Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

949 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 950 lelősségünk sem kisebb, tisztelt képviselőtársak, mert a ma beterjesztett módosított javaslatra is azzal az igénnyel kell szavazzunk, hogy prioritásaiban korszerű, a társadalmi-gazdasági fejlődést hosszabb időtávon elősegítő, stabil új földtörvény szülessék. Tisztelt Országgyűlés! A földről szóló törvényjavaslat deklarált fő céljai politikai és elvi jelentőségűek. Ezek közül is legfontosabbként kettőt emelnék ki. Azt, hogy kifejezi a magyar föld vagy on több mint kilenctizedét felölelő két alapvető társadalmi tulajdoni forma, az állami és a szövetkezeti földtulajdon azonos, szocialista jellegét és elősegíti a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységének érvényesülését. A másik: alapvető és mással nem pótolható termelőeszközként kezeli a termőföldet. A védelem, használat és hasznosítás feladatait, a termékenység fokozását minden társadalmi termelő és földhasználó részérdeke fölött állónak ismeri el. Hozzászólásomban nincs szándékom fejezetenként és bekezdésenként méltatni a törvényszöveg módosításának elvi-gyakorlati jelentőségét. Ehelyett inkább egy-két olyan kérdésre szeretnék utalni, ami eléggé általánosítható vélemény alapján a gyakorlati életben felmerül, a jövőben is felmerülhet, és amit a most vitatott tervezet sem tud teljesen megoldani. Felvetéseim a végrehajtáshoz kapcsolódnak. Egyik ilyen észrevételem a magánszemélyek megszerezhető külterületi földtulajdona mértékével kapcsolatos. E végrehajtási rendeletben szereplő, fekvéstől és minőségtől függő differenciálás a belterület tekintetében indokolt és helyes. Azonban nagy mértékben szűkítheti a szerzőképes vevők számát a külterületi földek forgalmában. Megyénkre*, Csongrád megyére jellemző, hogy az egyénileg gazdálkodó, külterületi földdel rendelkező földtulajdonosok elöregedése eddig is gondokat okozott földjeik hasznosításában. A legtöbb egyéni földtulajdon nagy határral rendelkező városaink területén fekszik. Tehát a jogszabály-tervezet szerint a szerzés mértéke szempontjából kiemelt településeken van, így 3000 négyzetméter lehet a megszerezhető mérték. Ez a korlátozás az idős, földjüktől szabadulni akaró tulajdonosok körében a szerzőképes kereslet korlátozódása miatt egyrészt a földek felhagyásához vezethet, másrészt - és ez a valószínűbb - a tulajdonszerzési korlátozás alá eső birtokrészre vagy a föld egészére a földhivatalhoz-be nem mutatott szerződések — közismert néven zsebszerződések — jöhetnek létre. Más esetben a tulajdonjog megszerzése érdekében a földet ténylegesen soha nem használó családtag köt szerződést. Az elmondottakkal érzékeltettem — úgy gondolom —, hogy összességében fennállhat a veszélye annak, hogy az ingatlannyilvántartás és a tényleges tulajdoni használati állapot közötti egyezőség tartósan nem fog érvényesülni. Célszerűnek látszana ennek a problémának - amit az élet ma is felvet -, a végrehajtási szabályozás útján való megoldása, a jelentős értékfelhalmozás forrásául nem szolgáló külterületi földek esetében egy szabadabb, de jogszabály követő földforgalom kialakításával. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat végrehajtási rendeletében a 42. § (3) bekezdése a megyénkben levő, 22 000-nél is több tanyára és a hozzá tartozó földre, annak forgalmára vonatkozóan is életszerűen és helyesen rendelkezik, amikor kimondja, hogy földtulajdonnal nem rendelkező magánszemély a tanyát és a hozzá tartozó földet a tulajdonszerzést korlátozó rendelkezésekre tekintet nélkül megszerezheti. Ezzel összefüggésben ugyanakkor a végrehajtási rendeletekben feltétlenül indokoltnak tartanám olyan jogszabály megalkotását is, amely a tanyaépület megszűnése esetén a nagyüzem jogosultságait, lehetőségeit jogi eszközökkel is növelné a nagyüzem táblájába beékelődő, egyéni tulajdonban álló tanyaterülettel szemben. Az életben ez úgy vetődik fel, hogy a tanyaépület lebontása után a földterületen visszamaradó ól, pajta, kamra használatára való hivatkozás és merev magatartás egy-egy volt tanyatulajdonos részéről nem kevés esetben a nagyüzemi táblásítást, komplex meliorációt, vagy éppen a helyhez kötött pályán üzemelő, korszerű mezőgazdasági nagy technikák telepítését hosszú időn keresztül akadályozza. Nyilvánvalóan ez a szabályozás nem a magántulajdon ellen irányul, nem annak korlátozását célozza, hanem a nagyüzemi földhasználat itt fennálló korlátait mérsékelné. Tisztelt Országgyűlés! A törvénytervezet 12. és 13. fejezetében kapott helyet a földhasznosítás és a földvédelem teljes körű joganyaga. Csak a kódex e fejezetébe beépülő, ma még hatályos jogszabályok szigorúsága és a végrehajtás növekvő következetessége — ahogy miniszter elvtárs is megerősítette — eredményezhette azt, hogy a szocialista építés negyedik évtizedében végre mérséklődött a termőföld mennyiségi fogyása, és ezen belül a szántó csökkenése megállt. Ebben a folyamatban különleges jelentősége volt az átlagosnál jobb minőségű földek nem termelési célú igénybevétele csökkenésének, és a földről alkotott társadalmi közfelfogás — még ma is elég lassú ütemű — változását kikényszerítő jogi és gazdasági szabályozásnak. Ha valaki - szakmai hovatartozásom miatt - elfogultnak ítélne ebben a kérdésben, annak azt mondhatom, hogy ágazatunkban, a mezőgazdaságban is szép számmal léteznek megvalósítandó célok, sőt éppen a föld hosszútávú minőségvédelme szempontjából égetően aktuális feladatok, amelyek a törvény logikája szerint messzemenően földvédelmi jellegűek. Mégis fizetnünk kell ilyen vagy olyan mértékben földvédelmi járulékot, nekünk mezőgazdasággal foglalkozóknak is, a területkivonások után. Úgy gondolom, példaként elegendő utalnom Csongrád megyei aktualitásként a káros sótartalom miatt elkülönítetten tározandó, elhűlt termálvizek gyűjtésére szolgáló üzemi tározó létesítményekre. Ezek többezer hektár öntözésre berendezett, nagyértékű, belterjesen használt földet védenek az öntözővíz, ezáltal a talaj káros sókkal való szennyeződésé-