Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

935 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 936 grammról 200 kilogramm fölé növekedett. Az is hozzátartozik ehhez, hogy a tápanyagvisszapótlás a termelés egyik jelentős költségtényezője is. A gabonatermelésben például a termelés közvetlen költségeiből a műtrágyázás 25—30 százalékot képvisel, amely a mai árakon egy tonna búza árával azonos. Ez is ösztönzi a termelőket az okszerű használatra. Az üzemek egy részében a felhasznált műtrágya mennyisége elmarad az agronómiai igényektől. Ahhoz, hogy a terméshozam növelésére irányuló terveinket teljesíteni tudjuk, s ezt a magas hozamokat felmutató gazdaságok gyakorlata bizonyítja, okszerű műtrágyázással és más módon is erőteljesen növelni kell talajaink termőképességét. Számos nagyüzem pénzügyi nehézségeit a műtrágya felhasználás csökkentésével igyekszik áthidalni. Ez a fajta takarékosság, ha csak nem a hatóanyag hasznosítás egyidejű javításáról van szó, zsákutca a termőföld kizsarolásához, a hozamok csökkenéséhez, az még nagyobb pénzügyi gondokhoz vezet. Éppen ezért e jelenségen mindenképpen változtatni kell. Változtatni kell elsősorban az ilyen utat járó üzemi vezetés szemléletével, az eddiginél is eredményesebb kormányzati eszközökkel. A természeti környezet védelme kapcsán gyakran vetődik fel, hogy sok vegyianyagot, műtrágyát és növényvédőszert használ a mezőgazdaság. Európai sorrendben a műtrágya-felhasználás terén a 8.-ok vagyunk. Ennek megfelelően alakulnak a növénytermesztés hozamai is, amelyekkel szintén a 8.-ok vagyunk a sorban. Növényvédőszerből is a közepes mennyiséget használók közé tartozunk. Nem a túlzott vegszerfelhasználás okoz nehézséget, veszélyt, hanem a felelőtlen, szakszerűtlen felhasználás. Ezért is van a talajvizsgáló laboratóriumok rendszere, a növényvédelmi szakemberképzés, a felhasználás ellenőrzése, a fokozottabb felvilágosítás. Természetesen a környezet védelméért, benne a talaj ilyen jellegű védelméért mindent meg kell tenni nagyüzemeinkben, a háztáji kistermelésben olyan módon is, hogy hatékony, de kevésbé veszélyes szereket hozzunk forgalomba. Ehhez azonban elengedhetetlen a vegyszergyártásban a nemzetközi élmezőny gyorsabb követése, olyan anyagok, eljárások kiterjedtebb alkalmazása, amelyek jobban óvják a környezetet és a termőtalajt. E tekintetben örvendetes az úgynevezett folyékony műtrágyázás terjedése, a környezetkímélő szelektív nagyhatású növény védőszerek bevezetése. A mezőgazdasági terület több mint kérharmadán különböző kedvezőtlen természeti és más hatások gátolják a talaj termőképességének kihasználását. Tessedik Sámuel már az 1700-as évek utolsó harmadában felismerte a talajjavítás hatását, jelentőségét, s a gyakorlatban bizonyította előnyeit és hasznát. Tehát a termőföld termőképességének védelme és növelése nem újkeletű felismerés. A tervszerű munka azonban igazában az utóbbi másfél évtizedben gyorsult fel. Ennek során napjainkig csaknem másfél millió hektár területen mintegy 25 milliárd forint ráfordítással állítottuk meg a talajpusztulást, javítottuk a talajok termőképességét, és szüntettük meg a belvízkárokat. Mindehhez jelentősen hozzájárult államunk. A mezőgazdaságban tevékenykedők tudják, hogy napjainkban is a meliorációs munkák részesülnek a legnagyobb, átlagosan 60 százalékos állami hozzájárulásban. Mostanában évente 120—150 ezer hektáron végzünk meliorációt. E munkához hasonló mértékű támogatással ez évtől 200—250 ezer hektár savanyú kémhatású terület meszezése is kapcsolódik. Mindebből látható, hogy talajaink védelmére a kormány jelentős szervező munkát és anyagi eszközöket fordít, amelyet a jelen és a jövő termelési feladatai meg is követelnek. Szándékainkkal ellentétben a komplex meliorációhoz még ott sem kapcsolódik eléggé az öntözés, ahol pedig az nagyon indokolt lenne. Az elmúlt évek egyértelművé tették, még akkor is, ha mezőgazdaságunkban aperiodikusan jelentkezik az aszály, hogy az öntözésre az irányításnak és a gazdaságoknak egyaránt nagyobb figyelmet, erőt kell fordítaniuk. Különösen vonatkozik ez azokra az alföldi térségekre, amelyeken az öntözés gyakrabban feltétele a biztonságos termelésnek, mint az ország más tájain. Tisztelt Országgyűlés ! A föld védelme, termőképességének növelése nem öncél. Mindaz, amit ezért teszünk, a föld hasznosításával nyer értelmet. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink, amelyek a terület több mint 90 százalékát birtokolják, a hasznosítás során jó gazdának bizonyultak. A területek táblásításával, az új művelési módokkal, a biológiai tudomány, a növénynemesítés által kínált lehetőségek kiaknázásával szántóink mintegy háromnegyedén a nemzetközi élmezőnynek megfelelő vagy azt megközelítő hasznosítási színvonalat értek el. A kertészeti kultúrák, amelyek nálunk a mezőgazdasági átlaghoz képest háromszoros értéket adnak, földjeink 5,5-6 százalékát foglalják el. Ennek az aránynak alapján hazánk Európában Olaszország, Spanyolország, Görögország után sorolható. A hagyományos szántóföldi kultúráknál intenzívebb szőlő, gyümölcs, zöldségágazat termékeinek felét exportra adja. A nagyüzemi árutermelő ültetvények a nemzetközi középmezőnynek megfelelő hozammal fizetnek. Persze csak akkor, ha a szőlő nem fagy el, mint az utóbbi teleken történt. Ezen intenzív növénykultúrák területét nem szándékozunk érdemlegesen növelni, viszont a korszerűsítés, akár a fajtáról, akár a művelési módról legyen is szó, s ezzel a hozamok növelése is elengedhetetlen követelménye a hazai és nemzetközi versenyképességnek, a gazdaságosság javításának. A földhasznosításnak az eredmények mellett fellelhető jónéhány fogyatékossága is. A kedvezőtlen adottságú térségekben a termelési szerkezet részben a közgazdasági szabályozás következetlenségei, de nemcsak emiatt évtizedek óta nincs kellően összhangban a természeti adottságokkal. Ennek egyik legszembetűnőbb jele az, hogy a gazdaságok a legelőre alapozott állattartás adottságait e tájakon messze nem használják ki. Egy másik feszültség forrása ezeken a vidékeken a terület eltartóképessége és a földből élők magas aránya között keletkezett. A mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen természeti adottságú tájakon kétszer