Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

953 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 954 magas költséget saját erőből teljes mértékben vállalni nem tudják. Az ilyen esetekre célszerűbb lenne a támogatás rendszerének olyan módosítása és differenciálása, amely a folyamatot megindítaná, illetve a kívánt irányba terelné. Jórészt a mezőgazdasági nagyüzemekre és a kisgazdaságokra várnak azok a teendők, amelyek a végrehajtott iparosodási programunk melléktermékeként földjeinkben bekövetkezett károsodások hatását kívánják hosszú távon megszüntetni. Mindenki számára jó szemléltető példaként tudom említeni, hogy az ország nagy részében a villany- és telefonvezetékek nyomvonalát biztonsági okokból az országutak padkájáról rendszerint az üzemi táblák szélétől befelé 3—10 méteres sávban helyezték el. Ez ténylegesen jelentős termőterület kiesését jelentette. Egyben eredményezett ugyanannyi gyomfészket és olyan 5-15 méteres sávot, ahol már csak alacsony hozammal tudnak termelni, vagy jobb híján ezt a sávot esetenként gazdasági útként tudják használni a mezőgazdasági nagyüzemek. Az elkövetkezendő évtizedekben ezen területek egy részét — korszerű vezetékfektetési mód alkalmazásával — újrs eredeti célként tudnánk hasznosítani. Újonnan létesítendő útjaink céljaira olyan ésszerű nyomvonalat kell megkövetelni, hogy értékes területeket kevésbé érintsenek, és azok a nagyüzemileg kialakított művelési rendet ne akadályozzák. Érvényt kell szerezni annak a követelménynek, hogy az elengedhetetlen föld-igénybevételeket — akár lakótelkek, szennyvíztisztító telepek vagy más nélkülözhetetlen közcélú ipari-kommunális létesítmény elhelyezése céliából hajtanak végre - csak a szükséges terület nagyságára és a legértéktelenebb földekre korlátozzák lehetőleg. A szigorúbb követelmények érvényesülése és nagyfokú érdekeltség biztosítása esetén sem számolhatunk a folyamatos rekultivációval, a föld termőképességének gyarapításában olyan látványos fejlődési ütemmel, mint amilyen mértékben a termőföld csökkenése, termőképességének leromlása megtörtént. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi két éves időszakban számos ismeretet szerezhettek az épülő Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építéséről. Képviselői körzetem egy része az érintett térségbe esik. Az a termelőszövetkezet, amelyben dolgozom — a halászi Zöldmező — egyike azoknak a mezőgazdasági nagyüzemeknek, amelyeket az épülő vízlépcsőrendszer mellékhatásai jelentősen érinthetnek. Az épülő dunakiliti tározóval és a Duna víztömegének megváltoztatásával kapcsolatban szélsőséges vélemények hangzottak el. Egyfelől a termőterületek elvizesedésével, másfelől az elsivatagosodásával kapcsolatban. Ennek eldöntésére hivatott nem vagyok. Mint a 4,5 ezer hektáros szövetkezet vezetőié, eddigi tapasztalataim és sokirányú ismereteim alapján bízom abban, hogy az új létesítmény felépítésével a Szigetközben a természeti táj szépségének meghagyása mellett a mainál nagyobb értéket képviselő tájat, mezőgazdasági kultúrterületeket hoznak létre az ott élő emberek és mezőgazdasági nagyüzemek. Ehhez az is szükséges, hogy a Széchenyi óta a Dunatájon megvalósuló legjelentősebb vízi-hajózási erőművi objektumok létrejöttével egyidőben maradtéktalanul végrehajtásra kerüljenek azok a rekultivációs és egyéb járulékos fejlesztési intézkedések, amelyek biztosítják sok ezer hektár szántóterület magasabb szinten való művelését. Az itt tevékenykedő mezőgazdasági üzemek, gazdálkozó szervek felkészültek a végrehajtandó munkákra. A Szigetközi Agráripari Egyesülés közreműködésével e térségre vonatkozóan az átfogó meliorációs tanulmányterv elkészült. Megvalósulása esetén a Szigetköz mezőgazdasága és további fejlődésének feltételei hosszú távon adottak lesznek. A terv megvalósításánál az eddigi várható költségek ismeretében azonban nehézségeket látunk. A mezőgazdasági üzemek saját forrásai és a jelenlegi szabályozórendszer alapján igénybe vehető állami támogatással legfeljebb olyan szintű melioráció valósulhat meg, amely csak az eddigi gazdálkodási eredményeket tudná biztosítani. E téren olyan központi támogatást várunk, amely gazdálkodásunkat és meliorációs tevékenységünket hosszú évtizedekre megalapozza. Tisztelt Országgyűlés! A földvédelem, a föld hasznosítása elválaszthatatlan a falusi települések környezetétől. Az érdekeltség kérdése különösen az aprófalvas településeknél és a társközségeknél merül fel. A fiatal nemzedék hosszú távon is biztosítottnak látja-e — a mai körülmények mellett — a helybenlakást, a végleges letelepedést? A föld, mint természeti és mint közgazdasági tényező, a lakosság mint társadalmi tényező közötti természetes kapcsolat lazulásának folyamata zajlik napjainkban. E negatív hatás számos tájegységünkben is látható: kisparcellás földek termőképességének leromlása, vagy a művelésével való felhagyás. Ezzel egyidőben a városokban, centrum-községekben levő területek kisajátítása folyamatosan történik lakótérnek, köztérnek, infrastrukturális létesítményeknek. A mezőgazdaság több mint két évtizedes dinamikus fejlődésének is voltak - sajnos — ilyen mellékhatásai. A termelőszövetkezeti gazdaságok összevonása szükségszerű koncentrációs folyamatot eredményezett. E koncentráció maga után vonta bizonyos mértékig a lakosság székhely községekbe való áramlását. E folyamat ütemét a mezőgazdasági üzemek melléküzemi tevékenysége némileg csökkentette. Hathatósabban kellene e folyamat megállítását, majd megfordítását központi intézkedésekkel elősegíteni. A lakosság megtartó szerepének erősítése együtt jár a község földjeinek rendeltetésszerű használatával, össznemzeti érdekeltség fejeződik ki ebben. A kisebb és nagyobb gazdálkodói közösségek érdekeltségében is kifejezésre kell jutni, hogy mindenki megtalálja a maga hasznát. A föld hasznosításának, a földvédelemnek ez a módja, úgy vélem, jóval eredményesebb lenne, mint azok a hatósági kényszerintézkedések, amelyeket a törvénytervezet a nem megfelelő művelés, vagy éppen a művelés elmaradása esetére helyez kilátásba, amellyel egyébként egyetértek.