Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

939 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 940 harmada, a fejlesztésből származó többletnek pedig túlnyomó hányada exportra kerül, megnőtt a külpiactól való függőség. Más szóval követelmény lett a piachoz igazodás, az exportlehetőségek szabta fejlesztés. Mindez már jó pár éve ismert és napirenden van. Tagadhatatlan, hogy az intenzív pályán a gazdaságosság, a versenyképesség, a minőség terén értünk el eredményeket. A szükségesnél azonban e téren sokkal lassabban haladunk. Igazában nem tudtuk sem minőségben, sem gazdaságosságban elmaradás nélkül nyomon követni azokat a változásokat, amelyeket a nemzetközi agrárpiac mutat. Csak nagyobb kezdeményezőkészséggel, jobb előrehaladással, az anyagi-műszaki feltételek következetesebb megteremtésével juthatunk előbbre. Figyelmünket, erőnket, lehetőségeinket minden eddiginél jobban erre kell összpontosítani. Az előttünk levő földtörvény-tervezet, miközben a földvédelemmel kapcsolatos intézkedéseket - nagyon helyesen — szigorítja, oldja a földhasználati jogszabályok merevségeit, tágítja a földet művelők mozgásterét, a két nagy szocialista szektor, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek között is, a háztáji kistermelők számára is. A föld jobb hasznosítását szolgálja az a törvényi rendelkezés is, amely szerint a nagyüzemben gazdaságosan nem hasznosítható területek a szocialista tulajdonviszony fenntartása mellett különböző vállalkozások, családok és egyének számára haszonbérbe adható. Sok üzem, különösen a kedvezőtlen termőhelyi adottságú térségekben rendelkezik ilyen földekkel, nehezen művelhető domboldalakkal, legelőkkel: sok üzem a kézi munkaigényes ültetvényeket csak így tudja eredményesen versenybe lendíteni, így tud újat telepíteni, ilyen módon tudja az extenzív állattartást növelni és a családi munkaerőt mobilizálni. Ezért a már ismert vállalkozási formák mellett ösztönözünk, támogatunk minden más kezdeményezést is. Egyik-másik térségünkben a kialakult és megszilárdult szövetkezeti forma drágítja a termelést, ahogy ezekben az üzemekben mondogatják, túl sokan vannak az irodákban ezekhez a gyenge földekhez. Ilyen esetekben helyeseljük az egyszerűbb, kevés improduktív embert foglalkoztató szövetkezeti formák kialakítását is. Minden törekvésünk az, hogy ezen földek hasznosítása a lehető legracionálisabban történjék. A bérbeadásnál a szerződéseket érdemes hosszabb időre megkötni, hiszen a gondos gazdaként való művelésnek ez lényeges feltétele. A föld jobb hasznosítását szolgáló intézkedések teljesen összhangban vannak azokkal a törekvéseinkkel, amelyek a mezőgazdaságban már meglévő termelő kapacitások jobb kihasználására irányulnak. Ennek érdekében mezőgazdasági nagyüzemeink és a kistermelés más integrátorai immár évek óta egész sor jó megoldást kezdeményeztek. Ezeknek a terjesztése, a helyi adottságokhoz történő igazítása nagy tartaléka a meglévő eszközök, berendezések, s a föld jobb hasznosításának. Mindezekről a napokban tárgyalt a minisztérium és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. A közeljövőben megjelenő javaslataink, ajánlásaink gyakorlati útbaigazítást adnak valamennyi érdekeltnek. Az új törvény igazodik a termelés, a gazdálkodás mai követelményeihez. Bizonyos, hogy segíti azt a törekvésünket, hogy a múlt esztendőhöz képest 1990-ig mezőgazdaságunkban a termelés bruttó értéke mintegy 12 százalékkal, nettó értéke pedig 17 százalékkal nőjön. Természetesen olyan termelésnövelésről van szó, — s ez adja a legnehezebb, legnagyobb feladatot — amely igazodik minőségben, választékban a piac követelményeihez. Ezért, hogy a termelést a kívánt módon növeljük, minden hektár földet a lehető legjobban meg kell művelnünk, s rajta gazdaságosan azt termelnünk, aminek számunkra kedvező az értékesítési lehetősége. A minőség, a versenyképesség — s ezt egyetlen gazda sem feledheti — a termőföldön kezdődik. Az új földtörvény intézkedései, szelleme összhangban áll agrárpolitikánk elveivel, gyakorlatával, összhangban van a gazdasági reformmal, megvan minden remény arra, hogy jól szolgálja mezőgazdaságunkban a szocializmus nemes ügyét, s ezért a törvényjavaslatot a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Deák Géza, Hajdú megye 14-es számú választókerületének képviselője. DR. DEÁK GÉZA: Tisztelt Országgyűlés! A föld tiszteletének adózva engedjék meg, hogy emlékeztessek arra a valamennyiünk által közismert történelmi tényre, amely szerint ezeréves hazánkban a nép döntő hányadának a föld nemcsak az otthont jelentette .hanem a kenyeret is. A föld azonos hazánk népének történelmével. Az ország lakossága jelentős részének még ma is elsőrendű megélhetési forrása, másoknak a fő munkaterület mellett kiegészítő jövedelmet biztosít, ' javítja az élet minőségét. A hozzánk hasonló fejlettségű nemzetgazdaságok sorában szinte példa nélkül álló a magyar mezőgazdaság népgazdaságon belüli súlya, hiszen amellett, hogy évtizedek óta biztosítja az ország élelmiszerellátását, a mezőgazdasági eredetű termékek nélkülözhetetlenek a külgazdasági egyensúly fenntartásában. Hogy ez így van, nem pusztán a természeti adottságoknak tudható be. Az MSZMP agrárpolitikája teremtette meg a földtulajdon és földhasználat olyan politikai, társadalmi, gazdasági feltételeit, amelynek keretei között felvirágozhatott, eljuthatott mai szintjére a nagyüzemi magyar mezőgazdaság, ugyanakkor az állampolgárok meghatározott keretek között szerezhettek és forgalmazhattak építési telket, házas ingatlant otthonteremtés, hétvégi ház és üdülőépítés céljára. A törvényjavaslat mindenekelőtt az 1967. évi IV. törvény, de emellett számos más, magas szintű jogszabály kiváltását célozza. A mintegy 20 évig hatályos 1967. évi IV. törvényről méltatásként elmondható, hogy történelmi jelentőségű volt, minthogy megteremtette a szocialista szövetkezeti földtulajdont, kizárta a nagyüzemi területek