Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

937 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 938 akkora, mintegy 40 százalék körüli a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya, mint az országos átlag. Teljesen nyilvánvaló, hogy a racionálisabb földmüvelés mellett ezeken a vidékeken más foglalkoztatási lehetőségek is kellenek e feszültségek feloldásához. A földhasznosításnak egy nagyon lényeges eleme a nagyüzemek és a háztáji kistermelés között kialakult termelési, termeltetési kapcsolat, s vele egyfajta munkamegosztás, amelyen belül mindegyik fél azt végzi, ami keretei között eredményesebb, racionálisabb. Mezőgazdaságunk eredményeinek ez is egyik forrása, vagyis az, hogy a szocialista nagyüzemeket mozgásterük, erejük, kezdeményező készségük, szervezettségükalkalmassá tette az úgynevezett integrátori feladat megoldására. Ezzel, valamint a háztáji kistermeléssel kapcsolatos politikánkkal olyan eszköztömeget és akkora erőt mozgósíthattunk a mezőgazdaság számára, amely évente mintegy 85 milliárd forint értékű terméket produkál, megközelítően annyit, mint amennyit az élelmiszergazdaság teljes évi exportja. Ennek az integrációnak a kiterjesztése jobban közreműködhet abban, hogy a nagyüzemben gazdaságosan nem hasznosítható azon földek, amelyek gyakran csak veszteségforrásai, több értéket adjanak a művelőnek és az országnak. Sokan tudják, hogy mezőgazdaságunkban a leggyengébb hatszázezer hektár is három tonna fölötti átlagos gabonahozamot ad. Vagyis többet, mint a világátlag. Azt is szeretném megjegyezni, - egyetértve Bánfalvi elvtárssal, aki említette, hogy tisztázni kell, hogy mi az alkalmatlan kategória a föld minőségében —, hogy a világ búzatermésének több mint a felét félsivatagi viszonyok között termelik. Tehát úgy gondolom, hogy a mi földviszonyaink minden hektár földje alkalmas valamilyen módon az eddigieknél racionálisabb művelésre. Éppen ezért becsüljük jobban földjeink értékét, s ne hagyjunk parlagon egyetlen hektárt sem. Az új földtörvény a művelésbe vonás körülményeit, feltételeit javítja. Fontos érdek, hogy a lehetőséggel mindenütt éljenek. A területhasznosítás, vagyis a földművelés anyagi-műszaki eszközei, berendezései a korábbihoz képest szocialista mezőgazdaságunkban teljesen kicserélődtek. A földhasznosítás sok ágában, mindenekelőtt a gabona-, a napraforgótermesztésben, ipari növények termesztésében sikerült lépést tartanunk korunk mezőgazdaságának technikai-tudományos forradalmával. Az intenzív gabonaprogram, amelynek megvalósításához a Világbanktól is igénybe veszünk hiteleket, az idén már csaknem egymillió hektárra terjedt ki. E területen évente kereken egymillió tonna többletgabonát állítunk elő, ami az exportban még a mostani alacsony árak mellett is csaknem százmillió dollár árbevétellel fizet. Vannak ágazatok, ilyen a tömegtakarmánytermelés, a rét-legelő-gazdálkodás, de idetartozik a kertészeti ágazatok nem kis területe is, amelyekben nincs kellő előrehaladás. Sok igazság van abban, hogy a gazdálkodás színvonalát nemegyszer a felhasznált eszközök minősége határozza meg. A korszerű mezőgazdaság, az eredményes földhasznáat, földművelés forrásainak nagy része ipari eredetű. A mezőgazdaság : elmúlt évtizedben" sikereihez igen nagymértékben hozzájárult a hazai és a külföldi országok ipara. Fogyatékosságaink egy része is ezen termékek milyenségével, árával függ össze. Az ipar mellett sok szállal kötődik a földművelés a hazai és a nemzetközi tudományhoz, kutatáshoz. A kutatás hazai műhelyei egész sor, a talaj termőerejét, termőképességét javító, a földhasználatot sikeresebbé tevő módszerrel, fajtával, anyaggal járultak hozzá a haladáshoz, ahhoz, hogy mezőgazdaságunk mennél inkább a kor színvonalán újulhasson meg. Mindebből kitetszik, hogy termőföldünk védelme, hasznosítása a társadalom széles köreit érinti. Nagyarányú, összehangolt munka hozott eddig is eredményt. Termőföldünk csak a társadalom összefogásával adhat nagyobb értéket, állhat jobban az ország közösségének szolgálatára. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy mind a földvédelemben, mind annak hasznosításában ne azé lenne a legfőbb felelősség, aki a földet birtokolja, műveli. A mezőgazdasággal foglalkozó ember hozzáértése és cselekvése, dolgozzon nagyüzemeinkben vezető poszton vagy kétkezi munkában, a termelés korszerűsödésével erősen felértékelődött. A szakmai poszton tevékenykedők döntései igen gyakran több ezek hektár termésére, több száz ember sorsára, boldogulására hatnak. Egy traktorvezető munkája átlagos viszonyok között is legalább száz hektár, a legkorszerűbb feltételek között pedig 700—800 hektár termelését határozza meg. Ez kataszteri holdban számolva 1300—1400 hold, tehát akkora darab föld, mint egy hajdani nagybirtok, s termése jószerint egyetlen ember eredményes, jó munkáján múlik. Tisztelt Országgyűlés! Erényeink, fogyatékosságaink egyaránt megláthatok a földvédelem, a földhasznosítás tükrében. Fogyatékosságaink közül a lassúság, a túlzott óvatosság, a bürokratizmusba való bel ebony olódás, az indokolatlan kötöttségek és hosszan őrző jogszabályok és az előrelátást nem egyszer nehezítő közgazdasági szabályozás igényli mindenekelőtt a változtatást. A mezőgazdasági vállalatok körében a nem mindig megfontolt, csak a napi érdekkel számoló döntések, a vállalatokon belüli működési mechanizmus, benne az érdekeltségi viszonyok lassú megújítása, nem kellő gondosság, a jó gazda módjára történő gondolkodás és cselekvés gyengeségei, többhelyütt a tehetetlenkedésre való hajlam a gyorsabb haladás kerékkötője. Éppen ezért a változásra elengedhetetlenül szükség van ahhoz, hogy gyorsabban alkalmazkodjon mezőgazdaságunk a hazai és a nemzetközi piacokhoz. Élelmiszergazdaságunk az intezív pályára való átállás korát éli. Számára a belső helyzet és a külső környezet egyaránt megváltozott. Ami a belső változást illeti, itt meghatározó, hogy az agrártermékekből megszűnt a hiánygazdálkodás. Megszűnt az egyedül a mennyiség érdekel bennünket követelménye. Ideje, hogy ehhez igazodjon a szemlélet, a gyakorlat is. Szükségünk van a többre, de az több érték legyen. Ehhez viszont főként a minőségjavításával, az értékesebb áru előállításával jutunk. S miután a termelés