Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

943 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 944 den esetben, s mindig azt érezzük súlyosabbnak, ami előttünk áll. A jó döntéshez szeretnék adalékot, illetve néhány adatot szolgáltatni, közreadni azzal a céllal, hogy elismerem a törvény szellemében a földvédelmi járulékfizetését. Beruházási célra a mezőgazdaságtól 1981—85 között 29 238 hektár szántó került kivonásra. A kár becsült összege, ha őszibúzát termeltünk volna 40 mázsa/hektár átlagterméssel, 360 forintos árral számolva, 1 milliárd, 327 millió. Ha kukoricát termeltünk volna, 60 mázsa/hektár átlagterméssel, 356 forintos árral, 800 forint adókedvezmény visszatérítéssel, az értékveszteség 2 milliárd 64 millió forint. Vegyeshasznosítás esetén a termelési érték kiesés 1,7 milliárd forint. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor minden megtermelt forintra igen nagy szükség van, akkor nem mehetünk el egy 1,7 milliárdos kiesés mellett sem. Ezt ma sem tehetjük és holnap sem. Azt hiszem nem szükséges tovább folytatnom a bizonyítást a földvédelmi járulék fizetési kötelezettségének esetében. A törvényjavaslat által nem érintett, de ahhoz szorosan kapcsolódó kérdést szeretnék felvetni, ami a Ptk örökösödési szabályozásával van összefüggésben. Köztudott, hogy örökös nemléte esetén az államot illeti meg az öröklés joga. Ez természetes — és helyén való is. Ez a joga az államnak azonban a tsz-be bevitt és örökös hátrahagyása nélkül elhalt tsz-tag földjének öröklésére is vonatkozik. Gyakorlatilag ez azt eredményezi, hogy szinte észrevétlenül keletkezik szövetkezeti földre nézve állami tulajdon. Ennek megelőzéseként és egyúttal elvi kérdésként is felmerül az ilyen földek szövetkezetek általi örökölhetőségének az elismerése. Hangsúlyozni kell, hogy szó sincs az állami általános öröklési jognak csorbítási szándékáról, kizárólag annak esetleges elismeréséről, hogy ha már az örökhagyó a földjét a tszbe vitte be és élete végéig onnan kapott támogatást, akkor vajon ezáltal is elismerve az állami és a szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát, nem lenne-e indokolt — örökös hiányában — elismerni földjének szövetkezet általi örökölhetőségét? A Ptk már eddig is elismerte a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozó külön szabályozást. Nem egyszer egyedülálló tsz-tag tartását a szövetkezet látja el. Mint jogi személy, tartási szerződést köthet a termelőszövetkezet, vagy az idős ember végrendelkezhet a szövetkezet javára. Ezért azt javaslom: vagy most a földtörvény megalkotásával egyidőben, vagy a Ptk legközelebbi módosításakor e kivételt a törvény állapítsa meg. Ha a hagyaték tárgyai között a termelőszövetkezet tulajdonában levő földterület is van, erre vonatkozóan az adott szövetkezet öröklési joga nyerjen elismerést. Tisztelt képviselőtársaim! Van a törvénytervezetnek néhány el nem hallgatható gyönge pontja is. Így mindenekelőtt sajnálatos, hogy a törvénytervezet nem az új földértékelési rendszerre épül, minthogy az nem készült el, és az erre való áttérés még várat magára. Vagy ilyen az, hogy módosul a földek hasznosítási kötelezettségének ellenőrzését és a mulasztás szankcionálását szolgáló eljárás. Az illetékes hatóság kártalanítás nélkül állami tulajdonba veszi azt a termőföldet, illetve visszavonja annak a termőföldnek kezelői jogát, amelynek hasznosítását nem teremtették meg, ezért vele szemben öt éven keresztül két alkalommal földvédelmi bírságot szabtak ki. Az új szabályozás jól szolgálja a művelési, újrahasznosítási kötelezettség teljesítését — ezt már a földvédelmi járadék fizetési kötelezettségénél elmondtam. Szeretném azonban megjegyezni, hogy a termőföld hasznosítás nem csupán termelői tevékenység, használati érték előállítási folyamat, hanem a szó legszigorúbb értelmében vett gazdálkodási tevékenység is. Előállhat olyan helyzet, amikor a földhasználó úgy ítéli meg, hogy a jövedelmezőbb gazdálkodás érdekében a földet átmenetileg vetetlenül hagyva, pihentetni kell, például: ugarolás. Az ilyen jellegű, a föld termőképességét és a gazdálkodás eredményességét célzó, úgynevezett pihentetés véleményem szerint nem tekinthető művelési kötelezettség elmulasztásának. Hiszen a népgazdaság és az üzemek jelenlegi helyzetében az ágazat nyereségtermelő képességének fokozása mellett a költségráfordítás aránya nem közömbös. Sokszor bebizonyosodott már, hogy a szövetkezetek és a vállalatok termelési eszközeinek hatékonyságát adminisztratív eszközökkel fokozni tovább nem lehet. Azt csak közgazdasági szabályozórendszer segítségével, megfelelő anyagi érdekeltségi rendszer kialakításával lehet elérni. Teljesen hibás mennyiségi szemléletről van szó a minden áron művelésben való tartás erőltetése esetén, ami sérti a mezőgazdasági nagyüzemek önállóságát és esetenként számukra kifejezetten előnytelen gazdálkodási gyakorlatra készteti őket. Ezt a végrehajtási rendeletben javaslom konkretizálni, s a földhivatali gyakorlatot ebben a szellemben kialakítani. Szükségesnek érzem továbbá a jogalkotó figyelmét felhívni azokra a kapcsolódó jogszabályokra, amelyeknek a földről szóló törvénnyel való összhangját meg kell teremteni, a földtörvény szellemében, a lehető legracionálisabb és kevésbé bürokratikus formában. Tisztelt Országgyűlés! A földről szóló 1987. évi törvény és minisztertanácsi rendelet-tervezetet a termőföld gazdasági súlyát, jelenünket és várható jövőnket jellemző társadalmi realitásokat és igényeket mérlegelve készültek el. Meggyőződésem az, hogy hatékonyan fogja szolgálni a gazdálkodás, a mezőgazdasági vállalati önállóság további kiszélesedését. Nekünk, a föld művelőinek — mivel most már rajtunk a sor — kötelességünk, s egyben nagy felelősségünk az, hogy nemzeti kincsünkkel, a földdel jól sáfárkodjunk. A törvényt és a minisztertanácsi rendelet-tervezetet előremutatónak, politikailag és szakmailag progresszívnek tartom, az elhangzó javaslatok ésszerű feldolgozásával a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Zsolnay Katalin, Komárom megye 3. számú választókerületének képviselőjét illeti a szó.