Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

951 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 952 tői. Mégsem tartoznak mentesség alá. De ilyen példaként említhetném a megyében újszerű kezdeményezésként kibontakozó homoki kisvíztározó programot, amelynek a lényege, hogy a Duna-Tisza közén a mély vonulatokban, a semlyékek mélyén 3—5 hektáros kismedencék jönnek létre és ezek köré oázisszerűen települ olyan 80—100 hektáros kultúra, amelynek a szó szoros értelmében az életet biztosítja a víz a homokon. Mégis fizetünk ezek kivonásáért. Ezt azért hangsúlyozom, mert megyénkben van a magyar szénhidrogénbányászat termelési centruma is. A bányászat népgazdasági érdeke tette szükségessé a mezőgazdasági művelésből való végleges területkivonást, összesen 315 hektáron, 1971 és 1981 között. A mezőgazdasági művelésből 1978 és 1986 között bányászati célok miatt 1600 hektár mezőgazdasági terület művelésből való időleges kivonása történt meg. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a bányászat is már a most hatályban levő jogszabályok alapián jogszabálykövető magatartást tanúsított akkor, amikor az 50 millió forint megállapított összes földvédelmi térítésből 33 millió forintot befizetett a földvédelmi alapba, míg nagyon jelentős összeget, 17 millió forintot saját rekultivációs tevékenységgel egyenlített ki a kassza felé. Az adatok Csongrád Megyei Földhivataltól származnak. A példák alapján tehát az az álláspontom, hogy a termőföld értékcsökkenésével, termelésből való kivonásával összefüggő terheket minden érintett gazdálkodóknak és intézmények — tekintet nélkül arra, hogy milyen ágazathoz, szektorhoz tartozik — éreznie és viselnie kell. Ezért további kivételek bevitelével csak felpuhítanánk a törvényt és feladnánk a törvény egyik alapelvét. Tisztelt Képviselőtársak! A szélesebb értelemben vett földvédelem Csongrád megyei mutatóit az alábbi adatokkal tudom jellemezni nagyon röviden tőmondatokban. A komplex melioráció a Ví. ötéves tervben megvalósult 52 500 hektáron. A VII. ötéves tervre ez a program 71 500 hektárra szól. Hosszútávú öntözésfejlesztési koncepcióra alapozott öntözés-fejlesztési munkánk felgyorsult a megyében. 1980 és 1985 között négy évben nőtt a megyei szántóterület, 37 százalékkal mérséklődött a termelésből kiengedett terület. 2500 hektár tanyahely és parlag termelésbe való visszaállítása történt meg, további 600 hektárt a fizetendő térítés helyett állítottak vissza az üzemek. Tíz év alatt 45 000 hektárt érintett földrendezés, földcsere. A számokkal, hektárokkal mérhető mennyiségi védelem mellett úgy vélem a jövő földvédelmének és földhasznosításának — a tervezetben megfogalmazottakkal összhangban — a termékenység javítására, a földminőség hosszú távú megőrzésére kell anyagi és jogi eszközöket koncentrálnia. Ez a súlypont. Ennek csak az egyik, bár alapvető színtere a mezőgazdasági nagyüzem, ahol a konkrét tevékenység, a termelési technológia végrehajtásában sok-sok tevékenység eredőieként megvalósul a védelem követelménye. Ennél is meghatározóbbnak érzem a jogi szférát, a gazdasági szabályozás szerepét és felelősségét. A prioritások szem előtt tartásával a szabályozás hivatott el- I rendezni a különböző népgazdasági ágak „békés egymás mellett élését" hazánk termőföldjén, a termőföld érdekében. Tisztelt Országgyűlés! A földkódex joganyaga a vitákban született módosításokkal, az átmeneti rendelkezésekkel és a törvény felhatalmazása alapján kidolgozandó végrehajtási rendeletekkel eredményesen betöltheti szerepét a gazdaságban. Ezért azzal egyetértek és elfogadását támogatom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Káldi Endre Győr-Sopron megye 9. sz. választókerületének képviselőié kíván szólni. KÁLDI ENDRE: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A föld nemzeti kincseink közül egyike a legbecsesebbeknek. Mint gyakorló mezőgazdász örömmel fogadom az új törvénytervezetet, mert szellemében és részletes megfogalmazásában is előtérbe helyezi a föld védelmének fokozását. Olyan kérdésekről kívánok szólni, amelyek nem a tervezet tartalmi megfogalmazásához, hanem a föld hasznosítását szolgáló gyakorlati cselekvésekhez, intézkedésekhez kapcsolódnak. Mindennapi életünk tapasztalata alapján úgy fogalmazok, hogy a magyar nép, s nem csupán a magyar parasztság földszeretetéről napról napra meggyőződhetünk. Kisebb és nagyobb városok, s más települések környezetében láthatunk kerteket, gyümölcsösöket, hétvégi telkeket, szántóföldeket, amelyek jelentős hányadát tulaidonosaik kétkezi munkával művelték kultúrterületekké. Állampolgáraink hasznot látnak abban, hogy kerthez, földhöz jussanak. Talán keveseknek jutott eszébe akkor, hogy ezzel is a földvédelmi törvény szellemében cselekszenek. A földvédelem ilyen érvényesülésének, legfőbb mozgatójának éppen ezt, a földnek ténylegesen valamilyen hasznot hajtó szerepét tartom. Ami a kisgazdaságok szintjén igaz, igaznak kell lenni a nagyüzemi gazdálkodás szintién is. A földvédelmet a mezőgazdasági üzemek úgy gyakorolják, hogy a föld hasznothajtó tulajdonsága, termőképessége növekedjen. Ha megéri ez a mezőgazdasági nagyüzemnek, hogy a művelésből kivont földet, elszalagosodott területeket újra szántóként hasznosítsák, gyenge termőképességű föld termőerejét növeljék, akkor e célból gyorsan intézkednek. Jó példa erre, hogy számos helyen szüntettek meg kis erdőtelepeket, mélyedéseket, fölöslegessé vált utakat, kapcsolták ezeket korszerűen művelhető táblákhoz. Ellenpélda: hogy az okszerű földhasználatot a hosszú távon tekintő gazdálkodást gyakorta háttérbe szorítia a hozam elsődlegességének kérdése. A sikergazdálkodást a rövidtávú érdekeltség, esetenként közgazdasági kényszerhelyzet is motiválja. Hatásaként számos tájterületen a termőföld PH-értékének a csökkenésében, eróziós folyamatok felerősödésében jelentkezett. Győr-Sopron megyében — s nagyon valószínű, hogy más megyékben is — gondot jelentenek egyes termelésből kivett területek, különösen az elhagyott agyagbányák termelésbe való visszaállítása. E terüleI tek rekultiválása igen költségigényes. A gazdaságok a