Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-13

933 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 934 sát, távlatokban is alkalmas a földügyekben való navigálásra. Az új törvény alkalmazásához zömmel azoknak az embereknek a földszeretetére és felkészültségére apellál, akik eddig is a jó gazda gondosságával bántak az általuk legnagyobb kincsnek tartott termelőeszközével. Arra kérem a minisztériumokat és a szakhatóságokat, hogy jövőbeni intézkedéseikkel ne tördeljék szét, ne kössék gúzsba ezt a törvényt, mert akkor rövid időn belül a jelenleg érvényben lévővel lesz azonos. Bízom benne, hogy a most alkotott és általam elfogadásra javasolt törvény hosszú távon eredményesen fogja szolgálni népünk érdekeit, melynek gyakorlati megvalósításában lehetőségeimen belül magam is részt akarok venni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 perc időtartamra felfüggesztem. (Szünet: 11.40-12.06 - Elnök: Cservenka Ferencné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs kíván szólni. VÁNCSA JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! A föld, amelyről az országgyűlés törvényt készül alkotni, létünk forrása, a haza szerves része. Tisztemnél fogva a hazai földnek egy nem csekély részéről, arról a hányadról szólók, amely megélhetést nyújt több mint 2 millió embernek, amely élelmet ad az ország lakosságának, amely termeivényei tekintélyes hányadát, mintegy harmadát már jó ideje a változó, néhány éve éppen kedvezőtlenül alakuló, de a népgazdaság számára mégis fontos, nemzetközi piacokra viszi valutáért, energiáért és különböző nélkülözhetetlen anyagokért. Ezt a földet rendszerint úgy jelöljük, hogy mezőgazdasági művelésre alkalmas terület. Ez képviseli összes földjeink több mint 70 százalékát, vagyis igen tekintélyes hányadát. Európában egyedül az Egyesült Királyságban találni ennél nanagyobb arányt. Nagyarányú termőterületünkkel olyan érték birtokában vagyunk, amelynek mennél jobb hasznosítása országos érdek, a mezőgazdaság elengedhetetlen kötelessége. A föld tulajdonviszonyainak, használatának fejlesztése fontos eleme, része volt a mezőgazdaság szocialista átszervezésének. Az 50-es évek végén, 1960-ban, 61-ben, tehát csaknem három évtizede a földosztást követő kisparaszti gazdaságok helyére szocialista tulajdonviszonyokra alapozott, nagyüzemi mezőgazdaság került. Kialakultak ezzel a társadalom, a gazdasági élet egy igen fontos területén a szocialista építés lehetőségei. Mezőgazdaságunk sikeres kibontakozását, olyan ütemi fejlődését, amelyre történelmünkben nem volt példa, s amelyet a nemzetközi szintéren is ismernek, elismernek, a szocialista birtokviszonyok alapján értük el. A kibontakozásnak, akárcsak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének az agrárpolitika mutatott irányt. Ennek az agrárpolitikának mindig sajátja volt a szocialista elvek következetes érvényesítése és a rugalmasság, azért, hogy az alkotó ember cselekvőkészsége mennél jobban érvényesülhessen. így volt ez a földhöz kötődő intézkedésekkel 1961-ben, 67-ben és 81-ben is. így van ma is, amikor a társadalmi, gazdasági haladás a földdel kapcsolatban egy sor új kérdést vetett fel. Ezekre válaszolnia kell a jogi szabályozásnak is, hogy teljesebb legyen az Összhang a törvény és abbeli törekvésünk között, hogy termőföldjeink érleljenek gazdagabb termést, a föld adjon nagyobb értéket művelőinek is, az országnak is. Tisztelt Országgyűlés! Arra a kérdésre, hogy miként sáfárkodunk a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszközével, legegyértelműbben a termelés maga válaszol. Az elmúlt, csaknem három évtized során, miközben a mezőgazdaságban dolgozók száma a korábbinak a felét sem éri el, gabonából 6,5 millió tonnáról 15 millióra, vágott állatból 1,1 millió tonnáról 2,3 millió tonnára nőtt a termelés, a gyümölcsből és szőlőből is jelentős, mintegy másfélszer-kétszer többet adtak földjeink. A mezőgazdasági termelés növekvő eredményei mellett még az 1970-es években is csaknem 250 ezer, évente átlagosan 24.800 hektárral, tehát igen nagymértékben csökkent a mezőgazdaságilag hasznosított terület. Igazán érdemi változást az 198l-es évtől a törvényi szigor, s vele párhuzamosan a lendületesebb, bár még mindig elég szerény ütemű rekultivációs munkák hozták. Azóta jelentősen, a korábbinak mintegy a felére mérséklődött a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenésének üteme. A helyzettel mégsem lehetünk elégedettek, ezért a jövőben is mindent meg kell tenni, s erre a mostani törvénytervezet szigora lehetőséget is teremt, hogy a mezőgazdaságilag hasznosítható terület csökkenését jobban mérsékeljük, hogy a semmivel sem pótolható termőföldet megóvjuk a jövő számára. E téren a következetes munkának párosulnia kell a földet más célra igénybevevők megfontoltságával, holnapra nézésével. Ne akkor jöjjünk rá, hogy mekkora értéket vesztettünk, amikor már elvesztettük. Mert nekünk nincsenek szűzföldjeink. Nincs tengerpartunk, nincs tengerünk, amelyekből nagy erőfeszítések árán is visszapótolhatnánk elvesztett termőterületeinket. Tudásból, hozzáértésből, korszerű eszközből, anyagból igen tetemes mennyiség szükséges a föld, a talaj termőképességének fenntartásához és növeléséhez. Nálunk igazában ebben van mezőgazdaságunk jelene és jövője. A termőterület ugyanis nem növelhető, de talajaink termőképességének gyarapítása még nagy lehetőségeket tartogat számunkra. Ma a mezőgazdaságunkban a talaj termőerejével a gazdaságok nagy része okszerűen gazdálkodik. Rendszeres laboratóriumi vizsgálatokra alapozva történik a tápanyagvisszapótlás, amelyben újra növekvő szerephez jut a szerves anyag is. A termésnövekedésben nagy szerepe van annak, hogy az egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya mennyisége hatóanyagban számolva a három évtizeddel ezelőtti 10—12 kilo-