Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

945 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 946 ZSOLNAY KATALIN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Ma, 1987. március 19-én, amikor az ország házában leendő földtörvényünk vitáján részt veszünk, sokunkban felsejlik a múlt, az előttünk élt generációk fáradhatatlan küzdelme és harca a földért, a biztonságosabb jövőért. Hatvannyolc évvel ezelőtt sokan bíztak a polgári szociáldemokrata kormány által február 16-án papíron szentesített, végülis papíron maradt földreform erejében. Az 1945. évi népi demokratikus földreform a szétosztott földeken a dolgozó parasztoknak magántulajdon jogot adott. A felszabadulást követő gyors ütemű társadalmi-gazdasági fejlődés a mezőgazdaságilag művelt terület nagyarányú csökkenéséveljárt. Ezért alkotta meg az Országgyűlés 1961 őszén a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló VI. törvényt. A jelenlegi gyakorlatot ez a törvény alapozta meg. Időszerűvé vált a földtulajdon és a földhasználat egységének megteremtése, amelyre a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése is ösztönzőleg hatott. Az utóbbi két évtizedben olyan új földügyi fogalmak jelentek meg és váltak életünk részévé, mint például a tartós földhasználat, az üdülőtelek vagy a kishaszonbérlet. A felgyülemlett jogszabályok szükségessé tették egy új, azokat kiváltó törvény létrehozását. Természet adta alapvető erőforrás a föld, a nemzeti vagyon tekintélyes része. Az, hogy nemzeti érték, kincs, amelynek védelme, rendeltetésének megfelelő használata és hasznosítása az egész társadalom érdeke és kötelessége, nagyon helyesen, a törvény elején jelenik meg. Mi az alapkérdés? Hogy kinek mekkora földje van? Nem. Az a fő kérdés, hogy ami van, azt meg tudjuk-e védeni a pusztulástól. Elsődleges célunknak kell tekinteni a tervszerű, következetes megelőző munkát. A földtörvény előkészítő időszakában tapasztaltam, hogy velem együtt sokan és komolyan érdeklődtek és fejezték ki féltő aggodalmukat a földért. Ennek alátámasztására engedjék meg, hogy egy 53 éves asszony hozzám írt leveléből idézzek. „A Népszava 1987. március 12-i számában olvasom az ön nyilatkozatát a földről szóló törvényjavaslat kapcsán. A föld nemzeti kincsünk és valójában sarkalatos tétel. Mindig kis fizetésű emberek voltunk, sokat dolgoztunk. A paraszt nagyon sokat küzdött a földért, egy darabkáért rongyoskodott egy életen keresztül. Nekünk mind a földet, mind a parasztot meg kell védeni, illetve azt, aki a földet megműveli, termővé teszi. Kérem, nagyon vigyázzanak a termőföldre, az anyaföldre, mert egyre kevesebb." Úgy érzem, intelme nemcsak hozzám, de valamennyi magyarhoz szól, korra, nemre és nemzetiségre való tekintet nélkül. Már gyermekeinket kell nekünk is újra úgy nevelni, hogy felelősséget érezve a földért, nőjenek fel a fiatalok is, szeressék és érezzék a szépségét, a létfenntartó erejét. Ne váljunk saját életterünk elpusztít ójává, legyünk felelős gazdái a földnek. Legyen ez mindennapi feladatunk velejárója. Tisztelt Ház! A javaslat előremutatóan rendelkezik az egyes közérdekű használati jogok alapításával kapcsolatos károk és azok mértékének megtérítéséről. Az eddigi gyakorlati tapasztalatok e téren sokszor keserűek voltak. Jussunk el végre arra a pontra, amikor a cél a közösen végzett jói szervezett munka, amiben ne károsultak és károkozók, hanem partnerek és társak legyünk a problémák megoldásában, a megelőzésben. A javaslat erre is megfelelő garanciát ad. Az ellenőrzés álljon a hivatása magaslatán, mert hozott törvényünk csak annyit ér majd, amennyit betartunk és betartatunk belőle. A termőföld területének csökkenése megállíthatatlan folyamat, csak anynyit sikerült elérni, hogy az utóbbi négy évben 27 ezer hektárral nőtt a szántó területe, ami örvendetes, mert ez a gabonaprogram alapja. Mindannyiunknak nagyobb felelősséggel és súllyal kell gondoskodni a termőföld minőségi védelméről, a termelésből való kivonás differenciált térítéséről. A törvénytervezet rendelkezik a földvédelmi járulék és a földvédelmi bírság fizetéséről, amely az 1982ben létrehozott, központilag kezelt földvédelmi alapba fizetendő. Jelentősnek tartom, hogy a teljes térítés a földvédelmi alapba kerüljön, ami a jövőben kötelezően földpolitikai, földgazdasági célokat szolgáljon, és a termőföld növelésének és termőképességének támogatására legyen felhasználva. Javaslom a minisztertanácsi végrehajtási rendelet 109. §-a (^bekezdésében szereplő egyéb források feltárását, és a szövetkezeti tulajdonba kerülő állami földek megváltási árához hasonló beépítését. Tény, hogy az átlagos vagy annál jobb minőségű föld kivonásával romlik a visszamaradó földalap minősége, termőképessége. A gépi müvelés, a műtrágyázás, a talaj- és növényvédőszerek, az erózió, a szikesedés is tovább rontják a helyzetet. A földvédelem és a földhasznosítás Összetartozó fogalmak. Nekünk, akik a földet használjuk, illetve tulajdonosai vagyunk, elsődleges társadalmi feladatunk és kötelességünk a termőföld védelmének erősítése. Ezt a törvény hatósági eszközökkel is segíti. A (racionális) földhasznosítás, ma is vitatott kérdés. Fontos alapelv, hogy minden művelt földterületen a népgazdasági és üzemi szempontból egyaránt leggazdaságosabban üzemeltethető hasznosítási mód, illetve művelési ág alakuljon ki. Azt, hogy a földhasználó adott időben mit termeljen a földjén, gazdasági szabályozó eszközökkel befolyásolják. Ide is kapcsolható a földvédelmi alap ésszerű felhasználása. Kedves képviselőtársak! Országos vonatkozásokban beszéltem eddig, de Komárom megyei képviselő lévén, szólok megyémről is. „Komárom megye iparáról, bányászatáról régi hírnévnek örvend. Mezőgazdaságából csak a régi nagybirtokok voltak híresek, de nem is elsősorban a földművelés kulturáltságáról, hanem a birtokok nagyságrendjéről. Területileg régen is kismegye volt, de az Eszterházyak és Primaria nagybirtokai jól megfértek benne." így jellemezte szűkebb hazáját 1970-ben Havasi Fernec elvtárs. E kis megye azóta sokat változott, mezőgazdasági tevékenysége is fejlődött. 225 ezer hektáron fekszik, és számos sajátossággal rendelkezik. A földterület szektoronkénti megoszlását nézve igen magas, 45 szá-