Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

941 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 942 szétaprózását, s ezáltal jelentősen elősegítette a szövetkezetek megszilárdulását, és megalapozta önállóbb gazdálkodásukat. Kérem, tekintsenek el attól - hiszen ezt már a törvényjavaslat előterjesztője és a hozzászólások is megtették —, hogy a törvénytervezet időszerűségét és pozitívumait felsoroljam, azzal magam is egyetértek. Ehelyett néhány gondolatot kívánok felvetni, és megfontolás tárgyává ajánlani a Tisztelt Országgyűlésnek. A törvénytervezet 33—39. §-ai közül minden bizonnyal az állampolgárok szempontjából legizgalmasabb rész a magánszemélyek tulajdonát képező fejezet. Ugy vélem, a törvénytervezet készítői olyan helyzetbe kerültek, hogy nem sikerült a tervezet szellemén végigvonuló egyszerűsítési törekvést beváltani a magánszemély által megszervezhető termőföld mértékének megállapításánál, hiszen a törvénytervezetben egy új, talán az érvényben levőnél egy bonyolultabb szorzószám-rendszer van lefektetve. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a föld fekvése szerint településtípusonként eltérő birtokmaximumot állapít meg a tervezet. Ha meggondoljuk azonban, hogy a jogalkotás elsőrendű célja a korhoz igazodó lehető legracionálisabb földhasznosítás — e problémakör szoros összefüggésben van a szűkebb és tágabb értelemben vett népesedés-, terület- és településfejlesztési politikánkkal -, akkor azt mondom, hogy a jogalkotók helyesen jártak el. Vállalni kellett a jelen esetben a bonyolultabb megoldást, amikor az állampolgárok, valamennyiünk érdekét kifejező általános társadalmi, gazdasági, politikai törekvéseket szolgál. Az, hogy e jó cél ne kerüljön az ügyintézés keserű útvesztőjébe, az államigazgatási magatartás kérdése. A magánszemélyek tulajdonánál maradva megkérdőjelezem a megszerezhető lakásokra, lakótelkekre, üdülőkre és üdülőtelkekre vonatkozó korlátozás ilyen mértékét. Társadalmi problémáinkat bármely irányból is közelítjük, a lakáskérdés, a lakásgondok mindig az elsők között vannak. Úgy gondolom, előbbre jutnánk, ha egy családon belül — gyermekek számától függően — a további lakótelkek és lakások megszerzésének lehetőségét nem kötnénk mereven a 14. és 16. életévhez, illetve az új javaslat szerint - amelyet most hallottunk - a 14. életévhez. Ez kétségtelen, hogy a törvényalkotó szempontjából rugalmasságot takar. Nyilván tudom, a jogalkotók nem ok nélkül hagyták feloldatlanul ezen korlátokat. Tekintettel arra, hogy lakás, üdülő, lakótelek és üdülőtelek magánszemélyek általi szerzésének korlátozására nincs törvényi indoklás — ez szóban hangzott el —, így csak feltételezhető, és most már állítható, hogy ez a jogellenes jövedelmek befektetésének és a kérdéses ingatlanokkal való esetleges üzérkedésnek a megelőzését célozza. Megfontolandó ehhez más oldalról is közelíteni, nevezetesen a jövedelmek szigorúbb ellenőrzésének oldaláról. Úgy gondolom, ez találkozna a jövedelmet többségében becsületes munkával szerzők egyetértésével. Ugyanakkor elfogadottá kellene tenni, hogy az arra illetékes szerveknek joga van a jövedelmek forrásának esetenkénti vizsgálatára. Bízom benne, hogy a készülő adóreform ezt biztosítja, illetve a társadalmi igazságossághoz közelebb visz bennünket. Konkrétan tehát ne azt ismerje el a társadalom, aki a megszerzett javait nem becsüli meg, hanem azt, aki a jövőre gondol. Az úgynevezett nyomvonalas létesítmények jelentősége — elektromos vezeték, vasút, közút, vízügy (nem sorolom tovább) — túlnő egyes gazdálkodó szervek hatáskörén. Ezt elismerve — egy megjegyzés és egy javaslat ide kívánkozik: A törvényjavaslat 54. §-a a közérdekű használati jogok esetében fizetendő kártalanítást szabályozza. A szövetkezetek szempontjából rendkívül jelentős kérdésről van szó, minthogy köztudomásúan a különböző vezetékek behálózzák a nagyüzemi területeket. A szövetkezeti közös használatban álló földek esetében a törvénytervezet korlátozással okozott termelési többletköltségnek, továbbá a művelési ág és mód megváltozása miatt keletkező értékcsökkenésnek megfelelő kártalanítás megfizetésére rendelkezik. Egyrészt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a tételes rendelkezéssel nincs összhangban annak törvényi indoklása. A törvény ugyanis elismeri az értékcsökkenést — bár csak művelési ág és mód megváltozása esetén, míg az indoklás szerint forgalmi értékcsökkenés azért nem állapítható meg, mert a nagyüzemi földeknek általában nincs forgalmi értéke. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat — bár csak szocialista nagyüzemek között — a nagyüzemi földek forgalmát is lehetővé teszi, így el kell ismerni ezek forgalmi értékét is, ha pedig van forgalmi értéke, akkor adott esetben ennek értékcsökkenése is bekövetkezhet. Tény az, hogy be is következik a különböző vezetékek alatt vagy fölött folyó termelés korlátozása; nemcsak többletköltséget okoz, hanem jelentős mértékben csökkenti ezen földterületek forgalmi értékét is. Az értékcsökkenés akkor is bekövetkezik, ha nem feltétlen szükséges művelési ágat és módot változtatni, amelyre az indoklás is utal. Az is tény, hogy a nyomvonalas létesítményekkel érintett földek esetében a termelési többletköltség nemcsak 16 éven keresztül jelentkezik, minthogy ezek a létesítmények sem ilyen időtartamra készülnek. Úgy ítélem meg, hogy alaposabb áttekintést igényei az érdekek összehangolása, s megfontolandó ezen létesítmények engedélyezési eljárásának szigorítása is azért, hogy fokozottabban vegyék az illetékesek figyelembe a nagyüzemek termelési érdekeit. A fenti indokok alapján azt javaslom, hogy a törvény csak azt ismerje el, hogy van termelési többletköltség és forgalmi értékcsökkenés — e két tényező együttes figyelembevételével a minisztertanácsi rendelet végleges és reális összegű kártérítést állapítson meg. A törvénytervezet 69. és 76. §-a a földhasznosítás, földvédelem kérdésével foglalkozik. Bizottsági üléseken kialakult vita inspirált arra, hogy megerősítsem a törvénytervezet azon fejezeteit, amelyek a földvédelmi járulék fizetését szabályozzák. Ma és a holnapi ülésen a Tisztelt Háznak a földtörvény tervezetet kell megvitania és elfogadnia. A döntés, illetve a szavazás egy igen felelősségteljes képviselői tevékenység min-