalt, árutermelő szőlő, gyümölcs engedélyhez kö­tött művelési ág változtatására, de visszatelepítési kötelezettséget nem ír elő. Ugyancsak foglalkozik ezzel a jelen törvényjavaslat végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelettervezet 89. § (3) bekezdése, amely úgy fogalmaz, hogy „Nincs szükség a művelési ág megváltoztatásának ha­tósági engedélyezésére magánszemély tulajdonában le­vő termőföld esetén". Á 91. § pedig kimondja, hogy szőlő, gyümölcs­ültetvény kivágása esetén három év eltelte után nem lehet újratelepítésre kötelezni a magánszemélyt. Miért vetem fel ezt a problémát? Megyénkben 8.500 hektár szőlő van, amelyből 5.023 hektár a három történelmi borvidékhez tarto­zik: Balatonfüred-Csopak tája, Badacsony és Somló. Az említett szőlőterület 50 százaléka magántulajdon­ban van. Elgondolásom szerint a földtörvény-javaslat célja, hogy állampolgárainknak hagyjuk megválaszta­ni, hogy a tulajdonukban levő földterületen mit ter­meljenek. A tervezet szántóföldcentrikus. Mi, Veszprém me­gyeiek azonban amilyen nagyon szeretjük megyénket, legalább olyan nagyon féltjük is. Féltjük a történelmi borvidékeinket, hogy jónéhány tulajdonos szőlőjét ki­vágja, s nem fogja újratelepíteni. A termelésből így nagyon értékes területeket veszítünk el. Ezideig a tör­ténelmi borvidékeket kiemelten kezeltük.

Next

/
Thumbnails
Contents