Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

963 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 964 nek és a gondolatoknak a közreadásával kívántam a vitában részt venni. Most az egyik legfontosabb termelési tényezőről, a földről alkotunk törvényt, arról a földről, amelyből és amelyen élünk. És, hogy milyen színvonalon, az nagyrészt azon múlik, hogy valóban kincsként kezeljük-e, hogy óvjuk-e, megbecsüljük-e, hogy mennyire célszerűen és gazdaságosan hasznosítjuk minden darabkáját. Meggyőződésem, hogy az elénk terjesztett javaslat ehhez hosszú távra szólóan jó törvényi kereteket biztosít. Köszönöm figyelmüket . ( Taps. ) ELNÖK: Dr. Miklós Zoltán képviselőtársunk, a Nógrád megyei 3. számú választókerület képviselője felszólalása következik. DR. MIKLÓS ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A földről szóló törvény tárgyalása az országgyűlés munkájában számomra kiemelt napirend közé tartozik. Mint agrár képzettségű képviselő szeretnék kapcsolódni a törvény vitájához. E nehéz gazdasági időszakban születő törvénynek egyik feladata, hogy segítsen a népgazdaság jelenlegi kritikus időszakában gazdasági teljesítményeinket növelni. E törvényjavaslat vitájában én is megragadom az alkalmat annak a fontos ténynek hangsúlyozására, hogy a föld egyik legfontosabb nemzeti kincsünk védelme és termőképességének fokozása társadalmi ügy. Tisztelt Országgyűlés! A magyar ember földszeretete évezred óta ismeretes. A feudális társadalom megfosztotta a jobbágyot a földtől. Az 1848-as polgári forradalom sem hozott gyökeres változást a földtulajdonban, csupán az addig művelt jobbágytelkeket adta a megművel ők tulajdonába. A kapitalista fejlődés időszakát is csak a nincstelen agrár proletariat us többmilliós tábora jellemezte. A Magyar Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 4-én hozott 38-as számú rendelete kimondta, Magyarország földje a dolgozók társadalmáé. A proletárdiktatúra az elkobzott földesúri földeket állami tulajdonba vette. Később a két világháború között történtek erőtlen intézkedések például a nagyatádi féle földreform és egyéb kishaszonbérletek formájában, de a magyar paraszt évezredes álmának megvalósulását a felszabadulás váltotta valóra. 1945. március 15-én jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról szóló 600/1945. Miniszteri Elnökség számú rendelete. A földreform alapjában változtatta meg a magyar földtulajdoni viszonyokat és a föld magántulajdont tette általánossá a mezőgazdaságban. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével új típusú, szocialista földtulajdon jött létre. 1961-ben, majd 1967-ben szükséges volt a földről szóló törvény megalkotása, mint ahogy időszerű a földről szóló törvény mai megújítása, élethez igazítása. Továbbra is megmaradtak a földvédelemmel kapcsolatos, évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott feladatok, így csökkenteni a talajok savanyodását, védekezni az erózió és defláció ellen, megjavítani a sziket, művelésbe vonni az elhagyott tanyák területét, és így tovább. Az 1961. évi földtörvény kimondja, az akkori vitában felszólalók egyöntetűen követelték is, hogy művelési ág változtatása csak hatósági engedéllyel valósulhasson meg. Az új földtörvény kidolgozásában résztvevők egyértelmű követelése, hogy az üzem maga dönthessen a művelési ág változtatásáról. Újfajta megközelítése a földek teljes körű hasznosításának az az elvárás, hogy a földdel, mint természeti erőforrásokkal, társadalmi hatékonyságának megfelelő, racionális gazdálkodás valósuljon meg. A termelés célját és eszközrendszerét a regionális lehetőségeknek kell alárendelni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után meghatározó szerepet kapott a közös gazdálkodás. Mellette, mint megtűrt tevékenység folyt a háztáji földművelés. Most az új javaslat a törvény erejével biztosítja, hogy a családok, kisebb-nagyobb közösségek 1—15 hektár között, esetenként még ennél nagyobb területet is használhassanak, nert az ország érdeke is ezt kívánja. Huszonöt évvel ezelőtt olykor úgy tűnt, hogy a háztáji - bizonyos körülmények hatásaként — akadálya a nagyüzemi termelésnek. Most stratégiai tényezője lett gazdálkodásunkban a nagyüzemek által integrált kistermelés. A törvényjavaslat lehetővé teszi a nagyüzemi módon nem művelhető területek használatba, bérbe adását, az egyéni vállalkozó kedvnek az ország javára való kamatoztatását. Helyesnek tartom a javaslat földvédelemre vonatkozó pontjait, a földvédelmi alap gyarapításában a különféle térítések, járulékok, bírságok befizettetésével. Ma a föld védelmének különös jelentősége van. Az elmúlt évtized alatt évente 25 ezer hektárt vontunk ki a mezőgazdasági művelésből. Az erózió következtében évről évre sok növényi tápanyag veszik el a termőtalajból és kerül egy része élő vizeinkbe. Bár sokat tettünk az erózió csökkentésére, mégsem lehetünk elégedettek. Akár a vízről, akár a levegőről, a talajról vagy a környezet más tényezőiről van szó, azok fogyatkozása, szennyeződése vagy minőségi romlása csökkenti nemzeti jövedelmünket. Kötelességünk tehát az új földtörvény és az ökonómiai tényezők szellemében talajainkat, tágabb ökológiai környezetünket védeni. A meliorációval és az adottságokhoz igazodó termelési szerkezettel egyaránt ezt a célt szolgáljuk. Tisztelt Országgyűlés! Dombvidéki területeinken, például Nógrád megyében is, igen sok kárt okoz az erózió. A talajok elsavanyodása pedig a termelést korlátozó tényezők közé tartozik. Az elmúlt 25 évben nem kapott kellő hangsúlyt a gazdálkodásban a természeti erőforrások, közöttük a föld regenerálása. Sokan a talajt csak közegnek tekintették, amely a tápanyagot közvetíti. A nagyüzemi táblák kialakításával eltűntek a vízlevezető árkok, a talajt védő természetes tereptárgyak. Ezek hatására a völgyfenékekben jelentősen megnőttek a belvizes foltok, a dombvidéken pedig meggyorsult a talajpusztulás. Az erodált talajok veszítettek termőképességükből, a völgyfenékek elmocsarasodtak és értéktelen füveket termettek. Nóg-