Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

965 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 966 rád talajai savanyú PH-júak, a humusztartalom ala­csony. Mintegy 22 ezer hektáron meliorációs beruhá­zást, 700 hektáron rekultivációt, 16 ezer hektár sava­nyú talajon meszezést indokolt elvégezni. Emelkedő műtrágya dózisokkal sem lehetséges kellő termésnö­vekedést elérni. Azonos termésátlaghoz több műtrá­gyát kell felhasználni. Az utóbbi 10 évben egyre több üzem foglalkozik a talajok termőképességének hely­reállítására, megőrzésére és fokozására meliorációs beruházásokkal. Célirányosnak tartom a szabályozónak azt a részét, hogy a meszezést ártámogatásban részesíti, mint ahogy a meliorációs tevékenységet is. A meliorációs beruházás megtérülési ideje rendkívül kedvező, üzemi szinten 3 év, népgazdasági szinten 5—6 év, ha környe­zetvédelmi hatását is figyelembe vesszük, még rövi­debb. Ezen előnyök alapján továbbra is szükségesnek látom a melioráció ösztönzését. Dombvidéki viszonyok között a föld termőképes­ségének javítása a termelésszerkezet fokozatos átala­kítását követeli. Jussanak nagyobb szerephez a talaj­védő kultúrák: a gyep, az erdő. Tisztelt Országgyűlés! Az 1961. évi VI. törvény a földvédelemről és az 1967. évi IV. törvény a földtulaj­donról és földhasználatról betöltötték szerepüket. Se­gítették a szocialista mezőgazdaság fejlődését, az or­szág érdekeit szolgálták. A mezőgazdaságban rejlő további lehetőségek ki­használása, a földdel való jobb gazdálkodás érdekében új törvényre van szükség. A törvényjavaslat — néze­tem szerint — jól szolgálja össztársadalmi érdekein­ket. A törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet­nek és a szabályozóknak elő kell segíteni a gyenge mi­nőségű talajok leggazdaságosabb, például a kiscsopor­tos és egyéni hasznosítását. Semmiképpen sem szabad megengedni, hogy bármilyen érdekek alapján jelentős termőföld kikerüljön a mezőgazdasági művelésből. A biotechnológiai eszközök alkalmazásával gyors ge­netikai előrehaladás bekövetkezése várható a szarvas­marha és juhágazatban. Ezt követnie kellene takar­mánytermesztésünknek, például a gyepgazdálkodás­nak is. Ezt jól fejezte ki Eleki János képviselőtársam is. Ismeretes az a tény, hogy a javított gyepre alapo­zott marhahústermelés energetikai hatékonysága 40 százalékkal kedvezőbb a szántóföldi tömegtakarmá­nyokra alapozottnál. Ennek ellenére gyepgazdálkodá­sunk színvonala egy helyben topog. Áttörő változás akkor következhet be, ha a természeti erőforrások re­gionális különbségeinek hasznosításában, illetve meg­javításában a cél- és eszközrendszer segít majd. Úgy gondolom, hogy az utánunk következő nem­zedékek iránt érzett felelősség kötelezett bennünket, hogy jól gazdálkodjunk földünkkel. Tisztelt Országgyűlés ! Kedves Képviselőtársaim! Az előremutató változásokban bízva, a földről szóló törvényjavaslatot elfogadom, és javaslom önöknek is elfogadásra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Fodor Sándor képvi­selőtársunk, Fejér megye 5. számú választókerületé­nek képviselője. FODOR SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Képvise­lőtársaim! Az előttünk levő törvényjavaslat az elfoga­dást követően egy régen nélkülözött jogszabályt fog megvalósítani. Az előttem szólók már utaltak rá, hogy milyen jogszabály-tömeg és mennyiség szabályozta a földdel kapcsolatos dolgokat az elmúlt húsz évben. A jelen tervezet mindezt egységesíti, és mindenki számá­ra egyértelművé teszi a föld olyan sajátosságait, ame­lyek alapvetően megkülönböztetik a társadalmi viszo­nyok tárgyát képező egyéb dolgoktól. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot ezekről a sajátosságokról elmondjak. A föld a természet és nem az emberi munka termé­ke, ezért nincs az emberi munkából származó értéke. A föld olyan tárgy, amely nem fogyasztható, nem csökkenthető, nem szaporítható. Más tárgyakkal nem helyettesíthető, mint általában más dolgok. A föld minden emberi tevékenység feltétele. A föld minden kincs forrása, legnagyobb nemzeti kin­csünk, és természeti kincseinknek több mint kéthar­madát teszi ki — erről is szóltak már előttem. Mivel nem munkatermék, ezért nincs értéke, csak használati értéke, és ebből származó ára van. A föld a mezőgazdaságban alapvető jelentőségű termelőeszköz és munkaeszköz. Alapvetően meghatá­rozó szerepe van az ember élelmezésében. Olyan sajá­tos dolog, amelynek rendeltetésszerű használata nem rontja, hanem javítja termőképességét. A földre vonatkozó társadalmi viszonyok kiemel­kedő jelentőségűek. Alapvető a parasztság számára, hiszen termelő eszköze, de kiemelkedő jelentőségű a munkásosztály számára is, meghatározza a munkás­paraszt szövetséget. A törvénytervezet a szocialista tulajdonviszonyok továbbfejlesztését szolgálja, egyen­rangúsítja az állami és szövetkezeti földtulajdont. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeptemberben lesz húsz éve, hogy a Tisztelt Ház a földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztéséről szó­ló törvényjavaslatot, s a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekről szóló törvényjavaslatot együttesen, össze­vontnapirendkénttárgyalta. Szocialista társadalmunk­ban akkor végbement átrendeződések ezt így tették szükségessé. A szocialista mezőgazdaság teljessé válá­sának időszakában nem is történhetett másképpen. Tanulmányozva a 67 szeptemberi ülés anyagát, az előterjesztésekből, képviselői felszólalásokból is ez tükröződik. Csak egyetlen idézetet engedjenek meg Fehér Lajos elvtársnak, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének felszólalásából, amely bizonyítja e két törvényjavaslat együtt tárgyalásának fontosságát. Idézem: A földtulajdon és földhasználat kettősségé­ben kétségkívül meglevő ellentmondás mindazonáltal nemigen zavarta a tsz-eket abban, hogy vezetői és tag­jai a közös használatban levő földeken dolgozva min­den figyelmüket a közös gazdaság építésére, megerősí­tésére fordítsák. S a mozgalom egésze történelmileg

Next

/
Thumbnails
Contents